Eger - hetilap, 1876
1876-06-29 / 26. szám
203 vagy olyanra lépett, mely több tehetséget igényel, mint mennyivel bir: az az avval járó kötelességeknek sem meg nem felelhet, sem megelégedett nem lehet, mert mindig egy sértő tudat tépi kebelét, helyzete és saját „én“-je között egy örökös hangzavar fog keletkezni, mely öntudatos embernél az élet minden örömeit megsemmisíti. És c tudat annyival is inkább leverő, és elégedetlenséget előidéző, minél iekább szabadságában állott az ifjúnak a pálya választás; s önmagával való megbasonlást, és kedély küzdelmet okoz azon örökösen sértő gondolat : hogy a céltévesztett pálya választás miatt kevés hasznot tud hajtani magának, s keveset használni az emberiségnek. És az ilyen pályaválasztás nemcsak a szenvedő egyénre, de magára a polgári társadalomra is káros következményű. — Mert aki oly pályát választott, melyen való haladása sem tehetségével nincsen áránybau, sem keblét gyönyörködtető örömvirágokat nem terem, az oly egyén a pályájához kötött teendőket a polgári társadalom kárára elhanyagolván, amennyiben ö az egésznek láncolatában bennfoglaltatik, s habár keveset, de még is hathat— a közügyeknek haladását nem hogy előmozditaná : sőt tehetetlenségével inkább gátolja. Minthogy tehát nincs senki, ki megelégedett, és boldog lenni nem óhajtana, s miután mind ez, mind pedig a polgári társadalom jóléte a jól, és okosan válaszfott életpályától függ : önként következik : hogy midőn az ifjú a választás határánál áll — boldogságának talpkövét akkor rakván le, minél nagyobb óvatossággal járjon el, a megválasztandó pályát jó, és rósz oldalairól ismerje meg. s csak a minden oldalról való vizsgálat után lépjen a térre, melyen saját boldogságának, és a társadalom jóllétének előmozdítására leend munkálandó. Ezen óvatosság- aztán azt eredményezendi, hogy az egyes honpolgárok között minél kevesebb elégedetlenekre fogunk találni, mi által az egész társadalom jóléte, és virágzása legsikeresebben moz- dittatik elő; mert ki ssaját magával megelégedett, az egy világot ölel keblére, és a közjóiét szent érdekének előmozdításában lelkesedéssel, és fáradhatatlan kitartással működik. s főleg a Beiramlinnepen kaptak, s azon közel 530,C00 frankot, melyet évenkint uj rabszolgák vásárlására kidobtak. De a háremköltség legnagyobb számtétele, több mint 7‘/í millió frank az, melyet ékszerek, képek, edények, műtárgyak s egyebek vásárlására fordítottak. Mind egybevéve a hárem eddigi évi költségei körülbelül l4>/2 millió frankra íugtak. Az ozmán császári ház tagjainak évi járó é- kaira Abdul Aziz idejében mintegy 5 millió frank fordittatott. Ez összegből kapott Murad effeudi herceg, a mostani szultán, 12 ezer frankot. De kényszerült, szoros iölügyelet alatt, teljes visszavonult- ságban élni. At dúl Medschid gyermekei a szultánt, nagybátyjukat, csak a Beirámünnepen láthatták ; címet és rangot nem viseltek. Abdul Aziz négy fiú és egy lánygyermeket hagyott hátra. Legidősb fia, Jussuf Izzedin effecdi, jelenleg 19 , legifjabb gyermeke, Salthé, 4 éves. Jegyzetek az élet könyvéből. i. Van-e, szép olvasónöim, hetenkint egy-két szabad percetek, melyeket komolyabb gondolatoknak szentelni hajlandók lennétek? Ha vaD, ajándékozzátok meg azokkal e sorok ismeretlen Íróját. Nem fog ö kegyeitekkel visszaélni, sőt azokat megérdemelni törekszik. Van-e olykor-olykor úgy hangolva kedélytek, hogy a társadalmi élet folyásába kissé mélyebben tekiuteni, s a mi valódian szép, erkölcsileg jó és igaz, s a fölött gyakorlati becsesei bir, azt vizsgálni és keresni kedvetek legyen ? Ha van, ilyenkor olvassátok e minden igéiy nélküli jegyezgetéseket. Nem fognak ezek ábrándokra ragadni, nem foglalnak magukban költött dolgokat — az életből lesz véve minden vonás, az életet magát festik úgy a mint van. A dolog természete hozza magával,hogy olvasásukra figyelem kell ; ó de az ismét az én kötelességem, hogy unalmassá — azaz igen szárazzá, vagy túlmélyengővé ne legyek. A léleknek rendbeszedése egyedül az, mit óhajtók, a mi szükséges a végre, hogy cikkeim némi élvezetet nyújtsanak. A gyöngyhalász a tenger fenekére száll, — fölszinén csak a hattyú es h bök játszanak ; a bányász a föld gyomrába ássa magát : amaz roppant mélységekről életveszélyek közt, ez