Eger - hetilap, 1876

1876-03-09 / 10. szám

74

don a lelkesek eriiyedhetlen kis serege teljes erőfeszítéssel volt azon, hogy a nemzet összetartó kapcsának, a nyelvnek, ügyét diadalra segítse V „A nemzeti lélek fölgerjedése, és az országos élet buzgóbb nyilatkozása egyik főbb tényezőjét nem ismerik — úgymond Toldy Ferenc, —- kik irodalmunk történetét nem tudják." A tespedésnek előbb röviden ecsetelt korában a hazafiak egy lelkes kis csoportja a nemzetiség újjá izmosodásának eszközévé a hazai nyelv és irodalom művelését tűzte ki. Kazinczy Ferenc a műveltebb idegen általi elnyeletés védgátjaul elkerűlhet- lennek tartotta a nyelvet megújítani, gazdagabbá, változatosabbá tenni, hogy képes legyen a kötött és kötetlen beszéd minden széptani formáit fölvenni, és a művelt világban divatos észjárást visszatükrözni a nemzetben az irodalom iránt érdekeltséget ébreszteni, és általa a szuny- nyadó nemzetiséget fölrázni. És amit Berzsenyi láng- leikének egyrészt ostorával ; másrészt „Szilágyijában, „Vesselényi hamvaihoz," ..Nagy Pálhoz," „Prónay Sándorhoz" című ép oly szép, mint erőteljes ódáiban nyújtott kecsegtetéseivel : Kisfaludy Károly drámáival, Vörösmarty „Zalán futása," „Cserhalma" és „Egerjével," Cu- cor „Augsburgi ütközete" és méginkább Aradi gyűlés “-ével előrekészitettek, azt diadalra vezette a reformpárt, melynek vezére D. F. vala. Ekkor — a főrendeknek, kik a magyar nyelvnek az országgyűlés nyelvévé fölavatását ellenezték; e főrendekhez intézte Köleseink ismeretes szemrehányásait: . . . „kik ezen főrendek? Nem azok-e, kik az ország legtöbb javaival élnek? Nem azok-e, kik azon helyeken ülnek, hol Zrinyi a koszorús iró, hol Pázmány Péter és Liszty ragyogtanak? kik azon sorokon gyülekeznek, miket egykor Koháry és Amadé, Orczy és Báday és nem régen Széchenyi és Festetich György ékesitettek ? Nem méltán kívánhatjuk, hogy ne szegezzék magukat az ellen, amiért az őket megelőzött nagyok élni és halni dícsősé- göknek tartották?" .... Bár ma se felednék k. L! ezen igéket sokan, kiket bár az anyaföld és sokszor igen dúsan táplál, kik mégis elég hálátlanul itthon is kelletlenül is ajkaikon a német szóban, oly kacérkodva szövetkeznek az idegen szellemmel. — A főrendek a szemrehányásra föl- jajdúltak, de jobb érzésöket követvén, a javaslatot elfogadták. Deák Ferenc és pártja és általuk a kedves nemzeti nyelv diadalmaskodott.

Szellőztessük az eszméket !

(Vége.)

Aki Magyarország lakosainak napi rendes életmódját : a nyn- goti s déli civilizált államok egyes vidékei s városai lakosainak életéve! s életmódjával egybehasonlirja, valósággal kénytelen nagyon elszomorodni; mert azt látja, hogy Németország, Svájcz, Hollandia, Belgium, Francia- s Olaszország stb. lakosai sokkal kevesebb munka mellett, sokkal kényelmesebb, nyugodtabb és kiszá- mithatlanúl kevésbbé kínzó, kevésbbé nyomasztó s elkényszeredett életet élnek.

Azt mondhatni, hogy hazánknak egyetlen egy városában, annál kevésbbé egyes nagyobb vidékein sem mutatkozik nagyobb mérvű jólét s olyan anyagi állapot, ami ama nevet megérdemelné.

Németország bármely jelentékenyebb városában az átaláno- san mutatkozó jólét s kényelmes élet meglepi, bámulatra ragadja, sőt, majdnem kétségbe ejti a magyar embert.-<f T Á R C A. {*Kuilékbeszéd Deák Ferenc fölött.

(Elmondatott kettösmegyénk egyik nagyobb községének casino-helyiségeiben közelebbről tartott Deák-emléküunepélyen.)

(Folytatás.)

