Eger - hetilap, 1875
1875-08-26 / 34. szám
268 levágatása, megszabott birság büntetés mellett, tilalmaztatik. — Ezen szabályrendelet azonban, mielőtt a megye területén életbe léptettetett volna, főiterjesztetett am. k. belügyministeriumhoz azon kéréssel, hogy — nemzetgazdasági szempontból — hasonló sza- báíyrend let alkotására hívja fel az összes törvényhatóságokat. De ha bár ezen tisztán a marhavágást tárgyazóse körül egész szabatosait intézkedő szabályrendelet még életbe lép'etve nincs, hiányában törvényhatóságunk előbbi — mind a régibb, mind az ojabb —1 időkből oly határozatoknak és rendeleteknek, melyek a növendék marhák levágatását tilalmazzák, s mely rendeletek eltörölve nem lévén most is életben lévőknek tekintendők, ilyen, hogy egyéb hasonló intézkedéseket mellőzzünk, az 1870. jun. 11-én tartott közgyűlésben 254.—LXXV. 870. sz. alatt hozott határozat, mely egyebek közt az 1 és 2 éves marhák levágatását tiltja, s ámbár ezen határozat a m. k, belügyministerium 1871. évi március 12-én 5256. sz. a. kelt rendeletével egyebekben megváltoztatott, de annak az 1 és 2 éves marhák levágatását tiltó része érintetlenül hagyatott 8 a határozat e része az 1871. juuius 15-én tartott közgyűlés által 301. sz a. továbbra is f'entartatott. Mezőtúr város tancsának tehát a megye 264. — LXXV. 870. sz. a kelt határozatán alapuló tilalma ellen a címzett miuisteriumhoz benyújtott s elintézés végett leküldött kérvény visszautasittatik. Miről M.-Tur város polgármestere nevezett kérvényezővel leendő közlés végett ér esittetik. Ez alkalomból egyszersmind a szolgabirók és polgármesterek a fönt hivatott s 284:—LXXV. 870. sz. a. kelt megyebizottsági határozatnak az 1 és 2 éves marhák levágatását tiltó részére figyelmeztetnek s ahoz való alkalmazkodásra utasittatnak. Olvastatott M Tár város polgármesterenek f. é. april 6-án kelt jelentése, mely mellett beterjeszti Ádám Imre és társai m. túri lakosoknak 1874. april 28-án kelt fölebbezését, melyben M. Túr város képviselőtestületének 1874. april 14-én tartott ölesében 75.—539. sz. a. hozott határozatát megsemmisittetni kérik. E kellő időben beadott fölebbezés a polgármesteri jelentés szerint, azért terjesztetik be ily későn mert * fölebbezők egy része előbb úgy nyilatkozott, hogy a föiebbezés ől eláll. Ennek kapcsán olvastatott a közigazgatási szakosztály veteményes jelentése M.-Tur város képviselőtestülete 1873. april 22-én egy uj nyilvántartói hivatalt rendszeresített s azt megyei jóváhagyás sőt annak kikérésé nélkül életbe is léptette. E határozat főlebbeztetvén, 1774. március 17-én a megyei közgyűlés által megsemmisittetett. Erre nevezett város képviselőtestülete egy hó múlva azon határozatot hozta, hogy a nyilvántartásra bizni szándékolt magán ügyletek intézését a jegyzői hivatal teljesítése, s e célból melléje egy uj irnoki állomást rendszeresít s ez Írnokot egyszersmind a nyilvántartói teendőkkel bizza meg. Ez intézkedés is hivatalból lett volna, jóváhagyás végett, a megyéhez felterjesztendő. Ezen kötelességszerü eljárás azonban ismét mellöztetett s a határozat múlt évi május 1-én, jóváhagyás nélkül, életbelépteítetett, —még pedig oly formában, melyre nézve, a nyilvántartói hivatalról szóló határozat megsemmisítése alkalmával, már kimondatott, hogy az, t. i. hogy hatósági tisztviselők magán ügyletek elintézésével bízassanak meg, jövőre sem fog jóváhagyatni. Ezekből kifolyólag M.-Tur város képviselötestüjetének 1874. april 14-én tartott ülésében 73.-539. sz. a. hozott s Ádám Imre és társai által fölebbezett határozata, ugyanazon indoknál fogva, melyből a nyilvántartói hivatal rendszeresítésére vonatkozó határozat megsemmísitése kimondatott, megsemmisittetik. Egyszersmind pedig, miután M.