Eger - hetilap, 1876
1876-03-02 / 9. szám
XT. ér-folyam. ÿ. szám. 1876. március 2 áu. Előfizetési dij : Egész évre . •> :'t - kr. félévre . . 2 ft 50 kr. Kegyed évre . . 1 ft 30 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám — 12 kr. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön, Hirdetésekért: minden 3 hasábzott pet t sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetésit! 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. fiiadri-hiratal : a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (8zéchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Eger febr. 26. (Az egri cist. fögym nasiumi ifjúság Deák-ünnepélye.) Városunk értelmisége, e mai nap, ép oly kegyelete?, mint meghatón szép ünnepélynek volt részese s tanúja. Az egri katb. egyházmegye közönségével egyidejűleg, cist. rendű lőgymnasiumunk tanárkara s ifjúsága is e napon tartá dicsöült nagy hazánkfia-, b. e. Deák Ferencért, az egyházi gyászszertartással egybekötött diszes emlék-iinnepélvt. D. e. 10 óra tájban a zirc-cisterci rend egri temploma, teljesen megtölt a főgymnasiumi ifjúság testületével együtt az Ünnepélyben részt venni óhajtó nagy számú közönséggel. Pont 10 érakor kezdetét vette a teljes egyházi segédletti gyászistentisztelet, melyet a zirc-cist. rend egri társházának perjele, s fögymnásiumunk tudomány-koszorúzott, s érdemekben őszült igazgatója, főt. s tud. Szvorényi József úr tartott. Az egyház szentélye előtt, gyertyák fényétől körözve, diszes ravatal vala fölállít va. A ravatalt, a dicsöült hazafi címere körül, két diszes mii tus- és babér- koszouiékesité, a főgymn. ifjak hálás kegyeletének jelei a nagy halott iránt. A koszorúk széles fehér-szalagjain e szavak vaiának olvashatók, az egyiken: „Az egri főgymD. VIII. oszt. ifjúság Deák Ferencnek11; — a másikon: „Az egri fögymn. ifjúság Deák Ferencnek !“ A ravatal mellett az ifjúság zászlaja lengett, gyászfátyollal bevonva. A gyászistentisztelet alatt az egri székes-főegyház énekkara műkedvelőkkel erösbiilve, Horák egy újabb jeles vccál-miséjét adta elő sz.ép szabatossággal. Az istentisztelet végeztével, az emlékiiunepély folytatása- s befejezésére, a rendház földszinti nagy teremébe gyűlt egybe a résztvevő tanuló ifjúság s a nagy közönség, melynek diszes zömében ott láttuk Eger hölgykoszorujának szine-java-virágát, a közöshadsereg s honvédség tisztikarának több tagját, ezek közt a hivatalos ténykedésében ez alkalommal épen városunkban időző Ter- styánszky honvéd-ezredes, kassai, honv.-kerüleli dandárnak ő migát; kettős megyénk s városunk tisztviselői karának számos tagjait, élőkön Beöthy Lajos főispán ö mlgával, s a polgármesterrel ; az egri székes fökáptalan képviselőit, s az egri értelmiség számos tagjait, kikkel a tágas terem zsúfolásig megtölt. Az emlékünnepélyt a fögymn. ifjúság dalkaráüak szabatos éneke, Dopp’er pályanyertes: „Tied vagyok, tied hazám“ (Petöfy) gyönyörű hazafi-dalával nyitotta meg; s Erkel „Isten áldd meg a magyart" (Kölcsey) megható hymnuszával zárta be. E közben a szószékre, mely mellett a bold, nagy hazafi Deák Ferenc, Scbwanthaler által mintáz.ott, megkoszorúzott szobra vala felállítva, a főgymn. egyik derék ifjú tanára, Vince Ambró lépett, s a tanu'ö ifjúsághoz s a diszes közönséghez egy tartalomdu8, jeles emlék beszédet