Eger - hetilap, 1876
1876-04-06 / 14. szám
106 •ség, talán saját mentségére kigondolt, hogy Magyarország éghajlata nem való a selymészetre? ! Hogy azután e kényelmes önámítást mily drágán kell nemzetgazdászatunknak megfizetni és, hány millió és millió forint értéket képviselő összegekkel más élelmesebb nemzetek iparát évenként díjaznia, mit törödliak mi azzal? — hiszen a magyar úrnak született ! Nagyon bölcsen belátta ezen mulasztásból eredő és nemzet- gazdászatunkra háramló nagy veszteséget Ií. József császár, kinek, bár minden törekvéseiben népei jólétét célozá, átka yaia, hogy megelőzte korát, mely öt sehogy sem birta megérteni. 0 az Olaszhon- bau tartózkodó nyugalmazott katonatisztek által óhajtotta országaiban mindenütt a selymészetet meghonosítani; azonban nálunk meg- hiúsitá e nemes törekvését a nemzet nyakassága, mely a fejedelem e messzeható és a haza javát célzó intézkedésében nem tudott egyebet látni, mint hagyományos, alkotmányos, ősi jogainak sérelmét. De belátták ezt saját nemzetünk jelesbjei is. Csak a halhatatlan emlékű Pyrker egri érsek-patriavkát említem, ki minden szép, jó és hasznoséi t annyira tudott lelkesülni, s kinek buzdítására uemcsak székhelyén, hanem egyházmegyéjének több pontján a selymészetet teljes szenvedéllyel és sikerrel művelték. Az 1848 iki forradalom mindezt azonban megszüntető. Bezerédy István Tolna megyei birtokain, a nagy Széchenyi István gróf pedig Pozsony megyében cenki jószágán léptette életbe a selymészetet. Hazánk e vezérszereplő jeleseinek áldásos intézményei azonban nemzeti tétlenségünk és kormányunknak semmiképen nem menthető gondatlansága folytán legtöbbnyire pusztulásnak indultak; s miután kormányunknak a legközelebb elmúlt három év alatt, a polgárosított határőrvidéken, hot a selymészet egyesek dicsérendő buzgalma folytán újból föl lön karolva, követett eljárásából, sajnos, azt kell tapasztalnunk, hogy a kormánytól e tekintetben minél kevesebbet várhatunk *) : nincs egyébb bátra, mint hogy egyes lelkes hazafiak karolják fői nemzetgazdászatunk ez elhanyagolt iparágát. Én részemről azon véleményben vagyok, hogy „a legnagyobb magyar" két nemes sarja, a két Széchenyi gróf, kik dicső atyjokhoz méltón szintén teljes szívvel és lélekkel csüggnek hazájok fölvirá- goztatásán és jólétén, — lenne első sorban hivatva e téren megdi- * 29 *) Lásd: Wochenblatt für Land und Forstwirthsshaft N-ro 5. 1876. 29. Janner. csöiilt atyjok nyomába lépni és amaz ércnél tartósabb emléket, melyet a selymészet meghonosítása által a hazai ipar terén istenben boldogult dicső atyjok emelni kezdett magának,s melyre egy, annak áldásaiban osztozó, későbbi nemzedék oly hálatelt kebellel tekinthetne, az elporiadozástól megóvni! Az osztrák-magyar monarchia másik felében, hol pedig, ha csakugyan igaz lenne ama minden alapot nélkülöző ellenvetés, hogy éghajlatunk nem kedvező a selymészetre, még sokkal kedvezőtlenebbnek kellene lenni az éghajlatnak, már mindenütt vannak sely- mészeti egyletek ; mig minálunk, noha az egyletek gombamódra keletkeznek, az én tudtommal, sem itt, sem az én tulajdonképeni hazámban, a Királyhágón túl, nem jutott senkinek sem eszébe ily selymészeti egyletek alakításának korszerűsége. Pedig én azt hiszem, hogy ily egyletek alakítása által lehetne legcélszerűbben egyrészt a kormány gondatlanságát ellensúlyozni, s másrészt a selymészeti iparág meghonosítását legkönyebben eszközölni. — Minthogy pedig ez iparág gyártmánya a női szépség elvitázhatian főékessége, azt vélném, hogy lelkes honleányainkat, s közöttök, mint külföldön, főrangú urhölgyeinket illetné legelőbb is ily célú egyletek eszméjének fölkarolása; sőt hazai jótékony nöegyleteink is sajátjukká tehetnék ez eszmét és a selymészetet legkönnyebb módon gyakorlatilag is életbe léptethetnék árva- és dolgozóházaikban. A háziasság a magyar nö egyik kiváló erénye és disze. Mily szép tere nyílnék ez erénynek a selymészetben ? ! — Olaszbonbau hercegnők, grófnők és más főúri hölgyek egész kedvvel és szenvedéllyel kezelik e hasznos iparágat, s bizonyára mi nálunk is na gyón szépen oda illenék a Zrinyi Ilonák rokkája helyére a selyem- guhó motóla. Én magam ez iparággal évek bosszú sora óta foglalkozván, teljes jártassággal bírok e téren, s bár éltem alkonyához mindinkább közeledik, kész vagyok e tekintetben