Eger - hetilap, 1875
1875-02-11 / 6. szám
rén, s mihez mi épen nem, vagy igen keveset értünk, mintán eddig abban a gondolatban voltunk, hogy jó hideg pincéinkben elérik boraink a tükör-tisztaságot ; jön a lengyel, vagy a cholera-idöben bárki, .8 fizeti ahogy tartjuk, a borral pedig nem gondolunk, történjék vele bármi, mikor már a pincéből kivitetett. Ebből ered aztán, hogy a mi boraink mindig időhöz vannak kötve, s csak akkor látunk némi kedvező áremelkedést és erősebb kivitelt, ha másutt nem terem, — vagy" — mint emlitém — ha a járvány-félelem nagyobb mennyiséget e mésztet fel, mig rendes kezelési viszonyok közt állandósíthatnék borpiacunkat, sőt versenyezhetnénk Frankhon, a világ legismertebb borpiacaival, tudván azt, hogy boraink úgy zamat mint szeszre n ézve mit sem engednek a francia boroknak. Dr. Roesler tanár ur szives volt példákkal bizonyítani be azer- lesztés tökéletességét nyilt légben töVténö, — és tökéletlenséget zárt, jégnélküli erjeszteni kísérlettel, minélfogva mig a nyilt erjesztésnél a bor simább s zamatosabb, törhetlen tisztasággal bir és sokkal szeszesebb, addig az rt erjesztésnél must jellegét megtartott zavaros, különben édes nedv jő létre, mit bornak egyátalán nem lehet mondani. Az erjesztésről ezúttal itt bővebben nem beszélhetek, azonban igyekezni fogok a köz-érdeknek annyira szolgálni, hogy időnkint szívesen adok közleményeket, ha ugyan a hely erre nézve meg nem tagadtatik. Klosterneuburgba tett kirándulásomnak egy másik fő oka is volt, s ez a rémhírrel terjesztett venyigetetü (Phylloxera, vastatrix, = Reblaus.) Sok kutatás után rá jöttek, hogy ez a szöllőt annyira pusztító férgek milliárdja Amerikából hozatott be az onnan beszerzett gyökeres vesszőkkel, s Európában : Francia- és Spanyoibonban annyira elterjedt, miként az elkeseredés feledteté velők módozatok kipuüatolását a gyökeres kiirtásra, e helyett meszeterjedö határokon magát a szöllőt irtották ki, amivel épen semmi célt nem értek el, sőt pótothatlan veszteséget szenvedtek, mert szöllő-telepeiket megsemmisítették, a pusztító féreg pedig nem veszett el. S mi ennek oka? nem egyéb : mint hogy a szőlőtetü tulajdonképen a szöllötö haj gyökén, —tehát a földbe legmélyebben hatott részen élös- ködik pusztitó családjával, meglepve föllebb a láb-gyököt, mely mindkettő, első a másodiknak, seza törzsgyöknek függőleges kinövése, s igy a szöllötö oly erősen támadtatik meg élet-erejében, hogy itteni veszteségét nem képesek helyre állítani a szív-, oldal- és harmat-gyökök. Sinlődve elvesznek. Erre nézve ajánlatomat a francia kormánynál már régébben megtettem. Klosterneuburghan pedig jelentettem a szöllőtetü elvesztésére hasznosnak bizonyult szeremet, minek eredményéről annak idejében értesíteni fogom bortermesztő t. közönségünket. Sir Gyula. *) ' *) Igen szívesen vennők, ha t. barátunk korneuburgi tapasztalait Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1874. dec. 16-án, Isaák László alispáu elnöklete alatt tartott rendes évnegyede» gyűlésén folytatólag következő ügyek tárgyaltattak: Olvastatott Gyöngyös város képviselő testületének kérvénye, hogy a m. kir. belügyminiszter által folyó évi október hó 30-a 43130 szám alatt kelt rendelettel engedélyezett 8000 frt kölcsön fölvebe- tése tekintetében, a megye közönsége a m. k. belügyminiszternek f. évi november 2] e 46005. szám alatt kelt rendeletéhez képest a jótállást vállalja el, kinyilatkoztatván, hogy a kölcsön biztositásáúl Gyöngyös város tulajdonát képező Encs pusztát jelzálog gyanánt leköti. Tekintetbe véve, hogy a m. k. belügyminiszter folyó évi október hó 30-a 43130 szám alatt kelt rendeletével Gyöngyös város részére már is engedélyezett 8000 frtnyi kölcsönt és pedig a megyei- bizottságnak folyó évi 381. számú határozata alapján, és a folyó évi november 21-ik 46005. szám alatt kelt rendelet értelmében ezen kölcsön-ügyet csak akkor ejtené el, ha a megye bizottsága nem mutatkoznék hajlandónak azért jótállást elvállalni, azon kérdés bocsáj- tatott névszerinti szavazás alá: „Vállal-e a megye közönsége jótállást s felelősséget azon Gyöngyös városa által kért és a m. k. belügyminiszter által felajánlott 8000 frtnyi kölcsönért, mely a f. évi augusztus 19-én s szeptember 14-én tartott közgyűlések alkalmával az ingó kölcsön kezelése s mikénti visszafizetése iránt hozott határozatok értelmében lesz kezelendő s megtérítendő vagy nem ?