Eger - hetilap, 1876

1876-07-13 / 28. szám

28. szám. 1876. julius 13-án. Előfizetési dij : Egész évre . . 3 ft — kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Negyed évre . . 1 fi 30 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám — 12 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegedé fejében minden hirdetést?! 30, nyilttérben egy petit sorhelyért lő kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Riadt-hivatal : a lycenmi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr Rendkívüli megyei közgyűlés fog tartatni, melyre az alispánimeghívó következőleg szól: Az 1876. XXXIII. t. c. által némely törvényhatóságok területi szabályozása céloztatván, az ezen törvény végiehajtásáboz megkivántató adatok felterjesztése a m. k. beliigyministernek f. évi juDius 29-éu 30,339. sz. a. kelt rendeletével megybagyatván, a most idézett rendelet ér leimében a folyó 1876. julius hó 17-ik napján Egerben rendkívüli közgyűlés fog tartatni, melyre a megyetörvényhatósági bizottság tagjait, az ügyrendszabály 6-ik §-& alapján ezennel meghivom. A közgyűlés tárgya a fentérintett ministeri rendelet tárgya­lása, s arra nézve való nyilatkozat lesz: „hol vonassék meg Heves megye- és a létesítendő Jász-Nagykun-Szolnok megye közt a ha­tárvonal ? lehetne-e Déva Ványa községét célszerűen Jász-Nagy­kun-Szolnok megyéhez csatolni ?“ és ezekhez képest térkép és a községek jegyzékeinek elkészítése és fölterjesztése. Felkérem a megyebizottsági tagokat, hogy ezen, a megye ala­kulására nézve felette fontos közgyűlésen tömegesen részt venni szíveskedjenek. Eger julius 3 án 1876. Isaák László alispán. A magyar politikusok láthatára. A hazánkban politikai szerepet játszani erőlködő irás'udó s Írást nem tudó politikai egyéneknek és a politikai cikkeket gyártó erőknek átalán véve nagy gyengeségök az, hogy midőn a hazai vi­szonyokról, erőkről, tényezőkről stb. beszélnek s okoskodnak, azo­kat a német, francia, belga, s főleg az aEgol erőkkel és viszonyok­kal állítják párhuzamba és egy színvonalba ; a mely tájékozatlan vakmerőség arról tanúskodik, hogy ezen hazai politikusok az előso­rolt nemzetek és államoknak, állam- és népéletet csak saját egyéni félszegképzelgéseik után fogják fel s Ítélik meg ; és a valóról az említett államok társadalmi, politikai iparos stb. állapotairól s azon nemzetek szellemi és anyagi ereje mérvéről csak századrészben megközelítő fogalmuk sincs. Angliában mindig az az első kérdés a nyilvános életben, hogy ki és mi az, a ki szerepelni akar? milyen társadalmi állást tart elfoglalva ? vagy is inkább, a mint angol nyelven kifejezik: hogy : azon egyén mennyit ér? Anglia politikai, hírlapi, társadalmi, sőt még irodalmi élete fe­lett is egyetemesen azon egyetlen egy zsarnok fogalom uralkodik, a melyet e szó: „Respectability" fejez ki. A ki ezen fogalom követeléseihez nem alkalmazkodik, az előtt meg nem hajlik és szabályainak eleget nem teszen, az Anglia tár­sadalmi és nyilvános életében hiában erőlködik; semmire sem tud menni, az semmiféle kelendő egyéni értékkel nem hir. Angliában a hírlapírók mind névtelen s ismeretlen embe­rek ; ott nem a hírlapírók, hanem a hírlapok szerepelnek. Angliában a kocsis, napszámos, a legszegényebb gyári mun­kás mind-mind olvas hirlapot ; sőt minden angolnak napi életszük­séglete a hirlapolvasás ; nálunk még az úgynevezett pennásembe- rek is csak felezve tartanak hirlapot, a nadrágos emberek pedig csak úgy tizedelve vesztegetik idejöket és pénzüket a hirlaptartásra s azok olvasására. Ehhez járul még azon faj sajátsága is : hogy az angolnak va­gyon és hatalom szerzési egyéni ösztöne, az angol fajt rendkívül