Eger - hetilap, 1876

1876-12-14 / 50. szám

394

községben; szóval minden területben, hol földmivelő nép lakikí a másik pedig, az egyesület központja — Budapesten berendezve a végre és akként, hogy amaz egyleteket szervezhesse, azokat egyenként és együttvéve vezérelje, képviselje és összetartsa.

Az egyesület központját és alaptőkéjét társadalmi utón — 5°/0-t kamatozó alapítványok által, másrészt állami adományozásból szándékoznak létesíteni. E központ leend azután az ország kisbirtokos és földmivelő népe számára a beruházási töke hitelforrása. A mortisationális beruházási tőkék beszerzése és kikölcsönzése záloglevelek utján lesz eszközölve. E központnak első feladata leend: zálogleveleinek elhelyezéséről gondoskodni, mezőgazdasági előleg- egyleteket létesíteni, dotálni és szervezni, mely egyletek azután tagjaik törlesztési kölcsönkérvényeit hozzá felterjesztik, s az egész kölcsönügyet közvetítik.— Feladata leend továbbá: az egyletek felett őrködni, hogy tagjaiknak gyors és olcsó hitelt nyújtsanak ; folytonos pénzegyenletességet fentartani az országban, hogy egyik vidék pénzhiánya a másik feleslegéből fedeztessék.

Célszerűnek találjuk az alapszabályi tervezetet, főbb vonásaiban ismertetni.

Az egyesület székhelye Budapest lesz. Az egyesületet lelkes hazafiak, községek és más testületek alapítványaikkal hozzák létre. Egy alapítvány 500 írtról szól, mely összegnek legalább 10%-a készpénzben befizetendő, a többiről kötvény adandó. Az alapitvá- nyozó, az egyesület alapitó tagjának tekintetik; mindazáltal haszonosztalékban nem részesül, hanem az általa valóságban befizetett készpénzösszeg után 5°/„-os kamatot húz. Mihelyt a tartaléktöke 500,000 frtnyi értékösszeget elért, és az alapban 10%-nak megfelelő növekedés állott be; az alapítványok visszaadatnak az alapítók, esetleg örököseiknek. Az egyesület megalakul, mihelyt 500,000 frtnyi alapítvány tétetett, s alakuló közgyűlését az alapitó tagok tartják meg. Az egyesület kölcsönmüveletei és mtiködés- köre : 1. Kölcsönöket ad jelzálog! biztosítás mellett törlesztésre, záloglevelekben a központból mezőgazdasági beruházásokra; 2-or a gazdaság vezetésére forgalmitőkéül szükségelt rövid lejáratú előlegeket személyi hitel alapján, a szövetségi egyletek által; 3-szor alapitó, és szövetségi egyletek tagjainak, jelzálogi biztosítás mellett, nyit hitelt, vagy rövid (3—6 hónap) lejáratú kölcsönöket ád;

4-szer községeknek készpénzekben kölcsönöket nyújt ínség, tűzkárok, vagy elemi csapások esetén, lakosainak fölsegélésére, s egyéb közcéljaikra; 5-ször nyilt hitelt nyújt a szövetségi egyleteknek. Ezekre nézve megjegyzendő, hogy törlesztési zálogjog-köl- C8önt kizárólag csak a szövetségi egyletek tagjai kaphatnak, és hogy az ily kölcsön 200 írtnál kisebb, és 5000 írtnál nagyobb nem lehet. A kölcsön a jelzálogi földbirtok értékének oO°/0. szöllöknél pedig 25°/0-ig terjedhet. — A záloglevelek 6%-os kamatszelvényekkel ellátva, 50, 100, 500, 1000 frtról szóló darabokban adatnak ki, és keltektől számítandó 32 év alatt, kisorsolás utján készpénzzel, névszerinti értékükben fizettetnek vissza. A zálogcél kölcsönök 32 évre adatnak. — Az egyesület tizletforgalma által eredményezett tiszta jövedelem 2°/0-a népnevelési és más célokra adományoztatik, a többi pedig a tartalékhoz csatoltatik.

Ezek lennének alaptervei a központi intézetnek, mely azonban lényegileg a „Mezőgazdasági Előleg-egyleteken" alapul. Ez utóbbi egyesületek a kisbirtokos és földmivelő néposztály megtakarított garasaiból jönnek létre, és a tagok törzsbetételei teszik lehetővé fennálásukat. Céljuk : rendes tagjaikat egyfelől apró havonkénti betételeik által, saját tőkegyűjtésre, s ennek folytán takarékosságra és munkaszeretetre ösztönözni ; másfelől kölcsönös és egyetemleges jótállás alapján, mezőgazdaságuk vezetésére, és rendkívüli szükségleteik fedezésére, rövidebb idejű és olcsó hitel jótéteményében ré- szesitetni ; és végre, a saját tagjaik számára szükségelt hosszabb törlesztésű kölcsönöket, az egyesület központjából közvetitni. (A szövetségi egyletek bírálatától tétetik függővé a kölcsönengedé- lyezés ; és ez egyletek csak becsületes, előrelátó, józanéletii embereknek ajánlják meg a kért kölcsönt ; — ezzel az intézet a földmi- velői uéposztály erkölcsi nemesbülésére akar hatni, mi annál biztosabb sikert igér, mert pénzzel és hitellel lehet az egyesekre legtöbb befolyást gyarolni.)

