Eger - hetilap, 1876

1876-06-29 / 26. szám

202 —

sadalomnak már elaggott, s szerepüket lejátszott tagjai úgy tekintenek az ifjúságra, mint a jövőnek teremtőire ; kik mint a szorgalmas méh raj vállvetve törekszenek a múltak hibáit helyrehozni, s a mély álomba szenderült nemzet életének újabb lendületet adni; — ám de az ifjúság, me ly az életet mindig csak fényoldaláról tekinti, nem ismerve az élet nehézségeit, és gondjait, — aranyhegyeket épit magának, és könnyen botolhatik, s a jóra úgy, mint a roszra egyaránt hajlandó szive, mint a könnyen hajlítható vessző, különféle alakba idomítható; — azért úgy hiszem, nem veendik tőlem rósz néven, ha mintegy figyelmeztetésképen egy rövid percet szentelek az ifjúság e fontos lépése feletti elmélkedésemnek, mely az ifjú pályaválasztásának nagyon komoly pillanatában keblemet elárasztja.-----Boldogságra törekszik minden ember ! a boldogság eléréséből áll a földi menny ; — enékti 1 az egész élet rideg, és örömtelen.

A szabadság utáni vágytól izgatva az öröm bájos élettengerének hullámzásai között az ifjú működéseinek nem más ad irányt, nem más lelkesíti, mint az, hogy oly állást vívhasson ki magának, mely boldogsága képének a legkisebb vonásokig megfelelvén, ennek birtoka által szive sóvár vágyai lecsillapúljanak.

Törekvéseinek jutalmát nem egyébben, mint csak is ebben találja, mely nélkül a szívben mindig marad egy ür, amelyet semmi mással betölteni nem lehet.

Nem irom le, mi a boldogság ? Azt úgy is jobban lehet érezni, mint festeni. Tudja mindenki, hogy ez magában foglalja az egész kebelvilágot, mely ha nyugott, ha semmi által meg nem zavartatik, akkor elérte azt, mit annak fogalma tartalmaz.

De épen ahhoz, hogy a kebel világának néma csendét mi se zavarja meg, véghetlenül sok kívántatik ; mert ha csak legkisebb valami sérti azon összhangzást, mit a vágyak izgató melegétől fölhevített képzelet az óhajtott valóhoz kötött, a kedély húrjai azonnal le vannak hangolva, s a kebel világában elégedetlenség terjed szét. — Innen, aki boldog akar lenni, oda fog törekedni, hogy a sokszor hatalma körén kivül eső körülményekhez simulva, sem túlságos követelésekkel nem elégitleniti magát, sem a sors kockáinak néha ellene fordúló hullámai által csüggeteggé nem válván, boldogság utáni küzdelmeit, és fáradalmait meg nem semmisíti.

A boldogság, és az egész életszerencse megállapításában mi sem játszik fontosabb, sőt döntőbb szerepet, mint azon helyzet, melybe saját magunk helyeztük magunkat. — Ha azon helyen állunk, melyre természeti sajátságainknál fogva legalkalmasabbak vagyunk, s e téren működésünk közben a lehetségeseket tartva szem előtt, a körünkön kivül eső minden egyebek után való vágyaktól magunkat nyugtalanítani nem engedjük : akkor mintegy otthonosaknak érezvén magunkat helyzetünk ben, nyugott lelkülettel tudjuk teljesíteni állásunkhoz mért köteless égeinket, s a megelégedésnek boldogságra vezérlő angyala viraszt mellettünk.

De ha helyzetünk, és az életben elfoglalt állásunk viszonyaiból kifolyó körülményeinket természetünkkel összeegyeztetni semmikép nem bírjuk, s ha azon helyen, melyet betöltünk, sem kedvünk, sem tehetségünk nincs állásunkhoz szabott kötelességeink teljesítésére : — akkor lehetetlen, hogy boldogak legyünk, s lehetetlen, hogy a visszás helyzet kínos érzete ne lebegjen szemeink előtt.

Miután munkára teremtettünk, s a semmit nem tevésnek lélek- ölö karjai közt való veszteglés az emberi rendeltetéssel semmikép össze nem egyeztethető : igen világos, hogy az ifjúnak a különböző életpályák valamelyikére fel kell lépnie, amelyen haladva, rendeltetésének legbiztosabban megfelelhet. — A megelégedés a választott pálya által nyújtott helyzettel a legszorosabb kapcsolatban lévén, természetesen következik : hogy a boldogságra vezető megelégedésnek megszerzése, és megszilárdítására az ifjúnak oly életpályát kell választani, mely sajátságaival leginkább áll összhangzásban, s melyen a tehetségek helyes használatával leginkább tud az élet céljainak megfelelni, mert az életet helyesen, és eredménydú- san csak az élheti át, ki a polgári társaságban oly helyet foglal el, s oly helyen áll, melyet becsületesen be tud tölteni.

Ki természete, és hajlamaival ellenkező életpályát választott,-4 T Á R G A. §éA szultán háreme.