szétszaggatott rideg szirtek közöl halaványan s veritékezve hozza föl kincseit. így laknak a szebb érzések is a szív fenekén, honnan gyakInnét az ifjúnak nem csak saját, de a polgári társadalom-érdeke is úgy kivánja, hogy a pályaválasztás olyan legyen, hogy ezen mind a becsülettel való megállás, mind pedig a megelégedésnek feltalálása a kellő sikert biztosit hassa. És itt, mint cikkem kezdetén is mondám, ba meggondoljuk, hogy a pályaválasztás az ifjú kornak rózsás reggelére esik, midőn kevés kivétellel az ifjúság az életet csak mosolygó oldaláról tudja tekinteni, s mint optimisták a szilárd, és alspos Ítélet hiányában a megszeretett pályának nehézségeit nem ismerve, gyakran hibázhatnak ; ha mondom, ezeket fontolóra veszszük, s eme komoly tárgy felett az ifjúság is keliö higgadtsággal gondolkodik : nem csak hasznosnak, de sőt szükségesnek fogjuk találni, hogy a történhető bal- választásoknak meggáilása végett a pálya-választás korszakának perceiben támadó kétséges tűnődéseket enyhítsük, tanácsadás, és útbaigazítás által — segítsük, s a tévútra való botolbatás veszélyétől, amennyire tehetségünkben áll, megóvjuk, — hogy ifjaink egy ily fontos ügyben saját hajlamaikat is kövessék ugyan, de a higgadt vérű figyelmeztetéseket se mellőzzék, — ezeknek egybevetése után jót, jól választhassanak. És miután meg vagyok győződve, hogy ezen nem sokára bekövetkezendő fontos pillanat az ifjúságnak keblét is komolyan f'og- lalkodtatia, s szivének ábrándjai az élet'mezején széttekintve annak csak rózsás virányain kalandoznak; alkalom szeiünek véltem e fontos tárgy felett időzni azon édes reményben, bogy derék fiatalságunk meg fog érteni, s ha nem is mint tanács-adóját, de minden esetre, mint jó akaró barátját fog tekinteni. Mert én is elmondhatom, s lehet, hogy egykor ifjaink is el fogják mondani a költővel: „A nagy világ az élet-iskola, Verejtékemből ott sok elfolya, Mert oly göröngyös, oly kemény az ut, Az ember annyi sivatagra jut !“ — Lörinczjy János. ran csak vérző fájdalmak szakítják föl; igy zúzzák össze sokszor a történtek a lelket, és szülik az élet számára a valót, az igazságot, többnyire keserű, de hasznos tanulságait a tapasztalásnak. Alant van a fa gyökere, a középpontokban a lények élete, a dolgok mélyén a valóság : mindaz a felületre tolakodik, a kérgen kün marad, a mit a szem láthat, a mit az első benyomás éreznünk, az első tekintetrei észlelés fölfognunk enged; nehéz tartós életű, hosszas gyönyört adó az első, megragadó, de parányi becsű, tünékeny hatású az utólsó ; szomoritó jelenség, hogy az emberek inkább az első benyomások rabjai jobbára külsőségek által érdekelteinek ; pedig nem ártana, sőt épületes lenne, minél gyakrabban a belsőre vigyázni, az események gyökérokait kutatni, s a társadalmi élet folyamának egyetemes összefüggésére figyelmezni. Mennyit oktatják egymást a népek és az emberiség, boldog Isten ! S mégis mily gyakran öli meg őket, vagy tartóztatja föl nemes haladásukban a tudatlanság. Mily sokszor veszítik el lelki szemeink az ész nyomait a világ folyásában ! Mennyi a könyv, mégis mily késön és kevésből tanulhatni meg azt, a mi az életre igazán szükséges ! Egyéb sok mindent igen, — ezt ritkán. Én két könyvet ismerek, melynek tanulságai által az egyén és emberiség — egy harmadikat, az élet gyakorlati szabályainak dönt- hetlen igazságait tartalmazó könyvet alkotván — célja félé vezérelteik ; az egyik kinek-kinek lelkiismerete, melybe a tudni és követni, vagy elhagyni valókat a természet irta. E könyv egyik részébe, a lélekbe le vannak téve az erkölcsi jónak s igaznak örök fogalmai és a kötelességeg érzete ; a másik részébe, a szívbe a klil- szépet, a kellemest és vonzatost fölfogó s átérzö képességek, a jóra vivő hajlamok, vágyak és ösztönök. Ezeknek öszhangzatos munkálkodásából származnak a jó tettek, születik az erény; ezekből viszont következik az erkölcsi öröm, a benső nyugalom, s ezek összessége a boldogság, vagyis a szív és lelkiismeret csendessége, jólét érzése. Ennek a könyvnek útmutatásai a szerint, a mint az élet során jóval vagy roszszal Írjuk tele, az erény vagy vétek ösvényén vezérelnek, boldogságra vagy boldogtalanságra visznek, jó vagy rósz emberekké tesznek. Seltmann L. (Folytatjuk.) *
