Eger - hetilap, 1875
1875-05-13 / 19. szám
146 ben levő eljárást a megyebizottsági közgyűlés a legkomolyabb helytelenítésre tartja méltónak. Miről M.-Tur város képviselőtestülete, tudomás, miheztartás végett értesitetik. Olvastatott Pásztó inváros képviselőtestületének 1874 szept. 20-án tartott ülésében az általa felállított községi iskolák megszüntetése tárgyában hozott határozata az összes iratokkal s a közigazgatási szakosztály véleményes jelentésével együtt. Ennek kapcsán olvastatott az iskolatanácsnak jelentése, mely mellett a megyei kir. tanfelügyelőnk a pásztói iskolaügy megvizsgálásáról szóló jelentését beterjeszti. Tekintve, hogy az 1874. szeptember 20-án hozott határozat semmivel sincs indokolva, egyedül a mellette és ellene szavazók névjegyzékét foglalja magában, mi átalában sem engedhető meg, különösen pedig ily nagyfontosságu ügyben nem, midőn egy több év őta fennálló s a törvény kiváló oltalma alá helyezett intézménynek, milyen a községi iskola, megszüntetéséről van szó: a határozat, valamint az annak alapján létre jött s reá hivatkozó dec. 28-i s f. é. február 13-i határozat, jóvá nem hagyatnak Tekintve azonban, hogy a megyei királyi tanfelügyelő, mint jelentéséből kitűnik, a községi iskola egyik tanítóját, a képviselőtestülettel egyetértve ideiglenesen a felekezeti iskolába helyezte át s igy a meghozott határozatoknak részben érvény szereztetett; — ezen körülménynek és az egész iskolaügynek tüzetes megvizsgálása végett id. Puki Miklós elnöklete alatt Berecz Ferenc és Babies István biz. tagok azzal küldetnek ki: hogy mind a két fél kihallgatása s a törvény és abböl folyó s a községre háromló kötelességek megmagyarázása mellett kíséreljék meg a különböző nézetek és érdekek összeegyeztetését s a kedélyek megnyugtatását; — egyszersmind pedig a további teendőkre nézve, az általuk tapasztaltak nyomán, véieményes jelentést mutassanak be. Miről Pásztó város képviselőtestülete, Kaszap Bertalan szol- gabiró utján, tudomás s alkalmazkodás végett-, továbbá Puky Miklós küldöttsegi elnök, az összes iratok kiadása mellett, s Berecz Ferenc és Babies István küldöttségi tagok, tudomás s mihez tártás végett értesittetnek. Olvastatott Gy. Pata mváros képviselő testületének f. é. már- czius 6-án tartott ülésében az iskola ügy rendezése tárgyában hozott határozata s Lovrich Ferdinánd és társainak e határozat elleni föleb- bezé8e — a közigazgatási szakosztály véleményes jelentésével. Eltekintve attól, hogy az iskolaépület a felekezet nevére van telekkönyvileg bekebelezve s igy annak a város kezébe jutása bi - zonytalan ; — a fölebbezett határozat, bármennyire megfelelő lenne is különben a helyzetnek, jelen formájában jóvá nem hagyható, mert a népoktatási törvény sielleme- és rendelkezésével, mely csak községi, vagy felekezeti iskoláról tud, de oly vegyes rendszerű iskolát, milyen a kath. jellegű községi iskola, nem ismer, öszbangzásba alig hozható. Miről Gy.