Eger - hetilap, 1875
1875-05-13 / 19. szám
147 Jó minőségű szénának mázsája 2 frt 50 kr. 3 ftra szökött, de még nem is volt kitől hol venni. Szalmának szekeréért 15—20 irtot kértek. Egész április — néhány napot kivéve, — mindvégig oly hűvös volt, hogy azon nevetséges gondolatra jöttünk, vájjon nem közele- dűnk-e a délisark felé, vagy az felénk? Május elsején is mártiusi levegő lengedez, és jól esik a fütött szoba. Az őszi-vetések a hosszú tél dacára kitünően állottak*, azonban az Áprilisi hűvös száraz szelek annyira akadályozták fejlődésükben hogy kezdik szemüket veszteni, sárgulásnak, száradásnak indulnak, s a mindenhová betolakodó gyOmok nem sokára felül kerekednek. Alig hihető de valóságot mondok, hogy Május elsején a birka alig talál annyit, hogy jólakhassek. Réten és legelőn oly nehezen indúl a fti, mint a gúzsba kötött. Az erdei fák és bokrok oly kopáron állanak, hogy mutatónak sem lehet egy kizöldült gályát kapni, s igy a természet fosztotta meg május elsejét legszebb díszétől. A növényzet ugyan szunyád, — most van ébredőiéiben, de nem az állatok s ép azon állatok — mint mondani szokás?—élik világukat, melyek a gazdának ellenségei. A rovarok milliói mintegy varázsütésre állottak elő, falánkságuk által a megmaradt reménységet is tönkre teendő. Rét, szántóföld, legelő, tavaszvetés tele vsn tücsökkel, jóllehot említettem rovar e helyeken kevés kárt okoz, de tücsök uram egyszersmind virgonc is, ellátogat a szöllöbe s leeszi a most fakadozó gyenge hajtásokat, megiszsza borunkat, — pedig a szüret még a távol jövőt en dereng. Ha valami hideg eső vagy egyéb őket elpusztító csapás nem éri, el lehetünk készülve, hogy nemcsak a szőlőt eszi meg, de a kikelő kukorica és bab is falánkságának áldozatává lesz, mert az is kedves eledele közé tartozik. Pusztítását megszüntető vagy akadályozható óvszerrel nem rendelkezünk, tehát egész hidegvérrel kell néznünk mint semmisiti meg — orrunk előtt a falatot. Továbbá néhány nap óta a Zagyva mentén elterülő némely réteket oly óriási mennyiségben lepte meg egy hernyófaj, mely falánkságánál fogva nem csak a füféléket földig leeszi s ette már any- nyira, hogy kopaszán hagyta, — hanem a közelfekvö tavaszi és őszi búzába is átcsapott, étvágyát kielégítendő. Említett hernyó csak a füfélék családjába (Gramineae) tartozóAz szereti öt, tiszta kebelének első lángjával, ezt szereti ő erős szivének egész erejével. — Zór ! Zór gyorsan emeli fel fejét. Jegohiv áll előtte. — Mi történt veled Zór? ki mert bántani téged ? Zór hallgat. — Zór, te nem vagy megelégedve! Mit kívánsz? legyen az tied, ha tőlem függ. — Ne mondd Jegohiv ! — Nincs semmi óhajtásom boldogságodon kívül. Emlékszel-e még, midőn a nép a Himava tövében száműzte atyámat, mert egy ütközetben elveté kardját, és csapatával együtt elfutott ! Ki mentett meg engemet, anyámat és nővéremet? A nép ránk rohant, hogy darabokra tépje az áruló családját, de te közbe léptél, kardod felvillant s a böszült tömeg borzadva hátrált . . . csak egy ember mert közeledni, de mielőtt anyámra tehette volna kezét, feje lábaimhoz gördült. Arra a véres tetemre esküdtem én meg, hogy éretted ha kell, életem is fel fogom áldozni. — Hadd ezt Zór ! miért gyötrőd magadat a múlt sötét képeivel? Én szivedbe látok. Te szerelmes vagy. Zór megrázkodik. — Nemde eltaláltam? Sőt azt is tudom, kit szeretsz. . . Te nővéremet szereted. Zór zavartan tekint félre. — Ne tagadd ! Miért jösz zavarba? Vedd őt, s tedd őt boldoggá ! Zór még inkább zavarba jő. — Jöjj, hadd mutassalak be Merikének, mint vőlegényét. S kézenfogva az ifjút, vonja magával nővéréhez. — Merike, örvendetes újságot mondok. kát eszi, a hereféléket érintetlenül