Eger - hetilap, 1876
1876-01-13 / 2. szám
10 zászlójára irt megtakarítási elv-kérdéséhez hűtlenségét tanusitandja. Helyenkint ugyan tapasztaljuk azt, hogy némely város lakói azon célból, bogy vagy a megye, vagy a törvénykezés székhelyeinek megnyerbetése tekintetéből pénzbeli aláírások kai iparkodnak érvényt szerezni törekvéseiknek. Nem állunk útjába a tiszta forrásból, hol nem ellenzékeskedés és haszonvágy az irányadó, — eredő törekvéseknek, de tapasztalatunk, bogy az e célbói létesült tekin- télyesb kiadások aláírói nem egyebek, mint a kétségbe esett helyzettel való üvegen általi méznyalatás képezöi, mert van szerencsénk látni, — megtekintve az aláírási ivet, hogy az egész „Sokat igér, semmit sem ád.“ Ezen bevehetetlen tömegek tehetetlen tulajdonosai nem egyebek a demostrans csapotoknál, melyek erőlködései dacára a roppant költség csakis a haza vállait fogná nyomni. Ha volt országgyűlés valaha fontos hazánkra nézve, az a mostani. Egy bukófélben levő országot, egy feloszláshoz közel álló nemzetet megmenteni van hivatva. Nem akarom hazánk siralmas állapotát erős színekkel és hosszasan festegetui. Minden adózó polgár eléggé ismeri és érzi ezt. Azért tehát, fő elvül csak a valódi megtakarítás művelete mindenekfelett igénybe veendő, éspedig ott, ahol az valóban eszközölhető is. Az állandó közös hadsereg számának leszállítása, a honvédelmi rendszer behozatala, az országos jegybank és a védvámterület felállítása, az országos nyugdijak rendezése és reducálá3a ; a bányáknak hasznos beruházásokkal jövedelmezőkké tétele ; a kincstári birtokok és jogok kezeléseinél a bérrendszer behozatala s több ész- és okszerű gazdálkodás képezik azt. Ha már azon meggyőződésben van szerencsénk valahára élhetni, hogy a szabadelvű magyar kormánypárt oly nagy mérvű többségre léphetett őrizzük is azt meg, mert : jaj a hazának raely- Hek fiai merőben pártérdekek miatt egymás ellen torzsalkodnak. Az ily belviszály kegyetlenebb s vészesebb még a nyilc háborúnál is. Nem az anyagi szenvedések, nem egyes városok és falvak füstölgő romjai, nem a veszteség, melyet ily szomorú időkbeu a polgárok szenvednek, teszi azoknak fő átkát. Az egyes küzdők sir- hantjait elnémítja az idő, a városok felépülnek, a szorgalom s nyu- godtabb napok uj életet teremtenek, a párt-gyülölség azonban, mely mint a sértő nyílnak töredéke, a látszólag begyógyult sebben ben- marad s fáj szüntelen, s ha évek után is végre mindig kiujul, s uj veszélyeket okoz, a gög a győzőben, a legyözöttben titkos boszűvágy, gyanú s bizodalmatlanság minden oldalról, ezek azok, miket a győzelem, vagy békekötés eligazitoi nem képesek, mint a családi kötelékek feloldbatatlanokká válnak, ha azokat bosszú s mély egyetértés emlékei erősitik meg, — igy a nemzetek életében is. A haza és család, hasonló alapon nyugszanak. Szeretet nélkül sem egyik, sem másik nem állhat föl. Vannak pillanatok, mídöa a szeretet egész lelkesedése szükséges mindkettöjöknek, hogy a fölöttük átvonuló fergetegnek ellenálljanak, s a család és nemzet, mely e pillanatokban keblében a szeretet szikráját nem találja, — a család és nép, melynél a környező vihar e szikrát lángra nem gyulasztja, veszni fog. Belső