Eger - hetilap, 1876
1876-01-06 / 1. szám
3 kiutalványozott 1000 írtból i'enmaradt 98 írt 55 kr. az állatni pénztárba visszafolyt. Az iskolai épületeket illetőleg: uj épületben uyilt meg iskola 7, a tautermek uagyobbitva lettek 4, nagyobb mérvű javításokat tettek az iskolaházon 6, kisebbszerüeket pedig 18 községben. Hivatalos körutazást a múlt tanévben 4-et tettem, mely alatt 176 iskolát vizsgáltam meg 284 osztálylyal. Ezek közt találtam kitűnő karban 49 iskolát, 122 osztálylyal, teljesen kielégítő karban 46 iskolát, 68 osztálylyal, tűrhető karban 59 iskolát 70 osztálylyal, meg kellett pedig rónom 22 Iskolát, 24 osztálylyal. Rósz karban találtam az iskolaépületeket: Erdőtelken, Nagy- Réven, T.-Inokán, Kerecsenden (a katolikusokét), és Viszneken; a tantermek nagyohbitandók volnának: T. Ughon, Török-Szt.-Miklóson a kath. iskolában, P.-Fegvverneken a szapárfalvi iskolában, Kenderesen a kath. iskolában, T.-Eörvényeu, Tarna-Eörscn, Viszne- keu, Egeiben a maklari külváros alsó részén levő és a Mária-utcá- ban létező katb. iskolákban, és a községi belvárosi i-fö és Il-ik osztály tanterme ; Dévaványán a kath. iskolában, Hatvanban az I-ső osztály tanterme és Szolnokon a belvárosi leányiskolában. Még egy iskola és meg egy taouó kebeue Szolnokon a katonavárosban, egy leányiskola, továbbá egy vegyes iskola az uj városon; T.-Eörvényeu, Egeiben még egy leányiskola, Füves-Abonyban és Pétervásáron is. Iskolák felállítása fölöttébb szükséges volna még a következő pusztákon is: Alatkáü, Alsóhután, Bene, B nbalmáD, Csataszögön, Csorbán, Gyaluu, Homorszögbön, Jancsin, Kengyelközön, a kőtelki plébánia területéu levő külső majorok egyiken, Szt.-Istványon, Martfűn, Óvón, Rózsatanyan, Szakáloson, Szt.-Tamáson, S/uhai felső butában, kis és nagy Tenyőn, tehát 25 helyen. Végre meg kell még említenem, miként az 1868-ik évi 38. t. c. 59. § a aiapján, mely az! rendeli, hogy oly falvak és varosok, melyek kebelökben legalább 5000 lakost számlálnak, kötelesek népiskolát, vagy ha anyagi erejük engedi, polgári iskolát állítani és tartani fenn, kettős megyénkbe kebelezett mindazon községeket, melyeknek lakossága a törvény állapította számot megüti, vagy túlhaladja, személyesen beutaztam, a képviselőtestületet összegyüjtettem és élőszóval a törsény ezen üdvös intézkédésének életbe léptetésére lelke- Bitni iparkodtam, sőt szóbeli komoly felhívásomat Írásban is isméA sakkjáték alkalmazását a történeti adatok, s hagyományok ősrégi időkre vezetik vissza. Eredetéről, s feltalálójáról azonban semmi bizonyost nem tudni. Egy indus monda szerint a sakkjátékot vS i s s a nevű bramin találta volna fel 400 évvel Kr. előtt. A bramin Schachram uevü királynak ajánló töl uiulattatásul e játékot, ez által azt is célba szándékozván venni, bogy e fejedelem, ki a népet nem sokra becsülte, e játékból tanulja meg: hogy valamint abban a parasztok (pionok) nélkül semmire sem mehet, úgy az ál lám kormányzásában is a nép nélkül nem boldogulhat. A monda szerint e játék annyira megtetszett a királynak, hogy ez azért a braminnak bármily kívánságát teljesíteni Ígérkezett. A bramin azt kérte : adjon neki a fejedelem annyi gabna-szemet, amennyit a sakktábla hatvannégy kockáján, az elsőre 1, a másodikra 2, a harmadikra 4 szemet s igy tovább minden következő kockára a megelőzőnek kétszeresét véve, kiszámíthatni. Azt mondják , hogy a 64-ik kockán már oly roppant összegre szaporodott a buzaszemek száma, hogy a királyi magtárak nem valónak képesek kielégíteni a bramin, föliiletes tekintetre csekélységnek látszó, kívánságát. A cbinaiak, kik sok mindent magoknak szeretnek tulajdonítani, azt állítják, hogy náluk a sakkjáték, a mi időszámításunk előtt 172 évvel már ismeretes volt. Annyi bizonyos, hogy a sanscrit nyelvben van nyoma e játéknak, hol az s t h r a n t s névén fordul elő. Mai nevét a perzsa s c h a h (fejedelem) szóiúl nyerte, melyet csaknem minden nyelv elfogadott. A rómaiak afrikai hadjáratuk alkalmával tanultak meg sakkozni, s alkalmasint e játék volt az, moly elöttök „iudus latronum* 11 név alatt vala ismeretes. Utóbb e játék feledésbe ment, s csak a saracenek honosították azt meg újból Spanyol- és Törökországban. Eltol kezdve mind jobban terjedt, s a főranguak és fejedelmek is megkedvelték azt, mint kellemes, es szórakoztató időtöltést. Don Juan d’ Austria élő sakk-alakokkal játszott. Egy marokkói császár ugyané célra rabszolgákat használt, s különös kedve telt benne, hogy elvesztett élő figuráinak sajátkeztileg csapta el