Dacára annak, hogy az előleg-egyletek a központi intézettel szoros összefüggésben vannak, — önálló testületek, és mint ilyenek saját iizletmüködé8Í körrel bírnak. Miután a legszegényebb és leggazdagabb ember egyaránt, tagja lehet valamely előleg-egyletnek,-4f T Á R G A. §^>Egy titkos irodalmár.

— Humoreszk. —

Hm ! az én emberem !.. ha rágondolok !

A lefolyt szünidők elején, a reggeli vonattal M . . be indultam. A vaggonok úgyszólván üresek voltak. Elövevém Byront szórakozásul. — Most egy, hatalmas orral, mely előtt sz. Gellért hegye el- szégyelhetné magát, rövidke homlokkal, rőt sörte-hajtól koszorúzva s pici pislogó szemekkel ellátott kis emberkét pillantottam meg a vaggon egyik szögletében. Az egész individuum oly vékony terjedelmű volt, hogy a hatalmas redőzeíü nankin-inexpressible csak kis mértékben, a felső kabát pedig épen ügyetlenül tünteték el a silány tagfunctiókat.

A kis groteszk-alak rettentő étvágygyal küzdött egy tekintélyes nagyságú szalámival és néhány szarvassal, melyek meghallá- lizálása ügyében, szerényen megvonván azok magokat zsebének homályos rengetegében, még csak a főváros boulevardjára sem kellett ny argalnia. Mindezek irgalmatlan eltüntetése után, nagy elözékeny- s ggel szólított meg:

— Szereti ön a költészetet?

Igen ! felelém.

— Hm, ez szép ! hanem én e tekintetben nem tartok önnel. A költészet az életet a képzelem fátyolával takarja el, s a speculate szellem búvárkodását minden tekintetben nem elő- hanem háttérbe tolja.

Meglehet ! szóltam mosolyogva ; kezdett érdekelni ez a kis monstrum, kinek apró szemei olyan tűzzel villogtak.

— Nem csak hogy meglehet, hanem úgy is van! mert az idea- lismus eszközei és termékei az élet prózai s practicus rétegeibe be nem hatolhatnak. S kérem: örökké idealizálni, mindig csak idealizálni, ez végre is unalmas!

Oh kérem, Byron nagyon jól festi az életet is. Eszméi meg- ragadók. Bámul az ember a nagyszerű gondolatokon. . .

— Hm! fiatalember! szakasztá félbe beszédemet, úgy látszik ön nagyon keveset foroghatott még az élet szövevényes labyrintjaiban. — Ön dicséri Byront, mert nagy költő ; kiemeli Göthét, mert mindenben nagy ; nem különben magasztalja Petöfyt, Tompát és Aranyt: hanem én meg vagyok győződve, hogy ön a lángeszű Kant, Lessing, Leibnitz dicső műveit az unalom minden jelével fogná magától elodázni. — Oh én tanulmányoztam Gálit, Lavatert, én meg vagyok győződve !

Sajnálom, de physiognomiai ismeretei jelenleg nem a legszebben jutalmazzák önt; mert én kedvelője, sőt tanulmányozója vagyok a philosophiának.

— Gondolja ön ? — vágott szavamba — oh kérem, higyje el, ez nem komoly tanulmány, csak látszólagos törekvés, melylyel megcsalja önmagát. Ön hódol a költészetnek, hogy élhetne ön a bölcselem szigorú, hideg és következetes légkörében? Lássa, én ellenszenvvel viseltetem a költők iránt ; mert pl. hogy alkalmazná ön a költészetet az életkérdéses politikára, igen, politikai viszonyainkra ?

Hisz uram, ez megtestesült ellenmondás, szóltam majdnem bo- szankodva; költészet és politika! . .

— Igen! igen! felségesen beszélőn; ugy-e átlátja ön ? No lám, ez szép ! Mert a politikában semmi költői nincs, nem is lehet. S ha netán mégis volnának, kik ez állításom igaz voltán kétkednek, szívesen bebizonyítom az ellenkezőt a leghatályosabb okok alapján irt e cimü értekezésemben : „Miért nincs költészet a varsini remete lesipuskásságában és az orosz csapat-mozgósitásában ?w íme, itt van az egész mű tárcámban, s rögtön egy tekintélyes csomagot borított elém.

Jehova segíts! ez a dühösen neki keseredett ember most mindjárt irgalmatlanul agyonolvas, gondolám s siettem megnyugtató feleletemmel:

Oh kérem, én tökéletesen osztom az ön nézeteit; én meg vagyok győződve ...

— Igen?... ez szép! szíveskedik néhány fejezetet belőle végig hallgatni? S nem várva feleletemre, kétségbe esve látám, elkezd rémitö gyorsasággal olvasni.

,Édes magam, ne hagyd magad !‘ Én megvagyok győződve,