tartott, melyet a t. közönség, s olvasóink számos tagjainak határozott kívánságára, sietünk ezennel egész terjedelmében közölni: „Kedves tanuló ifjak! Mélyen tisztelt vendégközönség! Amely nemzet nagyjai iránt a tisztelet adóját lerója, az önmagát becsüli meg. Mert szavazza meg elismerését a lángelme iránt, mely korának fáklyaként világított; vagy hajoljon meg a szív és akarat előtt, mely elég nemes volt és szilárd a mindenek föntartó oszlopától, az igazságtól, soha el nem térni : az ily nemzet mig egyrészről a jelenben a hálás koszorújának viselésére teszi magát érdemessé, másrészt a jövő előtt nevét emeli tiszteletre méltóvá. Ugyanis megbecsüli-e a törtönetirás múzsája a thermopylaei hősöknek, Leonidásnak és a háromszáz spártainak, dicső halálát anélkül, hogy meg ne említené a nemzet tiszteletét, mely az elesetteknek honfierényét emléktáblára Írva hagyá hátra az utókornak követésűi? Egy ily nektek intő emlék akar lenni t. I ! azon ünnepély is, melyet intézetünk ma országunk bölcsének, Deák Ferencnek, gyászos elhunyta alkalmából elétek állít. Ha rá az emléksoroknak megírását én bátorkodom megkisérleni, nem azért történik ez, mintha nem tudnám, hogy a nagyszerűnek festése Isten által ihletett ecsetre vár, hanem mivel kisebbithetlen nagysággal állván szemközt, mig egyrészről gyarlóságomban nem kell félnem, hogy az elhunytnak babéraiból csak egy levélkét is letörök ; másrészt meg érzem, hogy, ha a közmondás szerint, a szerelem dalra tanít. az én fájdalmamnak is meglesznek legalább a veszteséghez nem egészen méltatlan hangjai. De a nagyból mit sajnáljak jobban? vagy legalább mit először? Ha tekintetem ormáig akarom emelni, mely a mennydördés és villám hazájában tűnik el, pillantásom visszahanyatlik és az évezredekre szóló pyramisnak csak lábainál képes bizton körültekinteni. Itt maradok tehát k. J. ! és figyelmeteket is azon alapokra fordítom, melyeken az elhunytnak, nem államférfim nagysága, mert ezt egészben csak a jövő történelme méri meg, hanem igaz hazafisága beláthatlanná magaslik. Hazafi! mily szép szó? vigyázzatok, ha ajkaitokra veszitek! ne legyen azokon e szó a cifra beszédek cimba- lomja ! mert ez a munka, a lelkesűlés és áldozat magasztos foglalatja. — Drága vércsöppjei árán földet vesz meg a nép, hősi karral azt magának biztosítja, a küzdelmek és szenvedések eijegyzik a földet a népnek; ez lesz rá nézve : a haza. A haza megtartásának érdekei közössé teszik a nyelvet ; előttünk áll ; a nemzet. Föld, nép és nyelv ; nemzet és haza. De még gyermek-nemzet s veszendő haza. Kinyújtja kezeit a művelt francia, örömmel fogadják gyámságát Afrika népei, ajkukra, vérökbe veszik nyelvét, erkölcseit, s most ők mind ; francia. Tehát a nemzet, mely élni akar, gyámságra ne szoruljon. Önnön szorgalmából népesítsék földjét falvak, városok ; földművelés, ipar, kereskedés tegyék gazdaggá téréit, élvezzen egyenlő szabadságot minden polgára a hazának ; legyen nyelve simulé- kony, melyen ujongni lehessen örömnek, sírni fájdalomnak, hangzani a csaták diadalmainak, és föltárúlni a béke alkotásinak ; végre, hogy Róma kapuja ne lásson soha Ooriolánt, legyen törvénye : palládiuma. E négyet : hazát, népét, nyelvét és alkotmányát szeretni tevékeny szerelemmel, mely elmondhatja a költővel : Szentegyház kebelem belseje, Oltára képed,
