Eger - hetilap, 1876
1876-03-30 / 13. szám
99 csak a gombák szilárdságával biró pénzintézeteket összetaposta a krach. Egy részéért nem kár; a nyerészkedési vágy hozta létre; önző kezek nyújtották a drága hitel maszlagát, — őröljünk, hogy e kezeket a kapzsiság átka megverte, mielőtt több vigyázatlan halat horgukra kerítettek volna. Nagyob baj az, hogy a hitelre országunknak úgy, mint egyes polgártársainknak még mindig van szüksége, most tán még inkább, mint valaha. Fájdalom, nem az erős képzelet, hanem a nyilvátos tények mondatják velem, hogy népünk Dagyrésze országszerte el van adósodva. Mindenki csalódott erejében, számításaiban, az időjárásban, a kilátások csalóka Ígéreteiben, de azért a szükség nem szenvedhet halasztást, pénzt kell keríteni bárhonnan, bárminemű feltételek alatt. Amivel előbb a könnyelműség sokszor visszaélt, ahhoz most a kényszerűség hajtja az embereket: a hitel igénybe vételéhez. De kinek merjen az ember ma hitelezni? Legyen a legbecsületesebb ember is, megbukhatik, magával rántja egy harmadik vagy negyedik, s vele együtt oda vész a hitelezők reménye. A pénzintézetek közöl csupán az alapjukban humánus célú takarékpénztárak s az ezekkel hasonló működési körrel biró pénzintézetek nem vesztették el fejőket az áta- lános szédelgésben. Ezekhez fordult most az egyesek bizodalma. S a takarékpénztárak hajlandók is lettek volna enyhíteni a pénzszlik- ségben, de ezeknél is megapadt a betétei s annál inkább igénybe lett véve a hitel. így a tisztességes kölcsönzés egyetlen útja elzáratván a vidéki ember elöl, lelketlen uzsorások körmei közé került. Hiába volt képes valaki kellő biztosítékot nyújtani, pénzhez még sem juthatott ; rendesen nem is ösmerte a kölcsönzés módját, közbenjárókra szorult, s azok a közbenjárást busásan fizették meg. Birtokos családaink jó része s a középvagyonuak közöl igen sokan igy jutottak azon örvénybe, mely már országos szerencsétlenséggé kezd fajulni. így az egyesek hitele megingattatván, megtakarított garasaival most már mindenki a népbankba siet, hol már akármennyi kiadni való pénz van : csomó-számra pihennek a százasok haszon nélkül ; és ha akkor, midőn gazdáink s iparosaink ezelőtt két évvel segélyezésért esengtek, érintett intézeteink, egy a nagyobb pénzbőséggel bővelkedő hazai pézintézetekkel álltak volna szövetségbe, honnan pénzt nyerendve megszorult társainkat segítve, azokat az uzsorások karjai közé nem bocsátják, az említettek kikerülik ama veszedelmes örvényt, mely vagyonukat elnyelé, és az ingatlanok áta'anos becsértékének billanca, bár mikor kimutatató birtok-biztosítékra nézve fentartható leendett volna. Most pedig nem lennének kénytelenek felhalmozott pénzüket 4°/0- re más idegen pénzintézeteknél elhelyezni. Már aztán, hogy az országos föld- és más nagyobb hitelintézetek lettek volna-e azon időben hajlandók ily közvetítésére? Az már más kérdés; de annyi áll, hogy hazai pénzintézeteinknek ekként kell szervezkedniük, ha azt akarjuk, hogy a pénzváltságból kiható áramlatok ellen népünk lehetőleg védessék. De igazat megvallva, pénzintézeteink azon időben a nép pénzbeli megszorultságát egykedvüleg, egész hidegvérrel nézvén, a bajt orvosolni nem igyekeztek. Most már utón, útfélen kínálnánk első helyréi betáblázásra pénzünket, de ám nincs a ki kivegye. Azaz a ki kölcsön kivenné, olyan akármennyi találkoznék, hanem a ki a megkivántató biztosítékot képes lenne kimutatni, nagyon kevés. Természetesen, a pénzintézetek kezelőszemélyzete magától e bajon nem segíthetett, mert arra utasításai nem voltak. Hiába! nem tudunk eléggé circumspectusok lenni. Minden társadalmi bajnak megvan a maga orvoslása és ha még ismeretlen, előbb utóbb felfedezi a társadalom jó ösztöne. Ilyen célúak a Ztirich cantonban még a negyvenes években keletkezett, naponta szaporodó „Jótállótársulatok," melyeknek egyszerű szervezete s általánosan beösmert jótékonysága megérdemli, hogy azokat röviden megösmertessük. E társulatok keletkezésére alkalmat szolgáltatott a népesedéssel s iparemelkedéssel bekövetkezett elaprózódása a termőföldeknek. Az egyenlő örökösödési osztály, a föld okszerűbb mivelése, a földár tulsága, a miveltetés költséges volta, az iparos nép élelmessége megingatta, bizonytalanná tette az addig kizárólagos földhitelt. A nagyobb földbirtokokat terhelő adósságok oly örökösökre maradtak, kik hogy osztályrészeket biztosítsák, magok is uj adósság felvételén gondolkoztak, nem a régiek törlesztésén. A telek- és zálogkönyvek bábeli zavarán a törvény sem volt képes segíteni. Hanem segített az egyesülés. Egész községek vagy a községi tagok