Eger - hetilap, 1876

1876-05-04 / 18. szám

XV. ér-folyam

18. szám.

1876. május 4-én.

Előfizetési dij :

Egész évre . Félévre

Negyed évre . Egy hónapra es szám

5 ft — kr. 2 ft 5<! kr. 1 ft 30 kr.- 45 kr.- 12 kr.

Hirdetésekért:

minden 3 hasábzott petit sorhely után 6. bélyegadt fejében minden hirdetéstói 30, nyilttérben egy ptt t Borhelyéit 15 kr úzettetik.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Kiadó-hivatal : a lycenmi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr

Nézetek

tanügyi viszonyaink körül.

Aki városunk helyrajzi viszonyait gondosabb figyelemre méltatta, könnyen meggyőződhetett ama már sokak által nyilvánított állításról, hogy Egert maga a természet is a Múzsák csarnokának alkotta.

Távul a világ zajosabb összeköttetéseitől, kies völgy keblébe zárva, kellemes vidékévé), üde légkörével, s kiválón egészséges éghajlatával, melybe az uralkodó ragályok csak ritkáu jutnak be, s ekkor is enyhébb lefolyással bírnak, mint egyebütt, s e mellett az anyagi táplálkozást illetőleg is mérsékeltebb viszonyaival, kiválón alkalmas arra, hogy hazánk serdülő nemzedéke növelésének, s tudományos fejlesztésének egyik fő fészke legyen.

Hála, városunk szép múltjából, ama jeleseink, nagy férfiaink tapintatosságának, kik Eger e hivatásszerű helyzetét fölismerve, ritka bőkezű áldozatkészséggel emelték azt a tudományok csarnokává, — Eger, ezek folytán, mai nap már számos derék és jeles tan- és növelő intézeteknek van birtokában, hová nemzetünk mindkét nembeli növendékei nemcsak városunkból és annak környékéről, de sőt az ország különböző messze vidékeiről is sereglenek, ugyannyira, hogy az itteni tanodák ifjúságának száma évről évre jelentékeny mérvben növekszik.

Nem is csoda. Az egri tanintézetek már igen számos oly ifjakat bocsátottak ki védszárnyaik alul, kik müveltetésiik s tanulmányaiknak itt megvetett alapjai folytán kiváló jelesei s nevezetességei lőnek e hazának.

De épen ama körülmény, mely tanuló ifjúságunknak évről évre növekvő számarányát jelzi annyira, hogy azok némelyeiben már is megfontolásra méltó lultömöttség tapasztalható, tanúsítja, fönebbi állításunk igazolása mellett, ama tényt, hogy tanintézeteink mostani, bár jelentékeny száma nem felel meg immár azon igényeknek, melyek szerint az ide sereglett ifjúság oktatása minden megkivántató célszerűséggel s irányban eszközölhető lenne.

Oktatás-ügyünkben van még egy jelentékeny, s napról-napra érezhetőbb hézag, melynek betöltése immár égető szükséggé vált, s igy kell, hogy komoly megfontolás, és erélyes, sükeres tevékenység tárgyát képezze.

Értjük a polgári, helyesebben : az úgynevezett középosztály korszerű kiképeztetését, melynek eszközei s tényezői nemcsak városunkban hiányzauak, de kevésbbé gondozott állapotukban, még országszerte igen sok kívánni valót mutatnak fel.

Vagy : hogy még világosabban szóljunk, — nincsenek az igényeknek mégfelelö elegendő számú, s berendezett polgári s reáliskoláink.

Egy ily tanodának hiányát legszembetűnőbben érzi kettős megyénk, s különösen annak legilletékesebb helye : városunk.

Humanistikus irányú közép-tanintézetekkel hazánk e területe eléggé el van látva; s habár azok egynémelyikéröl a mai kor követelményei még jelentékeny fejlődést várnak : számra nézve elegen- dökép megfelelnek a népesség számarányának. Itt vannak az egri s a jászberényi katb. fögymnasiumok ; a reformátusok miskolci fö- gymnasiuma, a gyöngyösi 6,- és miskolci 4 osztályú katb. gymná- siuraok. De reáltanodát, vagy polgári iskolát a Kassától Pestig, s Losonctól Szegedig terjedő jelentékeny területen belül sehol sem találunk !

