Eger - hetilap, 1876
1876-04-06 / 14. szám
XV. év-folyam 14. szám 1876. április 6 án. Előfizetési dij : Egész évre . Félévre . . Negyed évre . Egy hónapra Egyes szám . 5 ft — kr. . 2 ft 50 kr. . 1 ft 30 kr. . - 45 kr. - 12 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott pet.'t sorhely ntAn 6, bélyegadc fejében minden hirdetést; I 30, nvilttérben egy pet t sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal : a lycenmi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Szécheuyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsáyiyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi tij ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr Eger, april 5. 1876. K o v á c h László ur, Gyöngyös város orsz. képviselője, azon alkalomból, hogy kettős megyénk területi rendezésének közelebbről immár végleg eldöntendő kérdése nem rég újból szőnyegre került, hol ismét elövehette kedvenc hobbyhorse-át, mely azonban ez úttal végkép kidtilt alatta, — nyílt levelet irt a „Gyöngyös1* legutóbbi számába, melyben a „tekintetes1* szerkesztőnek üdvös tanácsokat osztogat a polémia kerülésére, melylyel szerinte nem használ a „jó ügynek,1* hanem árt. Csudálatos dolog, hogy Kovách ur sem azelőtt, sem ez úttal nem tudta e jó tanácsot önmagának adni, mint kinek erre legnagyobb szüksége lett volna ; s csak most, miután tapasztalja, hogy a nagyhangú ámitás vaktöltéseivel immár verebet sem — s legfölebb bakot — lőhet, látja elérkezettnek a resignatio s ve- zeklés idejét, s jeremiád-hangou énekelni el a gyöngyösi székhely fölött hattyúdalát, melyből azonban még mindig kihaugzik a — varjukárogás. Innét van, hogy az egri orsz. képviselő, B. I. urnák az „Eger" közelebbi számában megjelent, tisztán tárgyilagos nyilatkozatára „beható tanulmányozásainak" összes tárházában sem tud találni okos feleletet ; hanem e helyett szokott györki fütykösével oktalanul hadonázik e lapok szerkesztője ellen, ki maga személyesen a székhelykérdés körül kifejlett polémiába, tudvalevőleg, azelőtt is csak igen kis mértékben, legutóbb pedig épen nem folyt bele, s Így nem is lehetett alkalma fetrengeni azon pocsolyában, melyet e kérdés körüli polémiában Kovách L. ur bölcsesége, saját számára — önmaga kotyvasztott. Most Kovách L. ur, — miután e harcban minden gyarló fegyverét kiverték kezéből, — hasonlít ama legyőzött afrikai zuávboz, aki a fölötte szánakozó ellenségen, tehetlen dühében, utoljára még egyet akar — harapni. Mint megvert ellenfélt, nem háborgatjuk őt ez ártatlan passiójában. Annyit azonban kénytelenek vagyunk őszinte elismeréssel kijelenteni, bogy bár az ligy, melyet védelmezett s védelmez, a helyesen felfogott közérdek szempontjából téves, káros, sőt veszélyes : minden városnak és kerületnek oly országos képviselőt óhajtanánk, ki saját tűzhelye érdekében annyi tevékenységet, Ugybuzgalmat, erélyt és szívósságot tanúsítson, mint mennyit Kovách László ur Gyöngyös érdekében kifejtett. Szerk. Fölhívás ! Hetek óta vészkiáltás hangzik már a Duna és Tisza árvizbo- ritotta téréin; ezrek keserves fohásza esdekel segély után! Számtalanok váltak földönfutókká a romboló vizár végzetes hatalma folytán ! Kinek szive nem indulna meg, kinek keblében nem támadna részvét-érzet, s ki lehetne az ki, ne sietne letörtilni az inség-sajtolta könyeket! ? Magyarország aranykalászos rónáit a Duna és Tisza habja borítja, kimondbatlan a kár, még nagyobb a nyomor, melyet a dúló elem féktelen dühe okozott. Minden egyes honfi, a haza minden egyes polgárának kötelessége e nyomor enyhítésére közreműködni, a hajléktalanok -, az éhezőknek segedelmére az irgalmasság és szeretet filléreivel hozzá járulni. Széles