összhangzat, egyetértés s kölcsönös szeretet nélkül egy nemzet sem fejlődhetik erőben és erényben ; s ha az emberi nem történetén végig tekintünk, látjuk, miként nem annyira egyes nagy pillanatok emlékei, mint inkább eme soha meg nem ingatott összefüggés az, mi a nemzeteket erősekké teszi. De, ha ezen összefüggés egyszer megingattatik, ha az épületnek alapja is körül válik, a nyomás, melyet a felsőbbek az alsóbbakra gyakorolnak, egy ideig föntarthatja ngyan az egészet, — de bizonyos, hogy összeomlik az első csapásra. Azért tehát, ha mi még saját állhatatlanságunk, vagy mozdulatlanságunk által tovább folytatnék a jelenkor gyúlékony, gyantás mezejének szellőzését, vigyázzunk! akkor nemcsak minden haladás, minden világosság, az újabb kor szellemének minden vívmánya; nemcsak ami nevünk, becsületünk, értelmi rangunk 8 e hon különféle népfajai aözti vezéri befolyásunk vesz el gyalázatosau, hanem elvesz azon százerek emlékezete s vére is, kik tettek, harcoltak és meghaltak, hogy nekünk a nemzeti jólétet és dicsőséget biztosítsák. Az amerikai vad népség azt mondá az európai ország-rablókhoz, kik földjét jöttek elvenni : „Ha azt akarjátok, hogy nektek adjuk e földet, engedjétek legalább, hogy apáink csontjait magunkkal vi- gyük.1' Nekünk is apáink ama csontjai azon igazságok, azon világosság, melyet évezreden át szereztek. Azért, Isten óvja nemzetünket hasonló jövőtől. L’órinczfy János.-<§ T Á. R. G .A. Dalaimból. Magyar-osztrák Imádkozzál lányka értem, Éu nem imádkoztam régen, Átko8 büuös az ajkam, Szivemben meg nagy zaj van. Imádkozzál lányka értem, Te meg kedves vagy az égben, Nekem ott senkim sincsen, Elátkozott az isten. Imádkozzál lányka értem, Úgy fáj úgy fáj harcban élnem A legszebb angyalokkal, Kiket szived befoglal. Imádkozzál lányka értem, Segits a vésznek kitérnem, Parancsolj a tengernek, S áll — s kibány minden szennyet. Imádkozzál lányka értem, Hogy szivem csak érted égjen, Úgy jut hozzád s istenhez, Úgy menny, bár égő menny, lesz. Korondy. Történelmi naptár.#) Január. I- én Született Petőfi Sándor Kis Körösön 1823. 2 án Trónra lép I. Vilmos Poroszországban 1861. Pénzváltozások 1856. 3- án Bem megveri az oláhot Ulucánál 1849. 4- én Az első lotteria-bűzás Magyarországban 1810. — Kassai csata 1849. 5- én. Az osztrákok Pesten ; Görgey szózata a hadsereghez 1849. — Meghalt Radeczky 1858. — Választási törvények a német szláv tartományok számára 1861. 6- án. Ausztria főhercegséggé lesz III. Frigyes alatt 1453. — Ulászló feloszlatja a fekete sereget 1493. 7 én. Rákóczy csatát veszt Vadkertuél Sickingen ellen 1710. — Ferenc alapítja a Lipót. rendet 1808. 8- án Batthyányi Lajos elfogatása ; Nagy-Enyed II. feldúla- tása 1849. — Ausztria óvást tesz egy szorosabb német szövetség ellen 1862. 9- én. Járát felégetik az oláhok 1849. 10 én. Osztrák csapatok lefegyvérzik a schleswig-holsteinie- ket 1851. II- én. Moldva és Olábország uniója. Kúza Sándor 1859. 12 én. Lázadás Palermóban Siciliának Nápolytóli elklilönzése végett 1848. 13. Meghalt József nádor 1847. — Kossuth kijelenti, hogy ő képes a hazát megmenteni 1849. *) *) Kivonat Bakó Jenő „Notiz-Blatter aus dér Weltgeschichte“ terjedelmes müvéből.
