Eger - hetilap, 1877

1877-01-04 / 1. szám

XVI. ér-folyam. 1. szám 1877. január 4-én. Előfizetési dij Egész évre . Félévre . . Negyed évre . Egy hónapra Egyes szám . 5 ft — kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 kr.- 4 kr. — ?? kr. Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Ki út-hivatal: a ly Ott sí mi nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi (}y. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr Eger jan. i. 1877. A esüggedés apatbiája helyett a dermedés merevsége állott elé. Vajha ne követné ezt a halál tehetetlensége. Most egy éve, hogy a vigasz bátorító szavait hallattuk olva­sóink előtt, mindenfelől ború, átlátbatlan köd nyomult fel a poli­tikai látkörön. Most már tömörülve a veszedelmes párázatok, mint égi-báboru, mint rémitö istenítélet előjelei, tornyosulnak fel, me­lyeknek cikázó villámai már látkörünkig nyúlnak, s a rázkodtató dörgések hangját ha elnyeli is a távolság, de érezzük lábaink alatt remegni a földet, mely közelgő jele a zivatarnak. És mily védtelen, készületien állunk az elemek harcainak kö­zepette! Alkotmányunk épülete tetözetlen; szomszédunk, kinek tá­mogatására bizton számitánk, martalóc szerepét vévé fel, s készül halászni a zavarosban, s érdekeit elkülönítve a mienktől, kérgese­déit szívvel nézi házunk romlását, melynek hulló kövei pedig öt is romjai alá fogják temetni, ha mi elbukánk! Nem szükség politikusnak lennünk annak megállapitására, hogy kevés oly veszedelmes év közelitett felénk ezredéves fönál- lásunk óta, mint az 1877-iki, mely annál veszedelmesebb, mert akaratunk szabadságát is lenyűgözve találta, s szabad mozgásunk a tétovázó, irány nélkül evickélö magasabb politika elvakult botor- kálása miatt bénítva, hajlamaink és életérdekeink tekintet nélkül hagyva, egyedül, elhagyatva állanak. E veszélyek közepette mily sors az, mi reánk vár, melyek azon teendők, miket megmentésünk végett elő kellene vennünk, s mit kiált az önfentartás ösztöne füleinkbe, hogy az elenyészéstöl megmenthessük magunkat ? Szomorú és csiiggesztö a jövő, melynek folyvást ritkuló fá­tyolén keresztül vagynnk kénytelenek sorsunkat látni. Nemzeti haldoklás az, mely évtizedeken keresztül tart mindaddig, mig az életerő legkisebb izomzata is megdermed. Kínos küzdelem az, a vissza nem hozható életre, reménytelen vágy a megújulás után, s képtelen érzés a lemondásra akkor, mikor a vég közelit. Mert hi­szen a nemzetek halálából nincs feltámadás! És körülnézünk a nagy világban rokonszenv, részvét és se­gély után; kérdezzük Európa civilisált nemzeteit megvan-e: bennök még a szabadság-szeretet, az önállóság érzülete ? s mély hallgatás felel kérdéseinkre. Csak a szomszéd testvérfaj sikoltása hallik át hozzánk, melyet elnyomója fojtogató körmei alatt hallat, kínosan vergődve az élet-halál-tusában. Hasonlítunk a tehetetlen áldozathoz, melyet a vadnépek ké­szülnek feláldozni bálványuknak, s összekötött kézzel látjuk a ben­nünket megelőzött testvér kiömlő vérét s tehetetlen dühhel kell szemlélnünk hóhérai tombolását annak felkoncolt tagjai körül. Európa civilisált nemzeteinek igazságérzete rég kihalt már; — részben a tehetetlenség, részben a tehetetlen birtokvágy tóztatja őket a részvételtől; s azon nemes nemzet, mely zászlójára irta a „minden szabadságra tö nemzetek támogatásá t“, elkábulva még az iniéík ka­pott ütéstől, csak tántorogva eszmél, s egykor erős karjaival alig birja saját gyámolát. Önerőnkre vagyunk azért hagyatva; ha ezt összetartás, egy­értelműség lelkesiiitségével tömöritjiik, ha szabadságszeretetünk és függetlenségi vágyaink égő tüzét magas lángra szítjuk fel: akkor ne féljünk a felénk rohanó viharoktól, mert szabadságszeretetlink fenlobogó tüze messze ki fog látszani a nagyvilágban, s éltető me­lege talán életre hozza a dermedni készülő szomszéd-nem­zeteket. Legyen feledve azért a múlt minden viszálya, temessük el a társadalmi, politikai, és egyéni séreimeket; egyesüljünk testvéri, baráti és bajtársi szövetségre; fogjunk kezet, s álljunk ki, ha kell utólsó csepp vérig, utólsó maradékaig vagyonúnknak,-hazánk, nem­zeti létünk és fajunk megmentésére, s lelkesítsen a küzdelemben bennünket azon óriási különbség tudata, mely a szabad, és elnyo­mott nemzetek között létezik; lelkesítsen ügyünk igazságossága, és adjon erőt azon bizodalom, hogy isten, ki a népeket, nemzete­ket, és a saját képére és hasonlatosságára teremtett embert sza­badnak teremté, velünk lesz nehéz küzdelmeink alatt. Legyenek ezek érzéseink, gondolataink, és tetteink; de azért kérjük a gond­viselést, hogy ha lehet, távolítsa el tőlünk a megpróbáltatás nehéz napjait 1 Adjon isten boldog uj évet a hazának és az olvasóknak. Az újév kezdetén. Úgy vagyunk az idők képrajzával, mint a szobrász a már­vány-darabokkal, ki vésőjének alkotását a maga teljes megvalósí­tásában csak akkor képes meglátni és szemlélni, midőn az utólsó kalapácsütés is megszűnt s a kidomborodott idomot takaró lepel is félretolatik. Mert szobornak tekinthetjük a lezajlott évet is, — né­ma szobornak bár, melyre azonban beszédes vonásokat faragott Cliónak vésüje. Mi ezen beszédes vonásokból fogjuk leolvasni köz- nemzeti életünk immár hallgatag szobráról egy küzdelmes és sok tekintetben válságos évnek életmozzanatait. Valamint a fa még so­káig megtartja virágát, habár ennek belsőjében a gyümölcs már egyéni életre ébredt is: azonképen óvja meg az emberi kebel az öröm vés szenvedés utóérzeteit, ha mindjárt mindezek régen el­tűntek Í8;v . í* Az l|76-ik évben átélt örömök és szenvedések kéjét s saj­gását még alig feledte közöttünk valaki, s talán épen ez okból is álfeálmgs "időpontban varázsoljuk néhány percre vissza azokat, mi­dőn'különben is kegyeletes kötelességünk, a tőlünk búcsúzétól ba­rátságos kézszoritással válni el. Az 1876-ik évet, mely először is pusztító közgazdászai vi­szonyokkal aggasztá remegő szivünket, nem sok okunk van megsiratni. így tehát minden tekintetben sanyarú és válságos év van mögöttünk, melyben a ránk nehezedő szerencsétlenségek egymásra torlódtak, hogy hazánknak az utólsó években gyors és sok tekin­tetben mesterkélt emelkedési lendületét a rendes kerékvágásba sszazökkentsék. Azért csak elmondjuk most is a „boldog újévet“ és kívánunk ^ymásnak minden jót: de milyen más hangon és érzelmek közt

Next

/
Oldalképek
Tartalom