Eger - hetilap, 1876
1876-03-09 / 10. szám
75 Csak Drezda, Lipcse, Hamburg városok kebelében és környékén, a mértföldekre kiterjedő körben eső területen, annyi gazdagság, általános jólét és minél kiterjedtebb egyéni s családi jólétről s gyönyörélvezetről tanúskodó szép lakok, egyéb kényelmi, mula- tozási és fényüzési telepek és alkalmak mutatkoznak s kínálkoznak, hogy a most nevezett városokban és ezek környékein átalánvéve több s nagyobb jólét létezik, mint Magyarország egész területén. Külföldön az államkormányzat működésénél: a lakosság megélhetése és rendes megélhetési eszközeinek folytonos gyarapítása, erö8bitése és többitése a legelső és legfőbb gond és feladat; az osztrák urak Magyarországon való kormányzása ilyesmi gondozásával Magyarországon soha sem vesződött; az 1867 óta szereplő magyar kormány pedig nem a jól megélhetés s fokozatos gyarapodás, de csak a rendes megélhetés módozataival s eszközeivel sem volt soha tisztában, hanem csak tipegett-tapogott, s erre s arra tántorgott tovább azon az úton, a melyet előtte az osztrák kormányférfiak megcsináltak. A magyar állambölcsek mindenekelőtt azt mondották : minthogy az osztrák urak pazarló eszélytelenségétöl öröklött államadósság, reánk nézve gyiimölcstelen, tehát csináljunk mi a magunk szakállára uj adósságokat, és pedig főleg a végett, hogy 10%-os adóssággal 2—3% jövedelmet szolgáltató befektetéseket tudjunk elö- állitani. Keveseltiik az osztrák doctoroktól a Magyarország lakosaira — akiknek nagy sokasága főleg tót, oláh, rusznyák, rác, horvát stb. fajú s az osztrák tartományok lakosainál sokkal szegényebb s ke- resetképtelenebb az osztrák adómértékek szerint rögtönözve alkalmazott adófajokat, s azok impositáit; s azokat nemcsak felemeltük,hanem azok fölé mindenféle uj adónemeket találunk ki folyvást, hogy igy a szegény, jámbor, tudatlan s védtelen adózó népet minél több orvon, név és cim alatt lebesseu zsarolni vagy legalább szakadatlanul zaklatni. Az adóexecuito állandósittatott, holott abból épen az államnak van minél kevesebb haszna, mert azáltal egyenesen az adó-alap vessék a hazát, — s legbensöbb és legjobb meggyőződésük szerint vezessék annak ügyeit. A szabadságharc megbukott. — Nehéz napok, a szenvedés, nemzeti megpróbáltatás hosszú, végzetes évei követték : — de Kossuth óriás szelleme és lángoló honszerelme csodát müveit. — Ot illeti a 48-iki törvények és alkotmány kivívásának oroszlán-része ; nevéhez fűződik a szabadság, — a függetlenségi harc minden dicsősége. Lángnyelve lelkesítette a nemzetet azon csodás erőkifejtésre, mely bukásunkban is biztosította számunkra a müveit világ rokonszenvét és elösmerését, — belénk pedig erőt, önérzetet öntött szenvedéseink elviselésére. Boruljunk le lángoló hazafisága, nagy szelleme előtt! — A szabadságharc leviharzott. Bár ellenfelünket legyőztük, — végzetszertí, hagyományos-, nemzeti jellemünkkel tán össze fort átkos visszavonásunk, időt és alkalmat adott az orosz cárnak a beavatkozásra, — képessé tette seregeit elnyomatásunkra. Világos után a rémuralom következett. Nemcsak annyi lángoló honszerelemmel, —áldozattal, bölcse- séggel, küzdelemmel megindított, — hazafiui lelkesedéssel folytatott, — s meglepő, szép, üdvös eredményekben oly nagyszerű fejlődésében lön a nemzet megakadályozva: — ismételve, s már hányadszor, a lét és nem jét kérdései előtt állott. Fordítsuk el tekintetünket az uj épületről, — Arad piacáról, — hol Haynau a müveit világ méltó megvetésétől és utálatától kisérve, emeli föl a bitófát, hogy annak helyét a nemzet emésztő, szent fájdalma kálváriává emelje; ne hasson fülünkbe az özvegyek, árvák jajkiáltása ; erősítsük meg szivünket, hogy mire fátyolt boritánk, — any- nyi jogtalanság, méltatlanság, brutalitás, — annyi veszteség és szenvedés emléke — föl ne tépje újra sebeinket, — a bosszú érzetét ne öntse belénk ; — hogy jobban tudjuk szeretni a hazát, mint gyűlölni ellenségeinket. — Kossuth külföldre bujdosott, — tán örökre elvesztettük ; Széchenyit Döblingbe vitte borzasztó végzete; hála a gondviselésnek, hogy Deák Ferencet megtartá számunkra. Az 50-es évek elején áll ismét a nemzet élére, midőn gróf Széchenyi, ép e célból, birtokát megveszi, — hogy Deák az