okossá, tanulékonynyá, tevékenynyé és végetlen szorgalmassá, lele­ményessé s kitartóvá teszi s edzi meg. Az angolok egyéni s állami, szellemi és anyagi erejének mér­vével a földkerekségének egyetlen népfaja sem hasonlítható össze, s nem mérközhetik. Ez okon valóságo s carricatnra az, midőn a magyar embert és államéletet és ennek tényezőit, a magyar újságírók párhuzamba merik állítani az angollal. Angliában az egész világ kacagna azon, ha ott valamelyik Egerrel egyrangu nagy városban csak annyi társadalmi és szellemi értékkel biró s a „Respectabilité" szigorú követeléseinek meg nem felelő, apró ismeretlen emberek mernének politikai szereplésre vállalkozni. A magyar politikusok csakúgy, hamar tenyésző gombák mód­jára uton-utfélen buján teremnek, hogy ha a programm-gyártás s a képviselő-választás idénye beáll ; nálunk a politikai szereplés kiví­vására untig elégséges : a népámitgató csattanós mondatokat har- sogtató beszélési ügyesség. A magyar politikusok, kevés kivétellel, csupen teljesen kor­látolt láthatáré megyei s helyhatósági po­litikusok. Erős állítás ; de igy van. Ezek politikai okoskodásai és számításai legfeljebb három évre és a megye határáig terjednek ; a többi megyék viszonyait nem ismerik ; a nemzetközi viszon yok igényei pedig s a magas po­litika esélyei egészen kívül esnek az ö felfogásukon és észjá­rásukon. S csak ilyen szűk látkörü politikusok közt járja az meg, hogy hazánkban a legkorlátoltabb eszü megyei localis politikusok is ké­pesek meghallgatásra találni, sőt épeu éljenzések közt szerepelni, hogy ha fellépésükben elég vakmerők és szerénytelenül tolakodók s elég hatásosan tudják a népámitó frasisokat variálni. Angliában nagy egyéni érték, sok politikai készültség és szé­les látbatáru világpolitikai érettség, de még sokkal több pénz szük­ségeltetik a nyilvános szereplés elsajátithatásához. Mindezeket hazánkban természetesen hiában keresnők,- és mégis a politikai képzelgők Magyarországgal olyan önálló és világ- politikai szerepet óhajtanának játszatni befelé is, kifelé is, mint a milyet Anglia képes játszani. Ezen együgyű magyar népboldogitók, hasonlók a mesebeli békához : a mely mindinkább erőlködvén, hogy minél nagyobbra fújja fel magát, — elvégre megpukkadt az erőlködés miatt. Az olyan túlfeszített képzelgésü politikusok miatt jutott a sze­gény kis Magyarország is majdnem a béka révére. Ha képviselőházunk elemében van, akkor a megtolult beszéd­áram zsilipjei fölvonatnak, és a honatyák egymásután izzadnak és fáradnak bele a verseny tárgyait képző ama feladatba, vájjon me­lyik bir a másiknál hosszabb beszédet tartani? A hallgatók óra számra, az olvasók hasábszámra mérik a szónokokat, miután a mi­nőségre nézve jobbadán nem igen vehető észre a különbség. A na­gyobb öblüeknél (caliber) divatba van hozva egyszer-másszor meg­pihentetni, nem ugyan a beszélőket, mert hiszen azok bírják végte­lenig, hanem a hallgatókat, mert hát itt ez a fárasztóbb feladat .. . Haj, ha e sok beszédnek gátakat akarnának vetni, nem is kellene egyéb, csak törvényt hozni, hogy azokat mindnyájan kénytelenek, kötelesek legyenek figyelemmel, csöndben végig hallgatni. Hanem hát ez a képviselőházi élet igen mulattató és tetszetős e mai sá­toros, buffetes alakjában és a házrend mindent megengedő ázsiai slendriánságában bizonyos osztály emberei számára, kiket a vak szerencse már születésüknél úgy megáldott, hogy e siralom völgyé­ben nekik egyesegyedtil csak az unalomtól kell leginkább irtózniob, mert egyéb, a sorstól mostohábban adományozott halandók viszon­tagságai ellen védve vannak az állal, hogy körülbelül annyi hold­

Next

/
Oldalképek
Tartalom