Eger - hetilap, 1876
1876-04-27 / 17. szám
XV. év-folyam. 17. szám. 1876. április 27 éu. Előfizetési dij : Egész évre . Félévre . . Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám 5 ft — kr. 2 ft 50 kr. I ft 30 kr. — 45 kr.- 12 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetést; 1 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal : a lycenmi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utea zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 fft. 30 kr A köznevelés, mint politikai hatalom. Akik az országgyűlés tárgyalásait figyelemmel szokták kisérni, bizonynyal emlékezni fognak még egy pár képviselőnek azon indítványára, hogy ebben, vagy amabban a tárgyban meg kell kérdezni „az országot;“ vagy amint ök magokat kifejezték, rendeltessék el egy „általános népszavaz ás“s az döntse el, kívül az országgyűlésen, hogy akarja e ezt vagy ama törvényt, vagy állapotot tovább is fentartani. Mi elhatározott hívei vagyunk a demoeratiának : de kijelentjük, hogy azon túlzott eszméket, a melyeket sokau e szóhoz kapcsolnak, egyátalában nom fogadjuk el. S e szempontból, ha értjük s érdeme szerint méltányoljuk is az „országra hivatkozás" nagy eszméjét ; de megtekintvén másfelől azon veszélyeket, amelyekkel az bizouyos előfeltételek hiányában jár: azt azon módokhoz vagyunk kénytelenek sorozni, amelyekről azt mondják, hogy medicina peior morbo. S ez előfeltételek elsői közé sorozzuk mindjárt a „n é p m ü- v e 1 t s é g" hiányát, a mely nélkül képtelennek kell tartanunk bárkit is arra, hogy országos ügyekben kellő belátással bírjon, a mikor, ha a tömegnek alkalom nyujtatik ily messzeható jogot gyakorolni, több kárt tesz mint hasznot. S hogy állunk mi, sőt hogy a külföld legtöbb államai is, e műveltség dolgában ? Fájdalom, hogy a statistikai számok felette szomorú adatokkal felelnek e kérdésre, még ott is, annál a népnél is, a melyet megszoktunk nem csupán Európa, hanem a világ egyik legelsőjének tartani. Laboulay igy ir e tekintetben Franciaországról : „Az 1789 év óta mi is democrata nép vagyunk. De minő democratia ? Elannyira zaklatot, elannyira zavaros,mint amily mértékben békés és rendezett Anglia. Az általános szavazatjog az, a mely létrehozta, a mely másodszor is decretálta a császárságot ; s a minek kellett volna megteremteni 1848-ban és után a szabad Franciaországot, ugyan az a fegyver vetette alá a császárság jármának." „Azt mondják, hogy az általános szavazatjog nem egyéb, mint a közvélemény uralma. Legyen; de oly uralom más felöl, a melyet a hatalom mindenkor képes, s ebben biztos is, mert vannak rá eszközei, saját tetszése szerint irányozni. Ám lenne,; ha a kormány egyszersmind okos és szabadelvű; de hát mikor az ellenkező az eset?" „Aztán, hogyan lehet a közvéleménynek irányt adni, ha a nép buta, tanulatlan, erkölcstelen? Jöjön egy háború, Ínség, valamely anyagi válság: a nyomor, a hamis oktatások, a vak lárma magokkal fogják ragadni az elméket. Mind ez meglepi a népet, föllá- zitja azt; s hogyan fogjuk akkor vezetni?" Az olyan emberekkel, a kik gondolkoznak, mindent el lehet fogadtatni, bele lehet nyugtatni még a nyomorúságba is: de van-e megátalkodottabb, süketebb, erőszakosabb, mint a tudatlanság?" Valóban az általános szavazatjog tudatlanok kezében ép oly hatalmas erő a roszra, mint a jóra. Viharos körülmények közt egy rettenetes kitörés mindent elpusztíthat." Hol van Franciaország népmüveltség tekintetében még ma is, majdnem 35 év múlva a népnevelési törvény meghozatala után? A számok, a melyeket a hivatalos statistika nyújt, felette elszomorítók. Az 1857 évben a hadseregnél több mint egy harmad nem tudott sem olvasni, sem