Eger - hetilap, 1875
1875-06-03 / 22. szám
171 ként magának Zápolyának hadi tervét, mely szerint ö is Tokajtól le a Tiszavidék kettős oldaláról akarta az elhagyott fővárost visz- szat'oglalni; — s ha mindehhez a legközelebb lezajlott, s utjokat nagy részben erre vevő 1849-iki csatamozgalmakat hozzá gondoljuk, úgy kétségbevonbatlanul látjuk magunk előtt: hogy a századok eseményei, majd másfélezer évvel előbb, s után is, habár különböző szerencsével hányszor és miként ismételteték már magukat e kettős megye itteni Tiszavidékének szinterén; valamint azt, hogy ennek egy területrésze, mely egyszersmind az idővel bekövetkezett elpusztulásáig annnyi évsázadon keresztül, a népmozgalmi áradatok idején, s után jó és balszerencse között annyiszor utbaesö fényhely gyanánt villogott: hadászati szempontból mily méltán nyerhette Kócs, Kolos vagy Kólcs elnevezést, melynek keleti vizi falát egyszersmind a már ismert s leirt Árkoséi- müve képezte. A valóság ugyan már megszűnt, de a jelző körülmény, az ős elnevezés mivoltának emlékmaradványa legalább a névben még él. Tariczky Endre. kajtól délre Nánás, Böszörmény és Újváros közötti földre teszik azt. — Gyárfás István. Jászkunok története. I. köt. 394. lap. Kévész Imre az újváros-debreceni határban szigorú történelmi okmánybuvárlat után ott, „hol most a Macs és mai Zelemér mellöl az úgynevezett Hát, Cucca (Csúcsa), nagy és kis Hegyes batárrészek az újvárosi és debreceni határon keresztül Nádudvar felé vonulnak*, egy fejedelmi méltósággal emelkedő pontra helyezi, melynektájékán Etellaka nevű birtokrész, vagy puszta létezett. *— Etellaka. Irta Kévész Imre 56—62 lap. . m Mindezeknek a köztu^^Kltal őrzött, s legalább megközelitö történelmi valóságából látszik ^witve lenni eme régi önálló hagyomány is : „Atilla Engadiban született, Zelemérben nevekedett, és Dombegyházán temettetett el.“ — (Atilla natus est inEngaddi, educatus est in Zelemér, et sepultus est in Dombegyháza.) Bonfin szerint is Engaddban született Attilla, de Thuroczi s az őt követők neveltetését teszik oda. S mig némelyek Engadd alatt Enyed-et akarnának érteni, mint Lisznyai K. Pál a debreceni krónikában (1692.) Engadd-et Enyednek, Enyed városának mondja; mi Zelemér hol fekvése iránt biztosságban vagyunk, mert az ez időszerint Böszörmény és Debrecen határaiba van bekebelezve. Etellaka tehát és Zelemér (ennek határában feküdt az is) mint hajdani főbb huntelepek egymásnak hagyományos bizonyítékai. — „Nincs benne semmi lehetetlenség, hogy Etele pusztai lakának emléke fenmaradt az ö utódainál, illetőleg a székelyeknél, sőt e hazában lakott idegen népeknél is ; ezen emléket a XV. század végéig Etellaka tartotta fen, épen úgy, mint Buda, Etelvára (Erzelburg), s más helynevek fentartották az Etele korának emlékezetét.11 — Etellaka. 67 lap. Egy erőteljes férfiú aggot visz egyik karján, a másik kezében pedig a Palládiumot tartja. A férfi Eneas, amint atyját, a monda szerint kiviszi az elpnsztúlt Trója lángjai közül: Hinc satus Aeneas, pietas spectata per ignes Sacra patremque humeris, altera sacra túlitx). Vagy pedig Pompeius Sextus pénzén a kegyelet: Neptunképe, mellette két ifjú, egyik egy öreg embert, másik egy ijedt nőt viszeü. Két catanai iiju ez, kik midőn az Aetna kitörése alkalmával lángba- borúit Catanából mindenki legdrágább kincsét igyekezett kimenteni, elöregedett szüleiket vették