Eger - hetilap, 1876

1876-12-14 / 50. szám

895

ez egyesületek tehát a legdemokratikusabb intézményt fogják képviselni, melyek létesitéséhez csak néhány önzetlen férfiú kell, kik belátva a kisbirtoki hitelszervezés szükségességét, a jó ügyet felkarolják, s polgártársaikat az egyletek megalakítására felhívják.

Nem tartjuk feleslegesnek e helyen „a mezőgazdasági elö- legegyletek" alaptervét, vázlatban közölni :

Az egyletek területköre egy vagy több községekre terjed. Rendes tagok lehetnek minden, az egylet tarületében lakó becsületes földmives, ipaiüzö vagy munkás, a ki belépésénél vagy egyszer mindenkorra a vidéki viszonyok szerint meghatározott 50, ICO, 150, 200 frtnyi tokét fizeti be, vagy havibetétek által (40—80 kr.), melyet azonban a tagok heti részletekben is befizethetnek. Mihelyt százan az egylet tagjaiul ajánlkoznak, megtörténhetik az alakuló közgyűlés. Az egylet osztalékot is ad, és mihelyt a tagok az egész tökét befizették, azt készpénzben megkapják ; azonban a még teljesen be nem fizetett tökénél is az osztalék a tag javára iratik és a tökéhez csatoltatik. — Az egylet kölcsöneiben csak egyleti tag részesülhet; legkisebb 5 frt. Az egylet 3-féle hitelt ad: jelzálogi, ké- zizálogi és személyes hitelt. Jelzálog tárgya csak földbirtok és szöllö lehet, a kölcsön az előbbinél a becsérték 50, az utóbbinál 25%-áig terjedvén. Kézizálog tárgyai lehetnek : minden biztos keletű és bankképes papir, a tőzsdei árfolyam 3/4 részéig ; arany és ezüst a teljes névértékig, s egyéb arany - és eztístnemtiek pénzértékük feléig. Mezőgazdasági termesztményekre szintén adatnak kölcsönök. — A kölcsönök (kivéve a jelzálog-kölcsönöket) csak háromnégy hónapra adatnak, de teljes vagy részletes törlesztés mellett többször is megújíthatók. — A személyes hitelnél mindenekelőtt tekintetbe veendő a kölcsöntkérö tag fizetési képessége, mely a kölcsönvett összeg erejéig teljes biztosítékot nyújt. A betéti lapon levő összegen tűikért összeg megszavazásánál a kölcsöntkérö és kezesének magánélete vétetik tekintetbe. — A mely tag betéti tőkéjét egészen lefizette, ha hitelre érdemes, tőkéje kétszeres összegének erejéig, minden kezesség nélkül kap hitelt. — Az egylet ügyeit intézik: a közgyűlés, igazgató, választmány és a tisztviselők; u.

m. elnök, alelnök, pénztárnok és ellenőr. — Az egyletek rendes

tanácscsal biró városokhan a városi, más községekben a megyei hatóság felügyelete alatt állanak.

A „mezőgazdasági előleg-egyletek" alapjait ezek képezik : melyek mellett úgy saját fennállásuk, mint célirányos működésük annyira biztosítva van, hogy hasznosságuk és megbízhatóságuk iránt kétely nem támadhat. A mi az egyleteknek a központi intézethez való kölcsönös viszonyát illetik, ez annyira szoros, hogy azok egymás nélkül üdvösen nem is állhatnak fenn.

De a „Magyar Kisbirtokosok Földhitelegyestiletéve!,“ nem csak a létesítendő mezőgazdasági egyletek (már megalakulásukkor) lehetnek szövetségi egyletek, hanem a létező vidéki takarékpénztárak és népbankok is beléphetnek e viszonyba, mely kölcsönös jogokkal és kötelezettségekkel jár, és a legbiztosabb eszköze a kisbirtoki földhitel országos szervezésének. De miután az ily összeköttetések a központ kezelési költségeit növelik, minden előlegegylet tartozik a beszedett kezelési illetékének Vio‘e^ részével a központ kezelési költségeihez, jövedelem-feleslegének l°/0-ával pedig ugyanannak tartalékalapja gyarapításához járulni. Az egyletek a központtal, s ez viszont az egyletekkel kölcsönös folyószámlái hitelviszonyban állanak. Ha valamely szövetségi egylet, saját tagjai hitelszükségletének kielégítésére, elég pénzerővel nem rendelkezik, a központi a szükséges tőkét, a nála történt letételekből rendélkezésére bocsátja, vagy esetleg saját cége alatt számára megszerezi.

Ekként, lehetőleg világosan, képét nyújtottuk amaz országos hitelszervezetnek, mely hivatva lenne, a kisbirtokos és földmivelői néposztályt hitelképességre segíteni, tőke-gyűjtésre, takarékosságra szoktatni, a mezőgazdaság emelésére hatni, a nép erkölcsi érzületét javítani, és szükség esetén segélyt nyújtani ; s mely hogy menynyire képes megfelelni e nagy hivatásnak, arról jövő köziemén) ünk- ben bővebben szólandunk. Lörinczfy János.

Heti szemle.

