Eger - hetilap, 1876
1876-10-05 / 40. szám
315 Megyei élet. Heves megye 1876. szeptember 25-én, Beöthy Lajos főispán elnöklete alatt tartott rendkívüli bizottsági közgyűlésén következő ügyek tárgyaltattak. (Folyt.) 12) a közbiztonság a megye területén nagyobb mérvben nem veszélyeztetett; 13) az egészségügy kielégítő volt; 14J a hasznos házi állatok közt vész, vagy ragály nem pusztított; de szórványosan különféle betegségek mutatkoztak, u. m. száj- és lábfájás, lépfene stb. 15) az 1876. XXXIII. te. értelmében történt alakulás folytán szükségesnek mutatkozik az állatorvosi keiületeket is újra kijelölni. 16) Az 1874-ben az államkincstártól vetőmag beszerzésére fölvett kölcsönből oly községek is részesültek, melyek most már Heves megyéből kikebeleztettek ; az ezen községek által kölcsönvett Összegeknek Jász-Nagykun-Szolnok megyére átruházása és Heves megyének azok alól fölmentése iránt intézkedés teendő s ily értelemben a m. k. belügyministeriumhoz fölterjesztés intézendő. 17) Az 1872/3 évi cholera-járvány alkalmával fölmerült és az állam által előlegezett összeg, mely a községek által megtérítendő, 6089 frt 73 kr. Ebbe a Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez csatolt községek, 3543 frt 56 krral tartoznak. Ez összegnek beszedése Jász- Nagykun-Szolnok megyét illeti. 18) A közgazdászai viszonyok nem kecsegtetők ; az aratás messze elmaradt azon reményektől, melyekre a vetések kinézése annak idejében jogosított; gyümölcs alig van, kedvező szüretre nem számíthatnak ; a pénzviszonyok sem változtak jobbra, s még mindig tapasztalható egyrészt a pénz drágasága, másrészt pedig mindennemű termesztménynek, de legkivált az ingatlan birtoknak elértéktelenedése. 19) A szolgabirók és polgármesterek egy körrendeletben figyelmeztetnek azon teendőkre, melyeket az 1 876. XV. te. reájok ró s azon viszonyra, mely köztük és a kir. adófelügyelö közt fennáll, s e körrendelet a kir. adófelügyelönek is megktildetett. A Tisza balpartján fekvő hevesmegyei községek a karcagi adóhivatalhoz lévén csatolva, felírás intéztetett a m. k. péDziigyministerhez ezen községeknek az egri k. adófelügyelö alá helyezése érdekében. 20) Az utépitészeti ügy, a megyei főmérnök fáradhatlan munkálkodása és ritka szakképzettsége folytán, örvendetes lendületnek indult, de hogy ez irányban tovább fejlődhessék, a segédmérnöki állomás betöltése szükségesnek mutatkozik s erre nézve intézkedés tétetik. 21) A megyei, házi, útépítési, nemesi s egyéb pénztárak ha- vonkint megvizsgáltattak s rendben találtattak. 22) Halasy Edének a nemesi pénztár iránti tartozása, kamataival együtt behajtatott s takarékpénztárba helyeztetett. Az árvaszék évnegyedes jelentése szerint : 1) 3071 darabból hátralékban maradt 90 db. Az irodába érkezett 3074 darabból kiadatlan maradt 361 db. A számvevőségnek kiadott 161 darabból elintézésre vár 33 darab. A közpouti tiszti ügyésznél 106 darabból elintézetlen 20 db. Ezeken kívül folyamatban van 53 per. A központi közgyámi hivatalt illetőleg : Van a volt Heves-Szolnok megye területén (a rendezett tanácsú városok kivételével) árva 21755. Ezekből a meg yereDdezés fölymegjelent a két frizurázatlan Memnon szobra, s kereszttűzbe vévé a szegény zarándokot. — Tudod mit, Nánika ! Én már szenvedek tőled huszonöt esztendeje, add meg most annak a bérit, ereszd ki a fele-jószágomat, a többivel az isten áldjon meg, éljetek belőle. — Hebehe! no nézd, megbolondult ! Jószágot neki, azt bízón macskafarkát. Ki tedd magad az udvaromból, mert majd így, meg amúgy. — Még egyszer szépen mondom Nánika. — Még egyszer ! hallod-e ! már csakugyan megbolondult ! Nem hordod el magad, hol az a piszkafa ? — No ha igy van, hát akkor: azt a ftizfánftltyUrülő, (puff) háton csúszó, (piff paff) bocskoron is sarkantyút pengető (piff paff puff) stb. stb. Az asszonyok egy darabig meredve nézték, hogy mit mivel Feri bácsi, nem Littek érzékeiknek, ez valami ördögi káprázat lehet ! De csakhamar aztán hinni kezdtek