hagyja. Ha egy helyről elfogyott enni valója, tovább húzódik. Úgy látszik, legjobban kedveli a gyenge tavasz búzaszálakat. E hernyó nagyon hasonlít a galagonya-özöndékhez (Pontia crataegi), csakfvalmivel kisebb; nyakrészén 3 pár, hasán négy pár lábbal, színe setét barna, fehér és sárga csikjai sürü szőrös pettyekkel vannak ellátva. Különös, hogy pusztítása területéhez közel sem bokor sem fa nincs, tehát a földben kellett petéiknek lerakva létezniük. A réteken is csak a dombosabb helyeket lepi meg. Miután érdekes e hernyót és pilléjét közelebbről ismerni, azon kéréssel bátorkodtam a magyar-óvári f. gazdasági tanintézethez fordulni, beküldve néhány példányt, hogy szíveskednék róla a gazda-közönség érdekében szakértői felvilágosítást nyújtani. Ebner Sándor. Egyleti élet. Heves vmegye és Jászkerület gazd. egyesülete részéről Gyöngyösön \ 875-ik évi aprilhó 5-én tartott rendes havi ig. vál. ülés jegyző könyve. Jelen voltak: Kürthy Antal mint elnök, Móczár János al- elnök, Csala Sándor, Berecz Ferenc, Dessewffy Jób , Fehér Kálmán, Szávoszt Frigyes és Weiszberger Ignác, vál. tagok. Elnök az egyesült tagok üdvözlése után az ülést megnyíltnak nyilvánítván, fölolvastatott a múltkori rendes ig. vál. ülés jegyzőkönyve. Tudomásul vétetett s jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Móczár János alelnök és Weiszberger Ignác vál. tagok kérettek föl. Olvastattak több, a földmivelési ipar és kereskedelmi minisztériumtól érkezett levelek , melyek szerint az egyesület a kisér- lettétel végett nyerendő külföldi vető magvaknak honnan és mikor leendő érkezéséről értesittetik. Egy részről tudomásul vétetik, más részről azoknak kiosztása az igazgatóságra bizatik. Fölolvastatott br. Simonyi Lajos levele, melyben földmivelési ipar és kereskedelmi miniszterré történt kineveztetését tudatja. Örömmel vétetett tudomásul, egyszersmind ez alkalomból hozzá egy üdvözlő fölirat intéztctni rendeltetik. Fölolvastatott a földmivelési ipar és kereskedelmi minisztérium levele, mely szerint a Kloszterneuburgi intézet könyveiből kiirt mindazok névjegyzékét, kik a Phyloxera nevű rovar föllépése óta a nevezett helyről szöllő veszöket vásárlottak, egy részről az eladástóli tartóz kodás, másrészről a vásárlástóli óva — Legörvendetesebb újság a te vidám arcod. — Most az egyszer több is van. Gondold csak, férjhez adtalak. Merike vidám arca elsötétül. — Igen, igen. Vőlegényed szép, délceg vitéz, haja holló csigákban hull vállaira, szemei égetők, hangja csengő érc, ajka .. . — Nevét, a nevét mondd meg — esdekel a leányka szorongva. — Itt van mellettem. Merike eszméletét vesztve dűl Jegohiv karjaiba. . . Néhány perc múlva felnyitja szemeit. — Oh, bátyám ! Egyik szavakat sem talált, másik elájúl örömében — beszél magában az ifjú charami-fejedelem. — Tehát meg vagy velem elégedve? — Mily jó vagy te ! — Legyetek boldogok 1 Hála Amonnak és Zérlának, a szerelem istennőjének, hogy észre vettem szegény Zórom bánatát! íme én két embert tettem boldoggá — beszél magában az ifjú távoztakor, — két embernek adtam azt, ami magamnak nincs ! Mikor mondhatom én azt, hogy boldog vagyok? Talán a boldogság rám nézve csak egy fényes csillag, melyet látnom igen, de elérnem nem lehet! A jósnö. Fényes palota gazdag termében vannak összegyűlve Bimerib- nyaszkero, Jegohiv, Merike és Zór. A nagy ives-ajtó halkan megnyílik és egy meggörnyedt cha- rami-nö lép be. Lépteinek kellemetlen zaját elnyelik a finom nehéz szőnyegek, fejét nagy tarka kendő fedi, turbán módra körülcsavarva, mely alól kúszáltan csügg ala néhány fehér fürt. Zór el nem rejthető nyugtalansággal tekint a belépőre. — Te del o dél zór ! (adjon Isten erőt !)