Királyunk ő felsége ez idő szerint többnyire Budapesten tartózkodik, s kihallgatáson fogadja a kormányf'értiakat. A bankkértökéletesen meg vagyok győződve, kiáltozám az olvasásba nagyban elmerült emberkéhez.

Végre fölhagyott.

— Megvallom uram — folytatá a társalgást — minden szerénytelenség nélkül nyilváníthatom, hogy e mii nagyon jó, sőt remek ... De azt kérdheti ön: miért nem hozza tehát nyilvánosságra? — Oh mert én gyűlölettel viseltetem a journál s minden iránt, mi a nyilvánosság bélyegét hordja magán ; legszebb a nemes visz- Bzavonultság ... az öntudat ! . .

De uram — mondám — hisz igy nem igen lehet eléggé hatni a társadalomra ! Főleg midőn ez idők szerint az anyagi eszközök felhasználása oly csekély áldozatokkal jár.

— Meghiszem, helyes érvei vannak önnek, hanem én nem teszem magaméivá azokat. „A jó bornak nem kell cégér" tartja a közmondás, igy a nagy eszméknek sem, s ezért nem nyomatom ki műveimet, tévé hozzá titokteljes komolysággal kisért nyomatékkal.

Igen? tehát ön irodalmi férfiú ? s t .Ián álnév alatt ? kérdém.

— Jól találta ön ! ámbár nem álnév alatt, mert még nem léptem föl.— Vannak müveim, melyek meglehet, sőt bizonyos: im- posáns hatást idéznének elő ; azonban engesztelhetlen gyűlölet szállta meg keblemet, mióta egy szerkesztő, a legremekebb ily című dolgozatomat: „Ha a szerbek s a törökök közt szorosabb sym- pathia léteznék : az orosz cár terjeszkedő hatalma egyszer mindenkorra megsemmisülne." . . . Képzelje ön, e dicső művemet az oktalan szerkesztő ily szavakkal adá vissza: Uram le mű tartalma kizár minden józan logikát, s ilyennel egyátalán nem lehet közönséget bolonditani. Főtt rák lettem. (Megnéztem emberemet, s azon meggyőződés kezdett rajtam erőt venni, hogy véredényei leg- kevésbbé sem alkalmasak a műtétéire.) Futottam haza müvemmel, mint egy örült, s megesküdtem, hogy többé nem fogok semmi szerkesztőféle vadálattal érintkezni. Lássa, ez a föok, az én gyűlöletem, hogy nem lépek nyilvánosság elé.

Hm ! hm ! ez valóban sajnálatos, mormogám majdnem megpukkadva az élfojtott nevetéstől.

— Egyébiránt — folytatá — vannak még többféle műveim, mint pl. ez értekezésem : „Ha minden embernek, mint az osztrák katonáknak a mellén is szeme volna, mily kiszámithatlan fontos és messzevágó tehetség birtokában lenne az emher." Ez egy hosszú tanulmányom eredménye, 1866 óta dolgoztam rajta.

No most mindjárt kitörök, gondolám.

— Még egy jelesről (a kitűnőséget mindenben hivatalosan ellenzi a cultus-miuisterium) kell megemlékeznem; ily címmel bir : „Ha a hold és föld közti távolra vaspálya építtethetnék, Ausztria- Magyarország mily fölszámithatlan területi és erkölcsi hasznot húzhatna ebből ? !

Puff neki ! kitörtem. Megmondtam, hogy úgy lesz, s elkezdtem kacagni teljes erőmből.

— De uram, ön nevet, talán beszédemet neveti ? kérdé nemes nehezteléssel, miközben úgy állt szája, mint a kinek dinnyeföld nem jutott és elkomorodott mint a kotlóstyák.

Megszántam.

Oh nem . . . hahaha . . . amott hahaha, mily tragicomieummal vagdalja egymást földhöz két inas-gyerek hahaha ... a vaggon ablakán át látom; hmhmhm.

— Ah ! szólt felvidulva, tehát ön szereti a box irozást ? Ez szép, s e tekintetben önnel tartok, mit bizonyít e cimü értekezésem : „A boxirozás és kegyelet egymás közti viszonyáról."

No most megadta neki. Ezen az emberen nem lehet kifogni ! Már-már belenyugodtam sorsomba.

Hanem ime a gép füttyent, állomáshelyre érkeztünk. Komor arcot öltöttem. Kiszálltunk. Mielőtt azonban emberem tőlem elvált, titokteljes mosolylyal adta tudtomra, miszerint nemsokára olvasni fogom megindítandó tudományosan értekező lapjának előfizetési fölhívását : „A föld gyomra," melyből a legjelesebb bányászok fogják a szellem kincseit kiaknázni. — Beugrottam újólag a vaggonba, hol azon gondolat érlelődött meg bennem, miszerint emberem eszének kerekei aligha rendkívüli tactusban nem mozognak.

A megindulandó lapról azonban, sajnos, mindidáig mitsem hallottam ; s már-már feledni kezdém, mignem, épen Katalin-krazchen- be készülve, legnagyobb meglepetésemre, a mutatványszám és előfizetési felhívást kézbesítik.

No már igy talán meg fognak bocsájtani igen szives interpel- lálóim, hogy inkább érdekes emberem lapjának szellemi, mint a kránzeheni galopp physikai bukfencei szemléletének élvezetébe merültem. a-\-e.

*