Azon érdeklődésnél fogva, melyet a legutóbbi törökországi események a sajtóban és közönségnél fölidéztek, időszerűnek tartjuk egy-egy fató pillantást vetni az ozmánok társadalmi s családi életének figyelemre méltóbb viszonyaiba. E viszonyokat igen élénken festi egy azokkal tüzetesen ismerősiró az „Economiste français" c. lapban, melynek egyik legutóbbi számából a közelébb elhunyt szultán Abdul Aziz háremének ismertetésére vonatkozólag a következő adatokat találjuk :

Dacára annak, hogy Európában a rabszolgaság végleg eltö- rültnek nyilváníttatott: Törökországban még folyvást virágzik az s a külfödi hatalmak képviselői szemet hunynak a Konstantinápolyban űzött embervásárra. Minden jelentékenyebb török család bir bizonyos számú rabszolgával, főleg cserkesz-gyermekkel, kiket szüleik eladnak. Ez embervásárt természetesen nem történik nyilvánosan ; de Top Hané- és Stambulban igen jól ismerik ama házakat, hol az embervásár többnyire alkuszfoglalkozású némberek űzik. Az eladott szegény leánygyermekek sorsa igen különböző. A rútabbak szolgálókul alkalmaztatnak a háremekben ; a csinosabbak némi oktatást nyernek az ének- és táncban, olvasás és Írásban. A legszebbek ajándékba adatnak a szultánnak, a többieket gazdag törökök veszik meg, s a vételár néha 20 ezer frankra is felrúg. Nagyon csalódik, aki a hárem-életben költészetet keres. Némely háremekben a nők igen durva bánásmódban részesülnek. Néhutt azonban türbe- több viszonyok közé jutnak : kapnak ékszereket és pénzt. De azért mégis csak rabszolgák maradnak. Nemesebb erkölcsiségröl, emberi méltóságról semmi fogalmuk s 'érzékök nin^s ; gyöngeségeik, rósz tulajdonaik pedig zárkozott helyzetökben még jobban kifejlődnek. Ami a „kegyencnőket" illeti, ezek időről időre több szabadságban részesültek ; a török toilettet levetették, s „alla franca" (franciásan) öltözködnek. Az eunuchok szerepe is ment némi módosuláson át, amennyiben érzéketlen háremörzökböl udvarias szolgákká lőnek. De a hárem-élet belső szervezete még mindig a régi; az ablakok el vannak róstélyozva, s a helyiséget rabszolgák és eunuchok árgus- szeme őrzi.

Erős tévedés volt azon európaszerte elterjedt vélemény, hogy

az elhuuyt szultáu, Abdul Aziz, a háremben jelentékeny reformokat léptetett életbe. Sőt egy ízben azt is hiresztelték, hogy a háremet egészen feloszlatta. Az egyedüli, mit e tekintetben trónraléptekor tett, csupán abból állt, hogy szultán-előde, Abdul Medsid nejeit a rgéi seraiIba költöztette át, és Dolma-Bagdseban saját háremét rendeztette be. Abdul Aziznak négy neje volt, kiket nem tekintett rabszolgákul, s különös előnyökkel ruházott fel. ügy tekinté őket, mint törvényes nejeit, habár a törököknél szokásos vallás-esketési szertartás (nikla), nem erősité meg frigyüket. A szultána-valide, a szultán anyja, rabszolganő volt. Az anyaszultánnő nagy befolyást gyakorolt fia elhatározásaira; a bá- remfölött pedig korlátlan uralmat gyakorolt, s a török alattvalók nejeinek külső magatartását is Ö szabályozta. Ismételve adott ki rendeleteket a fátyolanyag sűrűsége fölött, betiltá az európai szabású cipők viselését, a gyalogsétálást Peru (keresztény városrész Stambulban) utcáin, az európai kereskedők kirakatai előtt való ácsorgást, stb. De azért a török nők épen úgy értettek a szultána- valide rendeletéinek, —• mint férjeik a szultán iradeinak kijátszásához.

A szultán hárem-kiadásai jelentékenyen megcsökkentek, mióta szokássá vált, hogy az ozmán birodalom nagyjai szép rabnöket küldtek a szultánnak ajándokba. Ezek aztán bizonyos szakok szerint csoportosítva osztattak el a palotában. így vannak énekesnők, táncosnők, komornák és szolgálók csoportjai. A hárem számára az eunuchokat az egyiptomi alkirály szolgáltatja, ki azokat Nubiában képezteti e célra. A szultán négy nejének civillistája évenkint 441 ezer frankra rúgott ; szolgálatukra 310 rabszolga volt rendelve. De a rabszolgák száma a háremben még nagyobb volt. Ezek feje, az eunuchfőnök 110,400 frank évdijjal ; ezután következik rangban az első komornyik, szintén eunuch, 82,000 frank fizetéssel, 4 rabszolga a szultán szolgálatára, 70 néger eunuch, 14 eunuch-musaik, kik a szultán és nejei között üzenetváltásra szolgáltak. Hasonló arányban állt a száma azon rabszolgáknak, kik a szultán gyermekeinek szolgálatára rendeltettek a háremben. Egészben véve volt tehát a háremben 712 rabszolga és 148 eunuch, kik mindnyájan pompásan egyenruházottak valának, s évenkint mintegy 400 ezer frankba kerültek, ide nem számítva a tömérdek ajándokot, melyeket időnkint,