hazánkban mindenütt, sőt a külföldön is számtalanok igyekeznek a szeretet s emberbaráti indulat adóját leróni; hátra maradhatunk-e mi? Eger sohasem volt utolsó ott, hol hazafias tény volt szűkölködő testvéreinken segíteni. E város polgáraihoz fordulunk s kérjük, hogy az árviz-károsultak részére, úgy élelmi szerek, ruhanemüek, [vagy bármi csekély pénzbeli segély adományzása ál tál gyakorolják az alamizsnálkodás jótéteményét. E pénzbeli segélyek kettős megyénk tekintetes alispánjához lennének küldendők. Az árvízkárosultak részére tetemesebb pénzbeli segély létrehozását óhajtván elérni, ezt legjobban egy műkedvelői társaság alakulása- s ezen megalakult társaság által előadandó színdarabok, allegorikus csoportozatok, hangversenyek rendezése által véljük biztosíthatni. Meg vagyunk győződve, hogy Eger város lelkes közönsége a jótékony cél érdekében ezen társaság megalakulását elősegíteni, a műkedvelőket törekvésekben pártolni s előadásaikat tömeges megjelenésök által kellőleg méltányolni el nem mulasz- tandja. Miután közreműködő urh ölgyek megnyerésére már egy, Eger lelkes bölgyeíböl alakult bizottság válalkozott, részünkről azon kéréssel fordulunk városunk ifjabb nemzedékéhez és mindazokhoz, kikben a nemes ügy iránti lelkesedés szent lángja lobog, hogy köz- remüködésöket ezen szent cél megvalósításától el ne vonják s bogy adjanak helyet szivükben a résztvevő könyörület esdeklő szózatának. A résztvenni kívánó urakat felkérjük, hogy a teendők megállapítása, illetőleg a műkedvelő társaság megalakítása végeit folyó év april 8-án esti 6 órakor minél számosabban az ó-casino éttermében megjelenni szíveskedjenek. Egerben 1876. april 4. Tarnay Gyula. Dr. Kösztler József. D eák utolsó fölszólalása. Nem akarom elszalasztani azon kedvező körülményt, melyet nekem jelenleg ama véletlen nyújt, hogy legközelebb elbúnyt nagy hazánkfiának névrokona vagyok; talán szerencsésebb leszek most, mint máskor ? s a mit az én legszentebb szándékom s legbuzgóbb törekvésem nem volt képes kieszközölni, azt talán e dicső nagy név védszárnyai alatt el fogom érhetni : midőn jelen soraimmal egy ép oly indokolhatlan, mint vétkes nemzetgazdászati mulasztásra óhajtom hazámfiainak figyelmét irányozni. „Non omnia possuuius omnes" tartja a diák közmondás, a mi magyarul körülbelül annyit tesz, hogy nagyon bajos dolog mindenhez egyaránt érteni. — A magyar nemzetnek, úgy látszik, eredendő büue az, hogy hajlandók vagyunk magunk felöl azt tartani, miszerint mi a világon mindent legjobban tudunk s ha szerzünk is a külföldön tapasztalatokat, a velünk született nemzeti tétlenség és előítéletek miatt azokat értékesíteni nem tudjuk,vagy elég gyakran nem akarjuk. így jártunk a boni selymészettel is. Ki lön mondva, hogy Magyarország éghajlata nem kedvező a selymészetre, s noha a tett kísérletek és maga a józan ész is épen ellenkezőleg azt bizonyítják, hogy sokkal alkalmasabb a mi éghajlatunk a selymészetre, mint példáúl Olaszországé, hol dacára annak, hogy nagyon gyakran az állandón tartó rekkenö hőség egész kerületekben tönkre teszi a tenyészeteket, és még az úgynevezett bigatteriák vagyis hernyótar- tók'ban is, csak a távol Apenninek, sőt Scbweizböl szállított jégdarabokkal eszközölhető a kellő hőfokra való leszállítás: mégis a selyemipar a legszebben virágzik; mig ellenben mi nálunk, ámbár enyhébb lévén a hőmérséklet, az alantabb hőfokot az illető helyiségek fűtése által nagyon könnyen lehetne emelni és szabályozni : e jelentékeny nemzetgazdászati iparág sehogy sem tud lendületet nyerni. Ámde hogyan is nyerhetne? hiszen nagyon kényelmes dolog elhinni azon kézzelfogható hazugságot, melyet a nemzeti tétlen-
