Eger - hetilap, 1876
1876-09-28 / 39. szám
16 bizottsági taggal, mindent elkövetett, bogy a megye vendégei a megye méltóságához illően fogadtassanak. A küldöttség elnökének ezen ünnepélyes fogadásról szóló részletes jelentése azzal mutatta- tik be, hogy a 730 t'rt 80 krn menő költség legnagyobb része maguk a küldöttségi tagok által aláírás úiján fedeztetvén, csupán 250 írt van még fedezetlen, mely összeg, a nemesi pénztár kamataiból, kiutalványoztatni kéretik. 5) A júniusi közgyűlésnek azon fölterjesztésére, hogy a megye kerületének öt lóállitási kerületre való felosztása helyett a nyolcas felosztás állittassék vissza, a m. k. honvédelmi ministeriumtól tagadó válasz érkezett, s igy még jelenleg is az ötös felosztás áll fenn, mert a hivatott rendelet, szemközt a minden pillanatban elrendelhető tényleges lóállitással, végrehajtatott. Ezen felosztásnak azonban most már, az 1876. XXXIII. te. végrehajtása után, változás alá kell esnie, mely célból a mondott ministeriumhoz fölirat lenne intézendő. 6) Minthogy a számvizsgálat minden év első hónapjában végrehajtandó, s a felső Tiszajárás részére kinevezett 6-ik számvizsgáló bizottság elnöke s két tagja az ezen járástól elcsatolt községekből való: ezek helyett más elnök s más tagok választandók. 7) A legtöbb adót fizetőkről szóló kimutatások a kir. adóhivatalok által beküldetvén, az igazoló választmánynak leendő kiadás végett, bemutattatnak ; 8) A választott bizottsági tagok közöl meghalálozíak : Dobó János a gyöngyösi 3-ik alkerületben ; Farkas József M.- Tárkányon, Kóródi Farkas F.-Abonyban, Kis István Kis-Körén, Fabó István T.-Nánán; Szegby Endre Pétervásáron megválasztott bizottsági tag pedig leköszönt, mely helyeken tehát uj választások lesznek elrendelendők. 9) Az elhalálozott Bánóczy József nem csupán az igazolási, hanem a központi választmánynak is tagja volt, s erre nézve is intézkedés teendő. 10) Az izraelita anyakönyveknek mily módon vezetése tárgyában alkotott megyei szabályrendelet végrehajtása némi nehézséggel jár, — erre nézve Ivády M. szolgabiró jelentése bemu- tattatik. 11) Az idei állami lótenyésztési jutalomdijosztás megyénk területén Heves mvárosban, kielégítő eredményuyel, f. hó 10-én tartatott meg. Eger, szept. 25. 1876. Régideje már annak, hogy városunk utca-világitási ügye a kaszinóban szőnyegre került, s közadakozás utján ugyanott e nemes célnak alapja megvettetett, habár azon idők szerint még olyan ember is akadt, mint az öreg N., különben Eger egyik legtehetősebb polgára, ki, midőn az utcavilágitási alapra adakozásra fölszólittatott, nagy boszusan azt mondá: „Minek az az utcavilágtás? Tisztességes ember hét órakor haza megy. A lumpoknak pedig csak nem fogunk világítani ?“ Vajon hasonlag gondolokozik-e a mai napság fölöttünk atyáskodó városi elöljáróság? — nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy az egri utcavilágitási alap megvetése, tehát több évtized óta már, részint magánosán, s különösen az újévi köszöntések megváltásából évről évre befolyt adományok oly szép összegecskére növelték ez alapot, hogy annak jövedelméből, meggyőződésünk szerint, ha nem is épen valami briliáns, de legalább törhető utcavilágitási mindenestre lehet produkálni, miként ezt pár év előtt tapasztaltuk is, midőn utcáink világításának ügye akkor egy ép oly páratlan lelkiismeretessé- glt s becsületességü, mint ritka tevékenységű polgártársunk, bold érni. Lancelotti Ede kezelése- s fölügy eletére volt bizva, ki e bizalomnak teljes odaadással, s kitelhető eredményoyel meg is felelt. Ma már neki, az elhunytnak, az — örök világosság fényeske- dik, mig nekünk, az élőknek, ha esti hét órakor, történetesen még haza nem vetődtünk, a város átyáinak gondosságából, — ha a szeszélyes Luna hébe-korban nem könyörül rajtunk, —pokoli sötétségben kell utcáinkon végig botorkáznunk, s jó szerencse, ha az estén- kint olykor csapatostul barangoló rakoncátlanok kegyeiből épkézláb, s érintetlen zsebekkel érkezhetünk szállásunkra ; —miután csak néhány év előtt az is megtörtént, hogy