érzékeiknek, mert a vitéz kötés mordialiter kezdett fungálni. Az amazonok körmeikkel nyiták meg a harcot; de Feri bácsi nem látott sem eget, sem földet, hanem megvetve hátát a falnak, búsan osztogatta az áldást: ne neked is Nánika, ne neked is Klárika ; ez a tied Nánika, ez meg tied Klárika; igy kinálgatta őket. Csak úgy repült a foszlány mindenfelé ! A zajra egy izmos óriási alak jelent meg a konyhaajtóban. Feri bácsi megszeppent: no ha ez is ellenem támad, úgy debellál- nak, Jebuzeus ne hagyj el ! — sohajtá magában, s felebarátibb szeretettel kezdé az ütlegeket osztani. — Ide ide fiam Julcsa; frissen seprőt, piszkafát, sodrófát, fo- gyaszszuk az akasztófát — kiáltá az asszonyság alliancért epedve. Azonban Julia neulraiitásra határozta magát. — Dejsz nem bánom én, akár mit csinálnak, végezzék a magok dógát — mondá örülve asszonya veszedelmének, mint ki oly komisz természetű, hogy még csak egyetlen kanálnyi zsirocskát avagy nyomorúlt krajcárkát sem lehet félretenni tőle ! A többi cselédséget szinte megkötötte valami boszorkányság, mind összetett kézzel nézte a dolgot, sőt némi javasló zugás is kezdett hallatszani, mire Feri bácsi ismét felebarátibb gyűlölettel kezdé az ütlegeket osztani. Az amazonok végre nem állhatván a vitézkötés rémuralmát, megretiráitak. Klárika úgy elbútt, hogy másnap sem találták. Nánika pedig rongyosságának egész pompájában lebegő fésületlen hajjal, szikrát és vizet okádó szemekkel, mosdatian szájból mosdat- lan szitkokkal száguldott a szomszédságot fellázítani. De mikor a sors sohasem éri be egy csapással, ha üldözőbe veszi az embert! Egyik szomszéd a panaszra nagy phlegmatice vállat húzott, s igy felelt : Több kellett volna abból Náni néni, még nagyon eleveu a nyelve ! — A másik zordon uram öcsém igy okoskodott : Biz igy szoktuk ezt emberi gyarlóságunknál fogva, Náni néném, különben viselje egészséggel! — Végre a biróboz futott, ki pedig ilyen impertinens Ítéletet hozott : Régen igy kellett volna, becsülje meg urát az oldalborda! — Ezeken kivtil aki elöutó találta, mind kinevette, sőt a hahota fölé nyomatékuak azt is oda tették: Úgy keli, prószit neki ! így érkezett haza gúny, és kacaj-alléé között. Feri bácsi ez alatt, mint Tihamér „A két szomszédvárban,“ rémitö lakomához ült, a bevégzett szörnyű harc után. Arcán méltóság és mély körömhelyek, előtte bor, kezében nagy darab kenyér és sült pecsenye volt. Náni néni még egy végpróbát határozott. Hátha ez a gonosz ember csak deiiriumban volt, s most ismét a régi jámbor jószág lett belőle. Megpróbálkozom vele még egyszer, ha addig élek is. — Nem teszed le mindjárt azt a boros buteliiát te—te-----n em talált elég nagy szót nagy eszméjét jegyezni. Azonban Feri bácsi meg volt rontva örökre! — Nem teszem, Nánika. — Nem pakolsz az asztal mellől ? — Nem pakolok, Nánika ! — Kiásom a szemed. — Nem ásod azt. — Megkoppasztom az orrod alját! — Nem koppasztod azt. — Kitekerem a nyakad! — Nem tekered, Nánika ; hanem én megteszem azt, hogy el- deklinállak. — Ezzel követve azon dialektust, melyet az árendástól tanult, hóna alá kapta a boglyas fejet s aztán: bjuj, de rósz lett volna Nánikának lenni ! * * * Két héttel a fönebbiek után Feri bácsi mint ur pipázott tulajdon birtokában. Nem győzött elég hálát adni a mindenek teremtőjének, hogy végre ötveu éves korában annyira segítette a dolgát, hogy maga vehet legelőször a tálból, ha kedve tartja, még a kövérke combot is kiveheti, nemcsak az annyira ismert nyakas fejet. Az árendást pensionálta azon feltétel alatt, hogy nejét évenkint csak egyszer, és nem többször legyen szabad megvernie, azt is csupán ama boldog óra emlékéül. A vitézkötésnek bársonytokot készíttetett, az adja a legkitűnőbb diszt a szobának, címerébe is szándéka bevágatni azt, intő például unokáinak. — Miska öcsémhez estén- kint át-átlátogat, szívből fakadó érzéssel megszorítja kezét s felkiált: Öcsém! de aranygondolatod volt, mikor kitaláltad hogy: „Csak ütni k e 1 1 !“ *