Az 1847-ki országgyűlésen betegsége gátlá Deákot megjelenni ; rohamos fejlésnek kezdtek indulni az események a társadalmi és politikai téren, lázas izgalom ragadta meg a nemzetet, — ébresztve a vezér-férfiak nagy részében, különösen Deákban és Széchenyiben, kik kiválóan a békés kifejlődés férfiai voltak.

Az első ministerium megalakulásával lép Deák ismét politikai actióba, elvállalván az igazságűgymiuiszteri tárcát, az egész ország osztatlan közvéleményének forró óhajtása folytán, de tökép Battbyáni kérelmére, azon célból, hogy a Széchenyi s Kossuth közt fölmerülő differentiákat egyenlítse. Tömegesen, gyermeki bizalommal sereglettek hozzá az ország minden rendű lakosai, különösen a felszabadított jobbágyság, — bölcs tanácsért, — és megnyugod va, fölvilágosítva távoztak ; de főcélját, a Kossuth és Széchenyi közötti differentiák kiegyenlítését nem érhette el.

Végzetszerüvé váltak e differentiák; Széchenyi és Deák kibékítő befolyása folytonosan gyöngült, bár Batthyányi, Eötvös, Klauzál és más kitűnő férfiak is támogatták ; — Kossuth elvei mindinkább túlsúlyra, majd úgy szólván, mindenhatóságra jutottak.

Nem sokára bekövetkezett a függetlenségért, a nemzeti létért való óriás küzdelem válságos, szomorú kimenetelű, de dicső korszaka.

Nagy férfiakból alakította meg Batthyányi Lajos miniszterelnök az első magyar minisztériumot: Kossuth pénzügy-, Széchenyi közlekedés , Deák igazságügy-, Eötvös cultur-, Szemere belügy-, Klauzál kereskedelmi-, Mészáros honvédelmi-, Eszterházy külügyminiszter lett.

Talán az volt bukásunknak egyik oka, hogy ily sok, különböző irányú nagy szellemet, még Batthyányi nagy tehetségei-, rendületlen hazafisága, erélye, és tekintélyének sem sikerült kiegyeztetnie.

Ö maga lett a hazának legelső martyrja!

Eötvös, Klauzál, Mészáros és Eszterházy visszavonult, — elvesztvén befolyásukat ; — sikertelenül törekvék Széchenyi, óriás szelleme minden erejével, a hazafiúi bú — és a nemzet gyászát előrelátó jós lelke kétségbe esésének minden energiájával a rohanó eseményeket visszatartani, — hogy a haza, melynek ö volt egyik újra teremtöje, veszélybe ne rohanjon.

„Én a csillagokból olvasok, — kiáltott könyezve föl. Vér és vér mindenütt ! A testvér a testvért, a népfaj a népfajt fogja mészárolni engesztelhetlenül és őrülten. Keresztet rajzolnak vérből a házakra, melyeket le kell égetni. Pest oda van. Száguldó csapatok dúlnak szét mindent, mit épiténk. Ah! az én füstbe ment életem! Az ég boltozatán láng-betiíkkel vonul végig a Kossuth neve, — flagellum dei ! “

A kétségbe esett, sikertelen, ór iás küzdelem, — a bekövetkezett bukás borzasztó sejtelme, — a lelki vergődés nagy elméjét megzavarta.

Csoda-e, ha ilyen, minden szenvedélyt fölkorbácsoló, zuha- tag, vagy lángtengerként rombolva és pusztítva rohanó korszakban nem talál visszhangra Deáknak az értelemhez intézett hazafias, mérséklő bölcs szava; tulkiabáltatik a szenvedély hangjával, majd végkép elnémittatik.

Miért nem rohant az árral? . . . Hazafiui meggyőződése tiltotta; dobjon követ reá, ki előtt van valami az életben, a miért még meggyőződését is föláldozza ;

miért nem emelt gátat a rohanó események elébe? — dobjon követ reá, ki ezért a nagy Széchenyit el tudja Ítélni . . .

— Kossuttal, Szemere maradt a küzdelem terén a minisztériumból. — Kossuth lett a helyzet ura.

Ki a közpályára, a nyilt tengerre száll, — minél magasabbra jut, minél beljebb ereszti hajóját, — annál inkább a végzeté.

Jogot ad a törvény minden honpolgárnak véleményt nyilvánítani nagy férfiai fölött ; de a megfontolást a lelkíösméret, — a méltányosságot, igazságot, — a hazafiság, a becsület parancsolja.

Isten kezében van minden süker; — nagy férfiaitól sem követelhet a haza egyebet annál, — hogy hivatásuknak megfelelő nagy szellemi tehetséggel álljanak a nemzet élére, — forrón sze-