Eger - hetilap, 1875
1875-08-26 / 34. szám
267 Bűn továbbá a társadalom ellen ; mert temérdek botránynak és erkölcsromlásnak forrása, és forrása egyszersmii d a házi boldogtalanságnak, családi nyomornak, elszegényedésnek, elaljasodás- nak, gyalázatnak. Bűn végre az illető egyén saját énje ellen ; mert az által, hogy megfertőzted a jellemet, bemocskolja, elundofeiija a társadalmi vi szonyt, meghiúsítja azon nemes célt, mely a tehetségek mértéke s a polgári állás szerint a társadalomban mindenkinek ki van jelölve. És ez ocsmány bűn megszámlálhat lan szerencsétlenségnek, megmérhetlen testi és lelki nyomornak, Ínségnek és gyalázatnak kútforrása, mely méreggel önti el a családi szentélyt, az egyéni becsületet, nem rit kán egész nemzetségek hírnevét, jövendőjét. Vannak nemzetek, melyek ez undok bűnt kellő mértekén mérik, és ennek szokásos elkövetőjét nemcsak szokásos megvetéssel és utálattal bélyegzik meg, de egy pár eset ismétlése után törvényeiknél fogva súlyos bírságokkal és büntetésekkel is illetik, sőt a polgári jogoktól is megfosztják. És minálunk sem a törvényhozás gondossága, sem a hely hatóságok statutarius hatalma nem terjed oda, hogy az iszákosság, mint bűntény bélyegeztessék meg. Sőt vannak városaink — szégyen és fájdalom kimondani is, — melyek a köznevelésre és < gyéb humanistikus célokra erőfeszítéssel hozzák a roppant áldozat».kát; de melyeknek területén a bordélyházakra és korcsmákra az engedélyt egészen vétkes könnyelműséggel osztogatják, s melyekben a pálinka-mérő blinbariangok egész utca-sorokat foglalnak el. És e vétkes könnyelműség, e nemtelen kedvezés az erkölcsrontó nyerészkedésnek, beszennyezi az ily városok egyébként tiszteletreméltóságát és becsületét, és mint az erkölcs-rontás fekélyes szcnnyfoltja tapad ezeknek dicséretes címerére. Vannak nemzetek, melyeknek kebeleben a mértékletességi egyesületek a társadalmi tevékenység terén nagyban,— sok helyütt a tulságig— is diszlenek, és, mint említettük, varnak, nelyekiél szigorú helyhatósági intézmények pellengérre állítással s egyéb kemény büntetésekkel akadályozzák az iszákosságot. Nálunk mindez még csak pium desidenumnak sem mondható. — Nálunk az iszákosok csoportjai szabadon zavarhatják egész vidékek testi és szellemi nyugodalmát, és szabadon vonulhatnak át éjjel s nappal az útcákon trágár ordításokkal undorítva a közönsé— Hedvig is szereti önt. — Nem tudom — vallja be pirulva Ottó. — Tudom én, de nincs ellene kifogásom. Ottó a sovány kéz után nyúl. — Tegye boldoggá Hedvigemet ! Ottó megcsókolja a Csontos kezet. — Van biztos állása? — Tiszttartó vagyok. — Szép ! korához képest sokra vitte. E szerint el birja tartani feleségét? — Mig ép kézzei-iábbal rendelkezbetem. — Legyetek boldogok ! Csak hamar ezntán Zsófi néni ráadja az áldást a fiatal párra. — Ad nekik sok jó tanácsot, és egy extra fáin — süket öl-ebet, a Jolit. . . . Alig lépett ki az ajtón a szép mennyasszony, jött be a vőlegény. Nem Hedvig vőlegénye, hanem a másik : nagyságos Danziger Lipót kir. tanácsos ur. Kissé alacsony termettel, de annál magasabb kráglival. Kissé gyér hajzattal, de annál gazdagabban felszerelve szemüvegekkel. Kissé zsidós kiejtéssel, de annál urasabb modorral. Kezet csókol Zsófi néninek. Nem sokára ezután Zs< fi nénit magát is megcsókolja. Zsófi néni igen elpirúl, de nem igen haragszik ; összesen azzal mutatja meg indignatióját, hogy felemelt ujjával megfenyegeti a tanácsos urat. A tanácsos nr tanácsosnak látja a fenyegető ujjat megvasalni — a jegy-gyürüvel. így lett, fi) hogy tovább menjünk: 1. Zsófi néni fiatal asszonynyá. A tanácsos nr fényes nászmenettel viszi haza Zsófi nénit — Zsófi néni egyik l-astélyába. UraBan van berendezve minden. Fényes bútorok, fényesebb szolgák, legfényesebb ékszerek. get, rontva az ártatlanok jó erkölcsét, egész családok botrányára, lelki veszedelmére és végromlására. Valóban ideje, hogy egyrészt helyhatóságaink és törvényhozásunk, másrészt az egyesületi szellem fölébredjen valabára azon letbargiából, mely az iszákos garázdák aljasságát vétkes elnézéssel ápolja; — mert az elnézök és elnézéssel bátorilók az iszákosság nndok bűnéből származó botrányokért, családi nyomorért és a társadalom gyalázatáért Isten és ember előtt felelősek ! . Lörinczfy Jánot. Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1875. junius 18-án Beöthy Lajos főispán elnök'ete alatt tartóit rendes bizottsági kózgjülésén folytatólag következő ügyek tárgyaltattak: M.-Túr város polgármesterének a város két része által külön kezelt és használt földek városi közvagyonná tétele tárgyában f. é. april 2-án 1945. sz. a. kelt jelentése s a városi tanácsnak aboz csatolt vi gzése, minthogy az tigy, ezek szerin', a megye közönsége által kiránt módon iméztetett el, ludomásul vétetik. Olvastatott a földmivelés ipar- és kereskedelemügyi m. kir. mimsteriurouak 18599 —1874. sz. a. kelt rendeiete, mely mellett Csillag Bernât m. túri lakos közvetlenül hozzá beiyujtoit kérvényét, melylen az 1 és 2 éves növendék marhának levághatásától M -Tur város tanácsa által lett eltiltását panaszolja, s ily mari ák le vágba- trsát engedélyeztetni kéri. a megye közönségének, saját hatáskörében h erdő további intézkedés vigett, lekü di. Ennek kapcsán olvastatott a közigazgatási szakosztály véle ményes jelentése. Az ipartörvény megalkotása s életbeléptetése az iparüzletek- cek a batóságokhozi viszonyaiban több változást idézett elő. Ezt tekintve jónak látta a megye közönsége 1874. évi sept. 17-én tartott ülésében Békés megye megkeresése folytán minden bizonytalanság s félreértés kikerülése és a marba - vágásnak a mai ba-tenyésztés érdekébeni korlátozása végett szabályrendeletet alkotni, mely szerint a négy héten alóli és bárom hónapon felüli borjuknak, nem különben a bárom éven alnli növendék marháknak De lassankint elvándorolnak a Trója, Hektor, Júnó, Taxan- der stb, mert Lipót úr magán kivül nem tűr meg állatot a szobában. Azt mondja, hogy h* Zsófi asszonynak passiója állatokat tartani, tartson egeret, neki mindegy akár fehéret, akár feketét. Zsófi néni sirva-riva elajándékozta a kedves jószágokat, de azért könnyes szemekkel biztosítja Lipót urat, hogy drágább előtte ő (t. i. Lipót ur), mint 100 amolyan (t. i. H- ktor). Lipót úr megszólítja a hideg kezet, uuly azon reményben nyújtatik, hogy forró csókban részesülend. Aucb gnt . . . ezzel is megelégszik az önzetlen szeretet. . . . Elmúlnak a mézeshetek. Zsófi néni kezdi magát betalálni a fényes terembe és a fö- kötöbe. Boldog pár! Z«ófi néni Lipót urat nevezi per : Mncikám. L pót ur Zsófi nénit nevezi per: Schatzikám. .... Jó konyha mellett könnyű dolog átvegetálni a hosszát napokat. — Schatzikám ! — kezdi egy napon Lipót úr, az első év elteltével. — Hallom mucikám. — Mioket nem akar az ég megáldani valamivel. — Mivel áldhatna még meg mucikám? — Egy örökössel. — Oh mucikám ! — Pedig Iáid, a szerelem könnyen eloszlik, ha nincs egy lény, kiben ismét összpontosulhatna. — Hiszed hogy az enyém is eloszlik ? — Nem hiszem, de nem is akarom. És éppen azért gondoltam valamit. — Te mindig csak jót gordolbatsz Mucikám 1 — V• *lt nekem egy szegény rokonom, eun< k maradt egy még szegényebb árváj i. Most 12 éves, gjönyörü gyerek, szebb, minta festés/ek mintaképe, s ezen kivfil szófogadó, á doit kis teremlés. Vegyük ezt magunkhoz örökbe, legyen ö szerelmünknek örökös garai, tiája. — Pompás gondolat ! Mily jó vagy te Mucikám ! *