fejőket. Kiválólag kedvelték a sakkjátékot Hunyady Mátyás magyar király, XII. Károly svéd király, I. Napoleon stb— II. Frigyes porosz király is szenvedélyes és teltem, anélkül azonban, hogy eddig célt értem volna. Ennek oka azonban korántsem abban rejlett, hogy az illető községek képviselői a felsőbb nép- és polgári iskolák nagy hasznosságát, fel nem ismerték, vagy a törvény rendeletét teljesítői vonakodtak volna, hanem egyedül azon mostoha gazdászati viszonyokban keresendő, mely több évi rósz termés, elemi csapások és a forgalom általános pangása következtében a községekre nehezült, úgy, hogy azon erős hitben élek, miszerint e viszonyok jobbra fordultával a felsőbb nép- és polgári iskolák felállítása kettős megyénk területén is foganatba fog vétetni. Befejezvén évi jelentésemet, tisztelettel felkérem a tek. iskolatanács mélyen t. tagjait, hogy szives támogatásukkal, hatályos közreműködésükkel engem továbbra is szerencséltetni méltóztassanak, mert akkor, de csak is akkor merem reményleni, hogy kettős megyénk legnagyobbrészt, tiszta magyar lakossága helyes oktatás utján mindinkább művelődni s jólétében gyarapodni fog, mit hogy elérhessünk, Isten áldását kérem közös működésünkre, tudván, hogy kitartás és buzgóságból ki nem fogyhatunk ott és akkor, hol és mikor hazánk java, nemzetünk boldogsága, hatalma és felvirágzásának szerény, de törvény erősítette tehetségünkhöz mért előmozdításáról van szó. Éljen hazánk, boldoguljon dicső nemzetünk. Dr. Albert Ferenc. Fölhívás Eger iparos polgáraihoz! Mint tudjuk, 1876 évi angustus 1-én Szegeden egy magyar országos ipar- termény- és állat-kiállitás rendeztetik , amely egy rendkívüli országos vásárral lesz egybekapcsolva. Úgy hiszsztik, minden polgár tudni fogja, egy országos kiállítás célját és hasznát tudni fogja annak az ország éidekében leendő határtalan előnyeit, tudni fogja, bogy ezen országos kiállítás haldokló iparunkra nézve oly gyógyszer lesz, melytől bizton várhatja, vagy legalább remélheti új életre vergődését, s igy szükségtelennek tartjuk, arról részletesei! írni ; azt azonban nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy ezen országos kiállitás rendeztetése ép oly időben történik, a midőn tanúságot kell tennünk arra nézve, hogy Magyarország iparosai nem feküsznek a halálpadon, nem feküsznek a tehetetlenség teng- ágyán, hanem van bennünk tettekre, virágzásra szolgáló képesség. nagy mestere volt a sakkjátéknak, annálinfeább zokon esett tehát ő fölségének, midőn egykor a ströbecki parasztok a sakkban legyőzték. A dolog magyarázata ez: Halberstadt mellett van egy falu : íStröbeck. E falu pór-lakót rendkívül ügyes sakkjátékosok. A ll-ik század körül ugyanis egy sakk-kedvelő püspök tanitá meg ströbecki johbágyhiveit e játékra, s minden jobbágyi terhektől fölszabadító őket azon föltét alatt, ha hogy, sakkversenyre híva, soha egy játszmát sem vesztenek el. — Más versio szerint a kérdéses püspök egy magas rangú foglyot bízott egykor ströbecki jobbágyainak őrizete alá, ki aztán, a helység lakóit, nemes bánásmódjukért, hálából tanította meg a sakkjátékra. Ettől kezdve szokásban volt, bogy a porosz kormány évente egy követet küldött Ströbeckbe, kinek egy ottani pórral egy játszma sakkot kell vala játszania. Ha a küldött a játszmát olveszté, — ami rendszerint megtörtént, — a ströbeckiek régi kiváltságaik meghagyattak, s a legyőzött követnek meg kelle elégednie egy serleg réz- pé^nzzel, melyet e búcsúztatóval nyújtónak át neki a helység lakói: „És most — isten hírével !“ Ez idő óta a sakkjáték k> gyeletes művelésben részesül a ströbeckieknél, kik közöl számosán kiváló ügyességre viszik e játéknemet. Ebbéli képességük folyvást büszkeségét képezi a falubelieknek; az iskolában a sakktanitás kiváló gonddal ápoltatik, s a tanulók, kik e játékban kitűnnek, szép dijakat nyernek, s egyéb kitüntetésekben is részesülnek. Ha a fejedelmet útja Ströbeckecken vezeti keresztül, addig át nem mehet a falun, mig annak határán egy ströbecki pórral egy játszma sakkot nem játszik. II. Frigyes is, ki a sakkban csak győzelemhez szokott — megkapta egy ily alkalommal a ströbeckiektöl az apró p'énzt, s az „Isten hírével !“ búcsúztatót. Ebben leli magyarázatát ama szokás is, hogy a ströbeckiek a királyt, trónraléptekor egy ezüst-figurás sakktáblával ajándékozzák meg. 1861 évben nyújtották át a ströbeckiek a purosz királynak ama gyönyörű mivü sakktáblát, melyet, a falubeliek 1651-ben a nagyhercegtől emlékül kaptak. A tábla remek boule-munka, földje *