ország központjába, Pestre költözhessék. Az „Angol királynőnél," Deák szállásán intézteiéit ettől kezdve Magyarország sorsa. Minden vidékről, megyéből legkitűnőbb bitámadtatik meg s emésztetik fel ; s legfölebb az adó executnrok csináltak a magok számára keresetet. Az már kétségtelen, hogy eddigelé a magyar kormány működésének tartama óta és az által : a magyar állam adózóinak zöme épen semmi jóban s megkönynyebbedésben nemcsak nem részesült, de sőt terhei s niegterheltetései méginkább szakadatlanul, aránytalanul többültek, s tönkrejuttat ólag nehezednek rá. Minden okosan vezetett háztartásnál: a miként lehető megélhetés és az életi'entartás kéidése, a legelső és legfontosb kérdés; és az okos gazda csak akkor terjeszkedik tovább s ki a kényelmi vagy épen fényüzési ki adások niegtevésére, hogyha azok által a rendes napi megélhetés forrásainak megsemmisítése nem tétetik kockára. Nálunk az intéző körök mindeddig nem tudtak az államháztartás ezen egyedül egészséges vezérelvei elfogadására s megvalósítására megérni s felemelkedni. A kormány még folyvást annyit költ, hogy a kiadás összege közel egész egy barmadrészszel haladja felül a mindenféle eszközök által felcsigázott s kicsikart bevételek összegét. Ugyan mit tartanánk azon bázi gazda óvatos eszélyességéről, a ki akként vezetné háztartását : hogy bárba bevétele naponkint egyre-másra csak 9. forintot teszen, még is naponkint í31/3 forintot adna ki ? Az ekként működő házi gazdára minden józan számitásu ember azon Ítéletet díctálná rá : miszerint lehetetlenség, hogy tönkre ne menjen. Soha sem tartottuk eszélyes eljárásnak: a közügyekben, a politikai és nemzetközi dolgokban és kérdésekben a bazárdirozást ; a nagy hatalmassá gi szereplés affectálását, és a sokat kockáztató me- lyezkedést, elégséges erő nélküli delyfösséget, nagyravágyóét és óvatos körülnézés nélküli vakmerősködést. Sóba és semminémü körülmények közt sem tekintjük : az 1867- ki kiegyezést, Magyarország részéről megbánható ceelekvénynek, mert hiszen az által meguyertük Lágyrészben a magyar államháztartás önálló szabad vezetését és rendezésének lehetőségé;. zalmas barátai referáltak biven az eseményekről, a közhangulatról, — kérve az ország állapotáról ily móddal teljesen tájékozva levő vezértől tanácsot és vigasztalást. Nála gyűltek össze az irodalom kitűnőségei, megállapitni a működés irányát. — így tétetett képessé a „Pesti Napló" folytonosan oly üdvös hatást gyakorolni a közvéleményre, a közhangulatra. És e nemzet nem csüggedt, mindig remélt, megragadva minden alkalmat a közszellem ébresztésére, emelésére, — majd teljes solidaritásban, — mint fegyelmezett hadsereg, actióba lépett — a Kazinczy-tinnepélyen, — a patens korszakában, - melynek diadala fökép a protestantismusé, — de részben az egész országé, bele értve magát a katholikus clerust is. Épen ez időszakban vonult ki a kis-ujszállási reform, pap, hívei kíséretében, a megboldogult, nagyérdemű egri érsek üdvözletére, a vasúti indóházhoz, s nagy ünnepélyességgel tisztelte meg a főpapot Karcag városa is. Egygyé forrasztott benn linket a nemzeti gyász, vallás-, nemzetiség különbség nélkül a nagyr Széchenyi váratlan, megdöbbentő halálával, — a nagy halott szellemét hozva segítségül a nemzetnek, s a nemzetet vezető nagy barátjának. Csakis Deák lehetett képes e korban, a nyilvános térről leszorítva, — az Argus szemű policia föfészkében a nemzetet ily sü- kerrel vezérelni, — minden barátja föltétien bizalmát megnyerő rendületlen becsületességével, vonzó és lekötelező kedélyes modorával, végtelen nagy emberösméretével, óvatosságával, tapintatával, roppant szellemével. Derengeni kezdett ismét nemzeti létünk hajnala; éreztük a tavasz lehelletét; mint a Balatonnak riadása, végig, hasadt a jégkéreg, — rövid időn recsegve, ropogva engedett az absolutismus. Nehéz idők jártak a dynastiára 1849 óta : — tekintélye, fénye elhomályosodott. Semleges volt a krimi hadjáratban, — de nem menthető meg ez által Lombardiát, — vesztesége, sergeinek veresége annál fájdalmasabb, lesujtóbb volt, — mert Magyarország menekültéi is közre működtek benne, mint ellenfelek, — s mert az egész magyar nemzet, nem fájlalta, — örömmel ünnepelte azt. (Vége köv.)
