Eger - hetilap, 1876
1876-03-09 / 10. szám
XY. év-folyam 10. szám. 1870. március 9-én. Előfizetési dij : Egész évre . , 5 ft — kr. Félévre . 2 ft Sfl kr. Negyedévre . . 1 ft .'{Oki. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám — 12 kr. EGER Hirdetésekért: minden 3 hasábzott pet t sorhely után 6, bélyegailf fejében minden hirdetést.' 1 30, nyilttérben egy pet t sorhelyért lő kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal : a ivceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Szécheuyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lycenm átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Emlék beszéd Deák Ferenc fölött (Tartatott az egri fggymn. Deák-emlékünnepélyen, 1876. mart. 26-án.) (Folytatás.) A népmentő elvet, mely Deák Ferencnek, mint nemsokára ez országgyűlésen is a reformpárt vezérének zász Iáját ékesité, el ne feledje soha senki, ki az igaz hazafi szép nevére vágyik : „Ha szabadok akartok lenni, először legyetek igazságosak !“ Ezen elv azon aranykötelék, mely egy nemzet népeit oly erőssé fűzi, hogy, mint a mese vesszőszálai, melyek a gyermek gyönge ereje által is széttöretnek, míg csomóba kötve a Cyklops erejére nézve is széttörhetlenné válnak, egy nemzet népét legyőzhetlenné erősíti. D. F. ezen arany- kötelékkel, az egyenjogúság és szabadság aranykötelékével, küzdött a haza földjéhez csatolni a magyarság legnagyobb részét : a jobbágyságot. Mi volt eddig a jobbágy? Mindent ideiglenes kegyelemből birt, csak a szolgálat terhe volt örökös rajta ; művelte a haza földjét anélkül, hogy az övé is volt volna ; az igy megérdemlett filléreket különféle címeken visszafizette urának ; vétségeiben a sokszor lelketlen ur vagy hasonló gazdatisztje Ítélt fölötte ; és ha a föld férge igazságát fönebb kereste, a szintén földesurakból álló megyei törvényszéknél sem nyert pártolást és elégtételt. Épen ezért vált a földnépében közönségessé azon hiedelem, hogy neki az ur ellensége. Tehát a népnek ezen idegességét és magába fejtett gyűlöletét sorsának javítása által megszüntetni tűzte föladatául D. F. és pártja. De már a rendek táblájánál is csak hosszú és heves viták után ment a javaslat körösztűl ; mert még mindig nagy volt azoknak száma, kiknek csak azért kedves a nemesi szabadság, mert privilégium, következőleg őket a sokaság fölött megkülönbözteti. Különösen, midőn azon záradékra került a sor, hogy a jobbágyot kihallgatás és megítélés nélkül elfogni nem szabad, szörnyű tusa keletkezett. De Kölcsey ült az elnöki széken, szavazás alá bocsátotta a kérdést, és a jobbágyok személyét és vagyonát az önkény hatalmaskodásától megvédő javaslat határozattá lett. A király a javaslat polgári engedményeket tartalmazó részét visszautasította. Hallani kellett volna akkor D. Ferencet, midőn nemes tüzet és magasztos emberi érzelmeket lehelő, még alakra nézve is classicus beszédben kifejtvén, hogy e javaslat célja volt a jobbágyok önérzését az emberiség méltóságára emelni, kifejteni a kebleikben szunynyadó hatalmas erőt : az iparkodásnak leginkább szabadság és tulajdon által növekedhető varázserejét, . . szegény nemzet! — igy kiált föl, — a sors átka, úgy látszik, csakugyan azt akarta, hogy a magyar soha virágzó, soha igazán boldog ne lehessen. Mert ime századokig küzdött a nemzet külső és belső ellenségeinek minden szabadságot eltipró hatalmával . . . századokig küzdött a szabadságért ; és midőn harcai elmúltak, most ime a nemzet osztályai között minden kölcsönös bizodalmát elzáró fal gyanánt magunk állítunk föl rémképet. Elszigeteljük általa hazánkat Európa műveltségétől ... és mi, kik büszkén szabadoknak hirdetjük magunkat, nyomorult rabjai vagyunk ezen rémképnek, mely a nemzeti nagyság kifejlődését első bimbójában elfojtja. “ Sajnos, hogy ez eszmék csak később jutottak diadalra. Amiről most szólani fogok, arról k. I. ! hallgathatnék, ha a részvét távol állana az igazságosságtól. De elválasz- szam-e az ikertestvéreket, melyek a nemes kebelben úgy születnek, hogy még a szónok műtője alatt is szenvedni látszik a hős, ki a részvét sz. érzeményét megtagadta. Ekkor történt, hogy éjszak fagya, az orosz hatalom kiölte Lengyelország szabadságát, s a rabláncra fűzött nép jajszava Siberia, Tobolszk és Kaukázus bércein visszhangra verődve fölkiáltotta Európa népeit, de nem voltak füleik a hallásra, csak a magyar nyitotta panaszra ajkait. Midőn a rendek házában Palóczy fölkiáltására : „Ha a királyok halála miatt a fejedelmek gyászt öltenek, nem illik-e a nemzeteknek is gyász ölni ok egy egész szabad nemzet erkölcsi halálát?“ Igen! midőn e fölkiáltásra valaki természetesnek találta, hogy nemzetek elvesznek : „De hiszen — igy szólott Deák Ferenc — a szolgaságig elgázolt nyomorultnak enyhülést nyújt keserve özönében az is, midőn a részvevő szánakozás forró könyeit látja hullani, hallja érte kérő szavát annak, ki érte többet nem tehet. . . Nyújtsuk tehát neki e csekély enyhülést is. ha már több nem áll hatalmunkban, de nyújtsuk azt tüstint, halasztat- lanul. Vagv tán részvétünk könycseppeit s a kérelem elkészítésére szükséges pár órai munkát sem kívánnánk áldozni azokért, kiknek ősei vért és életet áldoztak értünk ? .. Minden ausztriai katona, ki a lipcsei véres ütközetben jelen volt, mellén viseli a szövetségesek dicső Ígéretének hitlevelét, melynek fölirata: Európa Libertati Asserta: szép reményeket szült e három szó a népek kebelében, s e kis emlékjelek ércbetűi némán, de hathatósan emlékeztetnek a fejedelemi szó szentségére. Midőn tehát a néma jelek is ily nyilván szólanak, nekünk, kik szabad alkotmányunk édes gyümölcseit ily nyugodtan élvezzük, szabad lesz talán a dicső Ígéret valósulását sürgető kérésünk, hogy letiport szomszédunk elnyomott polgári szabadsága visszaállittassék, és ez által ő is boldog lehessen; mert szabadság nélkül tiszta és állandó boldogság nem létezhetik.11 Az k. I. ! ki úgy szerette nemzetét, hogy népének szabadságáért küzdve, emberi érzésének igy tette részesévé még az idegent is, tétlen maradhatott volna-e akkor, mi-
