Eger - hetilap, 1876
1876-01-13 / 2. szám
XT. ér-folyam. 2. szám. 1876. január 13-án. Előfizetési dij : Egész évre , . 5 ft — kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Negyed évre . . 1 ft 30 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egye3 szám — 12 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely ntán 6, bélyegadé fejében minden hirdetésiül 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal : a líceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Előfizetési fölhívás. Tisztelettel kérjük lapunk t. olvasóit előfizetéseik idejekorán való megújítására, nehogy a lap elküldésében hátramaradás történjék. Előfizetési föltételek : Egész évre . 5 frt. — kr Félévre 2 frt. 50 n Évnegyedre . 1 » 30 n Egy hóra — 45 » Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utalvány utján — kiadó hivatalunkba küldendők. Az „Eger“ kiadó-hivatala (ér8. lyc.- nyomda.) A múlt év hagyatékai, és a .jövő év várandóságai. Lelkünk világában nincs oly pillanat, melyben egy uj s egészen ismeretlen korszak által fölváltott időszakot kevesebbre szoktunk volna becsülni, mint akkor, midőn egy időszaknak csapásait még sajogva érezzük, utófájdalmait meg ki nem hevertük. Mindaz, ami jó, üdvös s hálára méltó egy ily távozó időszakban, mintegy látatlanná válik az uj idők napjaiban, melynek fris fénye, mig a jövő ködét elzárja előttünk, a múltra sötét árnyat borit. így vagyunk most különösen az elmúlt évvel is, melynek leginkább csak meddőségére, keserveire gondolunk, a nélkül, hogy számba vennők, mikép megifjult alkotmányos életünk fejlődésében s küzdelmeiben szintén fokot képez, s hogy az, valamint. Éuropára, úgy hazánkra sem hozott semmi közös vészt, semmi oly végzetet, mely társadalmi s politikai élet-mozgalmainkban gátkönek, a visszaesés okának lenne mondható. S mégis mennyire szeretjük feledni ezen elmúlt évet! Nem hangoztatva többé azon — babár kevés — jótéteményekről és biztosan átélt nyugalomról, melyeket az emberek közt szétárasztott, neve mint az elhaló accord lassankint tűnik a beszélő szájakról. Elmondhatni: „quem dies vidít veniens superbum ; bűne dies videt fugiens jaeentem.“ És a sajtó! a sajtó, az idők ezen örök zajgó szája, szövetkezve az emberek emez intentioival, mindig ujiija előttünk a szenvedés képeit. Alig képzelhető annál kellemetlenebb s nyomasztóbb érzésű lelkiállapot, mint a mely jelenleg megszállja a magyar embert akkor, ha az ó és uj évek találkozása napján elgondolja azt, hogy a közel múlt év minő magán- és államviszonyok közt vett tőle búcsút, és az újév esélyeitől továbbra is mit, milyenféle helyzetet s viszonyokat várhat, épen úgy saját családi s háztartási, mint a helyhatósági és állami állapotok s az élet fentartása tekintetéből. Mindezek komoly észlelésénél és beható számítással tett elgondolásánál, annálinkább elcsüggedve kénytelen vesztegelni a gondolkozó, lelkiismeretes jó hazafi és családfő, minthogy az kétségtelen tudásként áll lelke előtt: „hogy kellő eszközök nélkül még az Ur Isten sem tud munkálkodni." Az elég tisztán áll előttünk : hogy az eltűnt évből minő állapotok maradtak nyakunkon ; t. i. nemcsak átalános pénzetleuség és jövedelem-nélküliség, hanem a mi mindazon veszedelmeket még inkább felfokozza, egyfelől azon kényszerűség, hogy a gazdasági, családi és állami szükségletek teljesithetése végett az ország lakosságának nagyon tetemes része arra van szorítva, hogy folyvást adósságokat csináljon a jövő contójára azon kétségbeejtő kilátással, hogy