-Pata város képviselőtestülete, Földváry S. szolga- biró utján, tudomás s alkalmazkodás végett, azzal értesittetik : hogy az iskolaügy rendezése tárgyában a népoktatási törvény rendeletének megfelelőbb módon intézkedjék. Az idei májushó. Május elseje rendesen az öröm-napok közé szokott tartozni. Május elsejére ünnepies szint ölt a természet, a növényzet fölébred téli álmából, s varázs erővel iparkodik a hosszas pihenés és nyugalom után új életre kelni. A tavasz a reménység korszaka. A gazda örömmel jártatja szemét a természet szinpompáján, és megelégedéssel tekint vetéseire. De a jelen év május elseje feljogosit-e bennünket, lehet-e örvendeni, reményleni, megelégedve lenni ? A nélkül, hogy meghúznám a vész-harangot, vagy jeremiádákat fújnék, azt mondhatom: rósz időket élünk. Mind tartósságára, mind keménységére nézve valóságos szibériai tél uralgott. A tavaszmunkák megkéstek ott, hol elegendő ős2:i szántás nem volt; a hol tetemesebb őszi szántás létezett, az idő elö- haladottsága miatt minden gazda sietett jól roszúl magját egyszerű borona-húzással eltakarni. Félös, hogy ily elhamarkodott munkával, Flóra istennő kegyeltjei, a gyomok ezrei, inkább fognak diszlení, mint hasznos növényeink. Ha őszi szántásba tavaszt akarunk vetni, megbecsülhetlen szolgálatot és minden tekintetben kielégítő munkát végez a Benkö- féle hatvasu magtakaró. A hosszú tél miatt beállott a kis és nagy- birtokosoknál a takarmány-szükség és hiány. Mindenki csalódott számításában. A legrégibb gazdák sem emlékeznek, hogy még április első hetében is a birka a kazal tartalmát fogyaszsza ; a legnagyobb bai azonban abban rejlett, hogy gyakran nem volt mit fogyasztani. A szálastakarmányt nem csak pótolta, de tökéletesen helyettesítette az abrak. Egy birka naponta két meszely zab mellett jól érezte magát és teljes egészségnek örvendett. ■4 T A R G A. ^ Te és Ö. Napom volt ö, mely fényesen ragyog Mindenkinek, csak nekem volt sötét. — Te napom vagy. Nap, mely örök fénynyel Ragyogja be boldogságom egét. 0, mint medúza fogva tartott... s én Nem tudtam azt, hogy e rabság — halál. Te elzúztad az ő bilincseit . . . S rabbá tettél, de megmentőm valál. Kérded-e még, hogy melyik kedvesebb ? Ha kérded, felelnek a múlt napok. — Én szeretlek mint az ember képes Hogy szeressen . . . Szeretlek s hallgatok. Kürthy Jenő. Parni-csár. Történeti beszély. Kürthy Jenőtől. (Folytatás.) Ismét van hazája, nem olyan ugyan, mint a régi, de mégis az övé, hol fejét nyugodtan lehajthatja. Van családja, nem érezheti tehát magát bujdosónak a világban. Bimerib nyaszkero szemei, melyek akkor nem könyeztek, midőn hazája elveszett, könyeznek most, midőn átlépi az új-haza határát. — Üdvözöllek Bimerib nyaszkero! és áldom a percet,mely népeinket összeforrasztá, mert egygyé fognak azok olvadni, hisz tieid férjei lesznek az enyimeknek. . . A te néped fejedelme férjem lesz nekem. — Jó királyné, én már aggott vagyok, fiam pedig igen fiatal — hozzád. De legyen az én fiam és a te leányod .... — Mit beszélsz ! ? Leányom csak gyermek! Különben is fiad nem közömbös irántam, amint égő tekintetéből láttam. — Talán csalódtál? Nézd,mily boldogan susognak egymással. — Én nem csalódtam. — Ne siessük el az ügyet, fontos az, fiam boldogságát nem szeretném néhány perc által tönkre tenni. — Én épen azt akarom biztosítani. — Engedj meg jó királyné, ha e tárgyban most nem beszélek. Szegény Bimerib nyaszkero, nem látta azt a sújtó, velőig ható tekintetet, különben aligha mosolygott volna [oly édes örömérzettel az ifjú párra! A száműzött fia. Egy lombos fa terebély-ágai alatt áll Zór az erős, a fa kérges törzsére nyugtatva fejét. Képzelete egy fényes sátorhoz ragadja, melyben fiatal, igazgyöngysorral ékített leányka eped. Oly szép a leány s oly búsan tekint a távolba ! Majd gyorsan repül egy szép arany-hajú hölgyhöz. Az ifjú szive oly viharosan ver. . . Az Merihe, Jegohiv nővére, ez Parnicsár.