S ez oly körülmény, mely hazai közművelődésünk tekintetében méltó, hogy nemcsak az illető hazai területnek, de az ország

kormányának is hivatásszerű figyelme s intézkedése tárgyát képezze.

Hogy polgári s reáliskoláink kellő számú felállítása hazánkban égető szükség, azt mindenki belátja, ki hazai közművelődésünk viszonyait közelebbről ismeri. Hazánk polgárságának épen legnagyobb része, zöme, a középosztály az, mely korunk ez irányban való követelményeitől a legnagyobb mértékben el van maradva. Mindenki tudja, hogy főleg hazánk vidéki városaiban a kereskedő- s iparos osztály szakismeret s kellő képzettség tekintetében messze el van maradva a külföld, például csak a szomszéd társbirodalom, Ausztria ugyan eme polgári osztályainak fejlettségi színvonalától, s hazánk eme polgárainak tekintélyes tömegében csak elvétve talá- lénk egyet-kettőt, kik e tekintetben a külföldiekkel a versenyt kiál- lanák. E tanulatianság, s tájékozatlanság egyik fő oka egyszersmind, hogy hazánk iparos-osztálya az annyira előnyös és hatalmas társulási szellemtől még folyvást idegenkedik, s gyáriparunk még mindig kezdetleges, beteges állapotban sinlődik. Ez az oka, bogy a külföldi magasra fejlett társas és gyáripar a mi iparunkat a piacról teljesen leszoritja, s elöli. Nem az önálló vámterület, hanem a versenyképesség hiánya oka ebbeli hátramaradásunknak. Az önálló vámterület — teljes meggyőződésünk szerint — legalább egyelőre, nem sokat segítene iparunk s kereskedelmünk emelkedésén.

E kiáltó hiányon segíteni első sorban a helyesen szervezett minél számosabb szakiskolák vannak hivatva.

Egy futólagos tekintet a térképre azonnal ki fogja tüntetni, hogy hazánknak az általunk fönebb megjelölt nagy területén, egyelőre legalább egy ily szakiskola, reál vagy polgári tanoda felállítására, már topographiai fekvésénél fogva is, városunk, Eger, a legalkalmasabban kiszemelhető hely.

De e központi helyzetén kívül városunknak más egyéb előnyei s igényei is hangosan szólnak egy ily tanoda itteni fölállításának égető szüksége mellett.

így mindenekelőtt aránylagos olcsósága, az élelmezés jutányos- sága mindjárt egyik figyelemre méltó momentum, mely már maga azon fontos kedvezményben részesíti a vidék lakosságát, hogy ez által a korlátoltabb anyagi viszonyok közt élő iparos-polgár is képesítve van arra, bogy iparosnak szánt gyermekét megfelelő irányban iskoláztathassa.

Fényesen igazolja ezt a tapasztalás. Számos elemi iskoláink, a közös és felekezeti négy-négy osztályú föelemi tanodák túl vannak tömve tanoncokkal, nemcsak, de sőt fö-gymnasiumunk alsóbb osztályaiban is, különösen az I. és II. osztályban, a növendékek száma rendszerint haladja, vagy legalább igen megközelíti a százat. E növendékeknek aztán alig fele, többnyire C3ak egyharmada jut el, mint olyanok, kik a bumanistikus irányú magasabb növelésre bivat- vák, a gymnasium felsőbb osztályaiba. A többi nagyobb rész, egy pár gymnasiumi osztály elvégzése után, az iparos pályára lép.

S hogy az ily növendék az egészen más irányú gymnasiumi oktatás pár évfolyama alatt, vajmi keveset szerzett azon ismeretekből, melyek jövendő polgári pályájára mulhatlanul megkivántatnak, könnyen belátható. De a gymnasiumi osztályok tovább folytatása rá nézve céltalan, a hivatásához szükséges elméleti ismeretek megszerzésére pedig, szakiskola hiányában, alkalma nem lévén, mint a dudva nő fel a tőke, vagy gyalupad mellett, mesterségében szerzett több-kevesebb gyakorlottságán kivül, minden ismeretek nélkül, csaknem teljesen s annyira tudatlanul, hogy, — miként a mindennapi tapasztalás tanúsítja, — mesterré avanceirozva, számos esetben még annyi képességggel sem bir, hogy saját édes anyanyelvén egy irá-