“ — mely kérdés feltétetvén : Igennel szavaztak: Pnky Miklós, Babies István, Majzik Viktor, b.Baldácsy Antal, Kubik Endre, Fülöp Jósef, Eiszenmann János, Losonczy Mihály, Timon Bertalan, Kaszap Bertalan, Recsky László, Hubay Ferenc, Szabadhegyi Mihály, Kürthy Ferenc, Földváry Sándor, Grosz Adolf, Csengery Jósef, Végess Jósef, Beniczky György, Okolicsányi Jósef, Mártorffy Lajos, Hartl Ede, Bekönyi Viktor, Zseudovics Jósef, Lip- tay Péter, Csernyus Kálmán, Malatinszky Antal, Hellebront Béla, Bánóczy József, Földváry Kálmán, Engel Jakab, Zalár Jósef és Si- máczius Gusztáv összesen 33. Nemmel szavaztak: Almásy Felix, Völgyi Lajos, id. Ná- násy Ignác, Domonkos Ferenc, Szentkirályi Kázmér, Vavrik Endre, Kovács Jósef, Kapácsy Dezső és Biró Zoltán; összesen 9. Minél fogva Gyöngyös városa részére a 8000 frtnyi kölcsön 33 szavazattal 9 ellenében megszavaztatott. Minthogy az alispáni évnegyede» jelentés szerint az egri m. k. részletesen közzé tenné, hogy azokat szöllösgazdáink is mielőbb érvényesíthessék. Ezáltal kiváló szolgálatot tenne városunknak. Közleményei számára lapunk mindenkor készséggel nyitva áll. Szerk. közös emlényeink nincsenek, ezt oly szándékból tettem, hogy rábeszéljelek a rajnai kirándulásra; tudom,hypochondrikus érzékenységed még e miatt is haragra gyúl. „Ha a pompás Rajnavidéken — igy irsz — veled utazhatom, ez rám nézve bizonynyal ép oly tanulságos, mint élvezetes.1' E merev formalitást talán barátságos meghívásnak tekintettem ?u „A személyes találkozás azonban mindent kiegyenlített; ezt Írja Platen május 27-én naplójába: Liebig végbetlen érzékeny, s a leglágyabb érzelgöböl könnyen szikla- keménynyé lesz . . . Délben az erdei fácánosban egy pohár bor mellett mindazt érezők, mire csak képes baiáti szív azon tudatban, hogy forrón szerettetik, s ez az egyetértő két hü kebelt leirhatlan bájjal tölté el. „Honnét tudhatom én, hogy az óceán oly végtelen hullámtorlattal háborog!“ (E perzsa mondat idézetkép van beszöve.) Eltűnt a régi neheztelés, midőn előadtam, hogy nincs oly egyesség, melyet, csak kis időre is, ne zavarna meghasonlás, s hogy két ember sem élhetne meg, ha minden kis civódást oly igen föl akarna venni, mert az élet folytonos viszálykodás és béke vegytiléke." Aztán — azt mondják — a következő napot együtt élték át. „Liebig felette búskomor volt, meg kelle vigasztalnom. Afölötti fájdalma, hogy akkor nem utazhatott velem, igen busitá őt s engem is; mert valóban gondolni sem tudnék kellemesebb helyzetet a világon, mint vele együtt utazni. A városi letartóztatás megszűnte urán, visszatértem alkalmával elém akar jőni Mainzig, hogy ott még néhány vig napot töltsünk. „Minden bajomat el akarom ott feledni, niondá; mindentől távol lenni, csak tőled nem !“ (Folytatás köv.) Nem jó az a nagy szerelem. . cseh genre. (Vége.) Kürthy Jenőtől. — Vizet! vizet! — kiáltja kétségbeesve a bariton gazdája, egy előtérbe robogó ragyás férfiú, s tragicu3 fájdalommal tekint hol a földön beverő Dolicekra, hol a pamlagon levő áléit Ma- rinkora. A segélykiáltásra többen rohannak be, hozva magukkal seprűt, szénvonót, nyujtófát, szóval mindent csak vizet nem, mint ez; ily eseteknél az egész világgal közös szokás. Különben a vizre már nincs is szükség, mert Franci feltá- pászkodik, Marinko pedig egyet sóhajt s felnyitja szemeit. — Francli ! — sóhajtja Marinko. — Marinko! — susogja Francli. — Miért jöttél te ide? intonálja Marinko. — Miért jöttem én ide? accordirozza Franci. — Meghalok Francli ! — Meghalok Marinko ! (Ne méltóztassanak azt hinni, mintha én ezzel a szerelmeseket akarnám satirizálnl! Ez valóban szóról szóra igy történt. Tessék megkérdezni barátomat, aki Miskolcon lakik a templom mellett.) — Ki ez az ur Marinko? — kérdi bágyadtan Dolicek az idegenre mutatva. — Vano János gyapjúkereskedő ... Vő ... ö ... le ... e .. . gé . . . é . . . nye . . . e . . . em, — tördeli a pirúló leány.