-Tur város képviselőtestülete rövid idő alatt most már harmadszor hajt végre jóváhagyás nélkül oly határozatot, melyre a megye helybenhagyása hivataltól lett volna kikérendő,— ezen, nemcsak világos törvénybe ütköző s rendellenes, hanem az alkotmány által egymás fölé helyezett intézmények közt, a jó közigazgatás érdekében, oly szükséges öszbang iránti érzék sajnos hiányára is mutató — eljárás komoly helytelenítése mellett, nevezett város képviselőtestülete törvényes kötelességeinek ezentuli pontos teljesítésére utasittatik. Olvastatott M.-Tur város polgármesterének f. é. 628. sz.a. kelt jelentése, melyben a M. Túrhoz tartozó uj városon levő népiskolához vezetendő gyalogút kisajátithatása s kiujithatására engedélyt kér. Ennek kapcsán olvastatott a tiszti főügyész véleményes jelentése. Tekintve hogy a szóban levő népiskolához vezető ut létezik, s A kis árva másnap a kastélyba szállitattik. — Hogy hinak fiacskám? — kérdi Zsófi néni az erős mosdatja miatt csattanásig piros arcú kis creaturát. — Zwanziger Lajos, — felel a gyönyörű kamasz, bi- aalmatlanúi sandítva Zsófi néni keze felé. — Szeretni fogsz-e engemet, meg a bácsit ? — Ha sok cukrot adnak, — mondja az áldott jóság. — Csókolj hát kezet szépén. — Ad-e valamit? — kérdi a megtestesült szófo- g a d á s. — Mily eredetiség! mily elevenség! — kiált közbe Lipót ur, megrázva a mint a-kép jókora füleit hol jobbról, bol balról, hol mind a két oldalról. . . . Ezen szép reményű surculussal lett 2. Zsófi néni még gazdagabbá. A fiú tehát megvolt, olybá vehette, mintha az égből cseppent Tolna. Igen, — de telve hibákkal, telve ferdeségekkel. Legnagyobb biba volt a név. Zwanziger Lajos. Miféle név is ez ! ? Egy csizmadia műhelye fölött, vagy egy kurtakorcsma schild- jén hatalmasan prunkolbatna aranyos zöld betűkkel,de egy kastély szönyeges termeiben ? ! persze ez már egészen más valami ! Itt le kell azt vetni, és kifordítva, kivasalva, kikeményitve kell annak előbbi gazdáját ékesitnie. Zwanziger Lajos ! Húsz krajcáros Lajos !... ah fidonc ! Danziger ... óh, a danziger s/ívvidámitó, lelkesítő fluidnm, melyet élvezhet maga a király is; de a zwanziger csak arra való, hogy képes legyen az ember valakit — aprópénzzel kifizetni. Ily gondolatok nem hagyták Zsófi nénit aludni az egész éjszakán át. Száz név fordult meg agyában. Előszedte valamenyi elköltözött és el nem költözött klienseit. Fidel, Genie, Cukor, Charmant, . . . miudeniken megismerhető az eredet. Átgondolta ismeretségének egész lajstromát. Rövid vala, gyorsan végére jutott, — egy sem vált be. Már már desperál . . . midőn egyszerre szive dobogni kezd, képzéletében pedig lát egy ágaskodó paripát, rajta egy délceg dzsidás tisztet. — Ob, Jaroszlaw! te kemény szivü Jajdinand! Zsófi nénit a kéj megnémitja, majd erőszakot téve a varázslaton, örvendve kiáltja. — Mucikám ! Mucikám ! megvan! megtaláltam! (heuréka — mondaná, ha görögül tudna.) — Mit Scbatzikám ? — Szép nevet a Lajoskának. Mucikám valamit mormog, és másik oldalára fordul. — Zengy Jaroszláw ! Zengy Jaroszláw!! Zengy Jaroszláwü! — nem pompásan hangzik ez? A mucikám horkolása azt mondja, hogy pompásan. . . . Ti, kik nem hisztek a költői inspirátióbao, ina lássátok és higyjetek! Egy asszony, ki azt sem tudta, mi fán terem e gradua ad parn assum, vagy a költői figura — öntudatlanul megbirkózik egy sárkánynyal, egy hydrával, egy mammúthtal, melynek neve : Anagramma. Zwanziger Lajos. Zengi Jaroszlaw. Hibátlan anagramma, egy betűje sincs az egyiknek olyan, minő a másikban nem volna. Azt méltóztatnak persze mondani erre, hogy puszta véletlenség ! Ha Bötgerröl volna szó, aki arany helyett megcsinálta az első porcelánt, akkor én is azt mondanám. De Zsófi néniről van szó, aki nem porcelánt, hanem anagrammát csinált. Ha ez véletlen, akkor véletlenségböl irta meg Milton is a maga elvesztett paradicsomát. (Vége köv.)