egy, estve haza térő békés polgárt s városi hivatalnokot az utca közepén ütöttek agyon, s a vakmerő gyilkosnak máig sem jöttek nyomára. Nem állithatnók pedig okszerűn, hogy' közönségünk a világosságot, mint a fölvilágosod ás egyik postula tu- mát, ne szeretué. Sőt úgy biszszük : szereti, vagy legalább szeretné- ezt a városi hatóság is, miután néhány éve már, hogy légszesza világítással biztat bennünket. Hogy azonban e biztatása mindez ideig nem teljesült, — mint igen jól tudjuk — nem rajta múlt. De hogy városunkban rövid néhány év alatt már két idegen — Mi bajotok ? — kérdé a mellékszobából kilépve a Miska anyja, egy derék tisztességes, ajtatos asszonyság. — Hát — hát kedves anyácskám — szavaljuk a „Talpra magyart." — Szavaltok, nohát csak szavaljatok ! ezzel eltávozott. — No ebbe már beokult bátyám úgy a hogy ; most már a handgriffek következnek. Ugyan édes árendás ur! nem lenne szives berichtolni abba is ? Jancsi, hozd tele még a cilindert. — Nagyon szívesen ; van e jó uj szívós istráng bevetőben a háznál? — Van. Minek az ? — Tessék csak elöhozatni, megmutatom, mi az a hnszár-vitézkötés ; az a leghathatósabb az asszonyokra; a bot könnyen csontot tör, de ez csak puhít ; magam is azt uzuválom. Az istráng előhozatott; finom kenderszinéböl készült kötél, a sodrony nem erősebb nála. Az istentelen férfiú négy rét gondosan összehajtotta, egyik végét a Feri bácsi kezeibe adta, maga pedig kezdte összefonni, csavaritván izmos ujjaival rajta olyanokat, hogy szintén megcsordult bele a száraz kötél ! Működését szóval is idust rálta : . — Huszár koromban, ba valakit megpokrócoztunk, mindig ilyenfajtával raktuk el. Csalhatatlan hatással bir, mondhatom. Nem sok helyet foglal, zsebben lehet tartani,hogy mindig kéznél legyen, különben vizbe ártatni nagyon hasznos, akkor sükeresebb. Aztán csak az oldalukat tessék keresni, az asszonyféle ott legérzékenyebb, másutt sok rajta a gúnya; ha nagyon sipit, annál jobb, muzsikaszó mellett, taktust tart az ember. így ni ! — végzé az istentelen férfiú, még néhány hatalmasat csavaritott, aztán készen volt a vitézkötés. Mihály öcsém egy diadalkiáltással kikapta a Feri bácsi kezéből a pogány szerszámot, néhányszor megcsóválta feje fölött, nagyot ugrott örömében, s elkezdett vele a divánon próbát tartani. — Ejnye de alkalmatos jószág, sűrűbb a kőnél. Tartsa csak a markát bátya. — Hjujjujjuj, de pozsdit ! kiálta zsebre kapva tenyerét Feri bácsi. — No ezt ugyan megtette ember ül árendás ur, aranyozni kéne a markát, — folytató Miska, még mindig gyönyörrel tapogatva a minden kancsukáknál kancsukább gonosz alkotmányt. — Hehehe, <úgy szoktam, praxisom van benne, válaszolt önelégült mosolylyal az istentelen férfiú.— A közös örömet csak Feri bácsi nem osztotta elegetdöleg, nem mondhatnék, hogy az elv előtte is nem nyert volna teljes tetszést, de a kivitel, a kivitel! az még mindig borzongatást okozott benne. Miska nem elégedett meg az elméleti útmutatással, hanem gyakorlati példák látása által is edzeni kívánta Feri bácsit. E végből bőven hordatta fel a cilindereket ismervén az árendás ur természetét melyet a bor Ízlelése misantroppá szokott átváltoztatni. Ezenkívül höstörténetek elbesrélésével is iigyekeztek Feri bácsiban lappangó lelkesedést lángra gyúlasztani. A gazda és vendége épen lefekvöben voltak, midőn füleiket pokoli zaj Úté meg. (Vége köv.) Magyar-osztrák Történelmi naptár. Közli : Kiirthy Jenő. Szeptember. 1- én. A pest-szolnoki vasút megnyitása 1847. 2- án. Buda visszavétele (145 év u<án) 1686. 3- án. Soliman 4000 fogoly magyart leölet 1526. — Született b. Eötvös József 1813. 4- én. Szolnokot megszállja a török 1552. — Egy királyi mani- festum Jellasitsckot megdicséri 1848. 5- én Solimánt megüti a guta Szigetvár előtt 1566. — Haynaut Londonban csak a rendőrség menti meg az agyonveretéstöl 1850. 6- án. A magyar követség Bécsben 1848. — Forgalomba jönnek az 5 frtos Kossuth-bankók 1848. 7- én. Pétervárad capitulál az orosznak 1849. — A szerbek vra- csegoji táborát szétverik a veressapkások 1848.