hozzám intézendő minden kérdésre levélbeu, vagy élőszóval megfelelni és teljesen kielégítő föl- világosilással szolgálni. Minthogy azonban a múlt keserű tapasztalatai azon szomoritó meggyőződést érlelék meg bennem, hogy ezen fölszólalásom is, mint az előbbiek, bár a legtisztább szándékból eredve s egyedül hőn szeretett hazám javát célozva, a délibábos rónán elhangzottak a nélkül, hogy a hazai bércek koszorújában legcsekélyebb visszhangra is leltek volna: a hátramaradás és nemzeti tespedés búsvitézeinek megT A R G A. • ! A mireny. Horváth Zsigmonditól. A méreg fogalmának meghatározása annyiban mindig bajos marad, mert az egyéniségek természete e fogalmat lényegesen módosítja. — A méreg mennyiségi viszonya nem tekinthető lényegesnek, hanem sokszor igen mellékesnek, mert nyilt dolog, hogy némely egyéneknél a mireny nagyobb mennyiségben vehető be, minden káros következmény nélkül, másoknál ellenben a zöld színű mirenytartalmu szőnyegeknek a légben lebegő porocskái is károsok, sőt halálosak. Csak nem rég olvastunk a külföldi lapokban eseteket, melyeknél a nők mirenynyel festett ruháik kigőzölgésének lettek áldozatai. Egy más kérdést is tekintetbe kell venni: vájjon az állati szervezet hozzá tud-e szokni a méreg hatásához a nélkül, hogy az reá veszélyes legyen ? Tudjuk, hogy a bányamunkások folyton mirenytartalmu légkörben élnek, amely lég oly gazdag mireny-porban, hogy ök ruháikról ujjaikkal söpörhetik azt, minden szembeötlő káros hatás nélkül; mi több : a lovakat, szarvas-marhákat nagyobb menynyiségü mireny élvezetéhez is hozzá lehet szoktatni. A huzamosabb ideig tartó mirenyevésnek hatása az emberi testre újabb időben behatóbb vizsgálatok tárgyát képezte főleg Stájerországban, hol a mirenyevés igen elharapózott. A nagy közönség érdekébeu nem lesz talán céltalan e tárgy- gyal bővebben megismerkednünk. Hogy Stájerországban mirenyevö emberek vannak, ezt az orvosok régen tudták, és több ott utazó szak-férfiú által el volt ismerve és alaposan bebizonyítva. Sokan azonban ezt tagadták, és azon fehér anyagot, melyet némely stájernál láttak, krétának akarták keresztelni. Biztos és alapos tények kellettek tehát, vegyészi vizsgálatok, melyek a dolgot kiderítsék, és a tévelyt eloszlassák. Végre találtak egy hordárt, kinek őszinte vallomása után a kérdés eldöntetett. Az iigy fontossága mintegy felriasztá szendergéséböl az ország orvosi karát, alkalmáL'svolgáltatotí az ország minden egyes orvosának tapasztalatot szerezni, és azokat közölni. A dolog tehát főbb kivonatban igy áll : Stájerhon éjszaki s északnyugati része főfészke a mireny- evökuek. így a haribergi kerület 40-et, a iamprecbtleobeni, és oberzeiringi igen sok rairenyevöt számlálnak. Déli Stájerben ily eset nem íofdöl elő. Pettau vidékén ismét számos mirenyevők találtatnak. ; Használatban leginkább a fehér mireny fordul elő, ritkábban a kereskedésben ismert sárgás szinti, vagy az ismeretes auripigment. Az evés mennyiségét illetőleg kezdetben néhány atomot vesznek be, de felviszik borsó-nagyságig, több orvos állítása szerint némelyek szemük láttára 2, 4*/2, 5*/2 szemért is bevettek egyszerre, ezen mennyiséget beveszik vagy naponkint, vagy minden másod napon, vagy pedig hetenkint egyszer. A hartbergi kerületben ezen szokás dívik : Ujkoldkor kezdik és a növő holddal mindig nagyobb mennyiség jár, holdtöltétől kezdve a beveendő adag mindig kisebbedik és a kisebbedé mireny- adag mellett növő arányban szednek aloet, mely gyógyszer tudvalevőleg erős diarrhoeát idéz elő. A mireny-evés után némelyek a szeszes italoktól visszatartják magokat, némelyek a tésztást inkább eszik, mint a húsételeket, de a legnagyobb rész mindenféle ételekkel él és a szeszes italok élvezetére hajlandók. Kik a mireuyt hosz- szabb ideig már használták, bevétel után belsejükben kellemes hevületet éreznek, de nagyobb adagnál már némi fejszédülés fogja el őket. A mirenynyel táplálkozók általán erős, egészséges emberek, és többnyire alsóbb osztályúak, favágók, kocsisok, erdöcsöszök stb. A nőnem, szintén nem irtózik a mirenytöl, tnlnyomélag mégis a férfiak élvezik azt. Többen 18 éves korukban kezdik és 70—80 évig élnek vele. A mireny-evők többnyire bátrak, lelkesek, civakodásra hajlandók; a nemi ösztön magasabb foka egyik jele a mirenyélve- zetének, mint azt több orvos állítja.