a jövedelmek elapadása dacára is, az állami adók mindegyik neme folyvást nevekedő, elmentő s kipusztitó terhet halmoz össze a legtöbb családfő nyakára. Már három événél több, hogy köztudomásúvá lett állam-háztartásunk mindinkább elmeritö és mindenféle érdeket, előhaladást, sőt még az állami létet is megbuktatással, szétbomlással fenyegető állapotja ; és mind ennek teljes tudása mellett is, mind ez ideig nem tudták a haza bölcsei azon kórállapotot nemcsak jobbra fordítani, de annyit sem tudtak kieszközölni, bogy azon minden állameröt felemésztő, és még az állami élet jövőjét is mindinkább kockára tevő, elerötlenitö kőrállapot tovább tartása, tovább terjedése megállit- tassék s lebetlenné tétessék. A képviselőhöz pénzügyi bizottsága, a mennyire tehetségében állott, azt a negatív műveletet megtette, hogy az 1876 Ik évre szóló országos költségvetés két eredendő bűnét orvosolni igyekezett ; tudniillik: az erőn túl terjeszkedő kiadást, és a valóságnak meg nem felelő magasságra számított bevételek számos tételeit lejebb szállította. Ezen operatióval a papiron a kiadásokból egypár milliót faragcsált le sok küzdelemmel a pénzügyi bizottság ; hanem a képzelet után papírra Írott bevételek sokkal soványabb külszínt játszanak, hogy sem a kiadások nagy testét ellensúlyozhatnák. — Mindez tehát nem elég arra, hogy hazánk zilált s beteg állapota orvosoltat- hatnék ; a baj itt erősebb gyógyszerek alkalmaztatását teszi szükségessé. Ily gyógyszert jelezünk az általános megtakarítás műveletében. A törvényszékek tervezett teljes mérvbeni reductiója, úgy látszik, hogy legalább egyidöre kormányunk által elodáztatok. A megtakarítás elvi szempontjából helyeseljük ez eljárást, mert a törvényszékek elhelyezését csak is azon időben tartjuk alkalmazand- hatónak, ha a megyék centrumainak kijelölése országgyűlésünkön véglegesen elhatározva leend. Mivel a törvényszékek tervezett kijelölése, illetve áthelyezése addig „fiíius ante patrem“ dolog lenne. Ha tudniillik a ministerium mellőzve, a megyei központ kérdését, a törvényszékek székhelyeit jelölné ki előbb ; feltéve, ha az országgyűlés a megyék székhelyei körül eltéröleg intézkednék, a mennyiben szempont az, hogy a törvényszékek székhelyei ott legyenek, hol a megyék törvéuyhatóságai vannak, — ez nem lenne egyéb, mint cseberből vederbe önteni a vizet, s jelentékeny uj költség szaporítása, mely semmiesetre sem eszközölné a megtakarítást. Mi nem az egyes városok érdekeit, hanem a hazáét véve tekintetbe, szemben a jelen válságos viszonyokkal, úgy hiszszük a honatyák intézkedéseinek irányadójául, tekintettel óriási mérvű pénzügyi zavarunkra, oda fognak hatni, hogymegyei törvényhatósági központ kérdését illetőleg az eddigi tervet egészen elvetik és e helyett egészen uj tervezetet készíttetnek éspedig akként, hogy a megyei kikerekitésnél mindenütt, ahol csak lehetséges, a már az eddig fenálló székhely tekintessék központul és úgy kerekitettessék hozzá a megyei határ területe. Ha a törvényhozó testület igy fog intézkedni, akkor meg is fogja menteni államunkat, illetőleg kincstárunkat, egy oly nagy költekezéstől, mely a sülyedö budget hajójának csak elmeritö horgonyául szolgálhatna. Ha törvényhozó testületünk ily elv szerint járand el, akkor az ősidőktől fenálló megyei központok m/20 részben ez orszá,g teritoriumán örök időkre fenállhatnak nemcsak, de a tetemesen felszaporulható kiadásoktól a szegény haza kimerült adózói mentve vannak. Ellenkezőleg a törvényhozó testület,