egy része társaságba lépett, hogy egymás adósságáért néhol egész vagyon-értékben, másutt annak bizonyos részéig, például 4/s aU % kezességet vállaljanak. Az adósságok törlesztésére vagy zálogok kiváltására szerződésileg bizonyos határidő jelöltetett ki. Ha valaki adósságát a kellő időben nem tudta törleszteni, annak meghatározott kamat mellett a bizottmány adott erre kölcsönt, ha nem akarta, a bizottmány fizette ki helyette tartozását, de vagyonára azonnal rátétté kezét. Minden ily társulatnál szükség van egy állandó becslö és számoltató bizottságra, mely által a fekvöbirtokok fekvésük, mivelési módjuk s jövedelmezőségök szerint értékeltetnek s osztályoztatnak; ez veti ki, hogy adandó veszteségek alkalmával milyen aránylagos részt tartozik viselni mindegyik birtokos. E bizottság van felhatalmazva, hogy a társulat érdekében szükséges uj kölcsönt vegyen fel, mi némelyik társulatnál csak azon tagokra nézve kötelező, akik beleegyezésüket előre nyilvánították. A becslés ellen felmerülő kifogásokat a községi jegyző tartozik a járásbíróság kezéhez juttatni, honnan vagy uj becslés rendeltetik el, vagy neutrális becslö bizottság küldetik ki. Az egyszer elvállalt garantia a földbirtokkal együtt átmegy az új birtokra. Vannak oly jótálló-társulatok, melyek minden tag beleegyezése nélkül nem oszolhatnak fel. A kezességi levelet a hitelező részére a bizottmány jegyzője állítja ki a táradat nevében. A társulat előnyei e rövid vázlatból is szembetűnök. A hitelezők pénze biztosítva van, s a földbirtokok hitele helyre van állítva. Még nagyobb azon erkölcsi következmény, bogy a községi tagok szorosabb kölcsönviszonyba, szolidaritásba lépnek egymással, egymás szorgalmát, munkásságát, takarékosságát, becsületességét ellenőrzik. Nem egyszer történik, hogy a pazarlót — ki eszerint nemcsak magának, de a társaságnak vagyonát is veszélyezteti — gyámság alá helyezteti maga a társulat. — Zürichi tudósítók állítják, hogy alig volt . még eset, hogy a nagyszámú ily társulatok közöl valamelyiknek vesztesége lett volna, s a szövetkezés idő lejártával ismét meg nem köttetett volna. Ily társulatok felállítására törekedjünk, akkor ingatlanságaink értéke fen lesz tartva és a szükséges hitelre is biztosan számolhatunk. L'orinczfy János. A. tiszai áradat Heves- és K.-Szolnok t. e. megyék területén. A tiszai áradat állapotáról kettős megyénk területén, a megye törvényhatóságához beérkezett hivatalos jelentések s adatok alapján, röviden összefoglalva, a következőkről értesülünk : Szolnok város határából az árviz f. hó 24-eig mintegy 800 boldnyi területet, 3 magángátat és a jászberényi utón rögtönözve felállított védtöltést, s a jászberényi utat árasztotta el. E területen eddigelé 25 tanyai épület omlott össze. — A kövekező napokon a viz apadásban volt. Mart. 26-án az ár állása volt 23' 9". Apadás : 8". Sitlyön, a heves szoknok-jászvidéki tisza-szabályozási egyletnek f. hó 24-éről kelt jelentése szerint, az idő szerint a viz 24' ll" et mutatott, tehát 24 óra alatt 3"-et áradt. A tiszai gátak erősítésére úgy a hivatalos közegek, valamint az egylet, s a lakosság részéről minden óvintézkedések teljes buzgalommal teljesittetnek. Siskovics Lajos szbiró Dinnyéshátról f. hó 25-éről hivatalosan táviratozza : miszerint a taskonyi gátat ezer ölnyi hosszaságban az árviz elsza- kasztotta. Mezö-Tur egy részét szintén elözönlötte az ár. A megye határában találtató védgátak tetemesen megrongál- tattak. F. hó 24 eig elsodortatott az ár által Sarudon az úgynevezett Hartl-főle két gazdasági gát, Tisza-Burán 4 kisebb és egy nagyobb védgát, Tisza-Beőn a gr. Waldeck által fentartott gazdasági gát, M. Túron a kerülő gát, és a csépai tiezavédgát. Elrongáltat- tak az árviz által: a poroszló-tiszafüredi töltésen levő 5 hid; a nem rég helyreállított, s most egészen árboritott négy tóhid a szandai töltésen. A szolnoki Tisza-hid ekkoráig még fenáll, de veszélyben forog. Tisza-Halász községét teljesen elözönlötte az árviz ; számos ház összedőlt s a lakosok elmenekültek. Az árviz tartamán át Szolnok és vidékére a kellő intézkedések foganatositá;a végett a m. kormány részéről Boros Frigyes orsz. középitészeti fölügyelö küldetett ki. A rend és fegyelem kellő fentartása céljából, az egri kát. térparancsnokság utján, Sarudra 40 közöshadseregbeli katona rendeltetett ki. Ugyancsak e célból Szolnok- és Fegyvernekre is katonák rendeltettek. A tisza-szabályozási társulat, s az egyes községekben alakult árvizbizottságok erélyesen folytatják működéseiket. A megye alispánja, Isaák László, múlt kedden, f. hó 28-án indult el székhelyéről, *