Írni a fiatal katonák közül. Egy ötödé a lakosságnak nem járt iskolába ; fele az iskolába járni köteles gyermekeknek csak a papiroson volt iskolába járó. Á gyermekek tulajdonságához adjuk hozzá az apákét és auyákét : s azon eredményhez kell jutnunk, hogy Franciaországban azon férfiak, nők és gyermekek száma, akik olvasni és irui tanultak, uem sokkal baladja meg felét a lakosságnak. És ha most még azt kérdjük, hogy ezen felerészben is hány van olyan, a ki az olvasni és írni tudást értékesíti is : okvetlen azt kell mondanunk, hogy alig V10-ré8z; a miből az jő ki, bogy a 40 millió francia népből alig van 2 millió, a kit csak némileg az értelmesebbek közé lehetne számítanunk. Hogy ezen vizsgálatok mily szomorúan igazak : nagy például említi fél Laboulay, hogy 1857-ben a bűnügyi kimutatások szerin 1000 vádlottból 770 teljesen irástudatlau volt. Avagy uem fel vagyuük-e ennek folytán jogosítva, azt állítani, hogy a tudatlanság bűnre vezet ? Azt mondják, hogy a szenvedély az olvasott embert is magával ragadhatja, sőt ragadja is. Igaz, a tudás oly erő, a mely az embert egyaránt ragadhatja roszra is, nemcsak jóra; azonban én még is azt hiszem, hogy midőn a statistika nekünk 4/5-öt mutat a vádlottak közül az egészen tanulatlan osztályból: az állítás szomorú igazságát egyátalán fogva nem lehet kétségbe hozni. Valóban Franciaországnak nincs mivel dicsekednie, s annál rosszabb rá nézve, bogy a szemfényvesztő hatalom csábításának az általános szavazatjoggal nem tudott ellene állani, mely ujabbkori nyomorúságának kutforrása lett. Térjüuk haza Magyarországba. Mit mondanak a legközelebbi statistikai adatok ? A legutóbbi népszámlálás szerint Magyarország népessége kerekszámmal tesz tizenegy milliót. S hogy áll ezek közt az átalá- nos miveltség? 6 millió nem tud sem írni, sem olvasni, tehát több mint fele az összes népességnek. Csak olvasni tud egy millió ; csak ir és olvas, a nélkül, bogy magasabb miveltséggel bírna, két millió. Tehát 9/n-ed rész (9 millió) népség a yn ellenében. Említettük már, hogy a bünstatistika a maga contingensét a tanulatlanok sorából toborzza. S a mit igy tapasztaltunk Franciaországban, bizony nincsen az különben nálunk sem, sőt itt még szomorúakban állunk. Hadd szóljanak itt is a számok. Vegyük pl. az 1865-diki adatokat. Magyarországon 1865-ben volt a büntevök öszvege 12,795 s ezek közül sem irui, sem olvasni nem tudott 8431, tehát 3/4 rész; csak olvasni tudott 1640; csak olvasni s Írni tudott 2602. Tehát csak 112 egyén esett a magasb műveltséggel bírók osztályára. E számok hangosan szóknak, hogy ne ámítsuk magunkat, de egyszersmind arra is intő példák, hogy másokat se kívánjunk ámítani ;s ha már Francia országra nézve sem kételkedik Laboulay kimondani, hogy az ott létező civilisatio is csak felszínes, mely csak úgy tetszik, a melyhez az ország Vío^d részének semmi köze : mit mondjunk itthoni állapotainkról ? Bizony mig igy vagyunk, lelkiismeretlenség volna s bűnös játék a haza boldogságával, jólétével, ha valaki a legszentebb elv, a democratia nevében, a szavazó urnához a tudatlanságot, a künnyenhivést s a megvásárolhatóságot vinné oda a nép köntösében. Tévelygés és szenvedély csak a forradalomnak lehetnek szolgái. Ide kell a felvilágosítás. Valóban korunkra nézve, mely oly hangos frázsisokkal beszél a nép iránt tartozó szeretetröl, nincs szentebb keresztes hadjárat, mint a melyet a nyomorok legszomorubbja, s legnehezebben gyó- gyithatója: a tudatlanság ellen intézünk. E táj az, a melyet tisztítani, ez az a börtön, a melynek büzhödt levegőjét szellőztetni kell. Minden egyesnek nem adhatunk anyagi jólétet; de arra meg lehet őket