vállaikra, amiért kegyes (pius) melléknévvel tisztelteitek meg, tettök évfordúlati napja megünnepelteavis huius dementia considerandum, quam nee post exemplum quidem irrationabilium quisquam nostrum imitari potuerit. Nam depositi patris artus per longaevum senectutis plumarum tegmine alarumque remigio nudatos circumstans soboles pennis propriis fovet. Et quid dicam col a- titio cibo páséit, quando etiam ipsa reparat naturae dispendia, ut hinc atque inde sublevantes senem fulcro alarum suarum ad volandum exer- ceant, et in pristinos usus desveta iám revocent pii patris membra ?... Non erubescunt reverendi senis membra portare, est enim vectura pie- tatis, quod eousque frequenti testificatione percrebuit, ut congruae remu- nerationis invenerit mercedem. Nam Romanorum usu Pia Avis vocatur, et quod vix uni imperatori consulte senates delatum dicitur, hoc istae aves in commune meruerunt. (Ambr. in Hexaem. 1. 5. c. XVI, 65. ed. Migne). >) Ovid. Fast. IV. 37 ; vagy Métám. I. 527 ; és XIII. 625. Megyei élet. Heves és K. Szolnok t. e. vármegyék 1877. mart. 19-én, Kubinyi Rudolf főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági gyűlésén folytatólag következő ügyek tárgyaltattak: A szolnoki kir. törvényszék L. Kovács János, és P. Kovács János bűnügyére vonatkozó, s a megyebizottság által 1871 apriP 3-án 193 — XXII. sz. a. a szolnoki törvényszékhez áttett vizsgálati iratokat, az ezek alapján 1874. okt. 19-án 3588 sz. a. kelt ítélet hivatalos másolatának kíséretében, visszaküldi. Tudomásul vétetik s az iratok a levéltárba tétetni rendeltetnek. Mihók Sándor a „Magyar Compass" szerkesztője ajánlja müvének 1874 évről szóló 2-ik évfolyamát. Az alispánnak azzal adatik ki, hogy ha a „Magyar Compass" első évfolyama is megszerezhető, mindkét évfolyamát rendelje meg a levéltár számára. Olvastatott Siskovics Lajos szolgabirónak a t.-mérai iskola ügyében 1874. december 6-án 1664 sz. a, s december 8-án ugyanazon szám alatt kelt jelentése, s a közigazgatási szakosztálynak ez ügyre vonatkozó véleményes jeléntése. A községi képviselőtestületnek 1874. oktoberhó 10-én tartott üléséről fölvett s a szolgabirói jelentéshez csatolt jegyzőkönyv 11 — 814. sz. részes kiirása szerint: az iskolaalapul felajánlott 1101 ftból beszedett s a község rendes évi folyó kiadásaira, melyek pótadóból lettek volna fedezendök, felhasznált 721 ftnak a kitűzött iskolacélra leendő visszafizetése kötelezettsége alól kéri magát a község fölmentetni ; 1) azon indoknál fogva, mert azon költségvetés, mely szerint ez összeg e rendes évi kiadásokra fordittatik, a megye-bizottság által is jóváhagyatott. * S Az is való, hogy a hunoknak előhaladási irányukban elkezdve Erdélytől (Udvarhely. Orbán Balázs. Székelyföld 1 köt. 41 lap.), több birodalmi székhelyük volt ; ez beismert dolog. Attilának Priscus szerint is számos lakásai voltak. S eltekintve ama kérdéstől: a keletrómai Priskus-féle szövetség, hol fogadtatott Attila által ? Jász-Berényben-e s e mellett Kerekudvaron, vagy Etellakán? — e birodalmi székhelyek keresésének iránya, s emez itt felhordott helynevek mindannyi öröklött hagyományos jelzök- gyanánt tűnnek fel a hunok előbbre haladó utjának Pannónia meghódítása felé. S az egykorú krónikák szerint is — mond Cantu Caesár — a hunok rokon nép az avarok és magya r-okkal ; s tulajdon neveik, mik egyedül maradtak meg nyelvökböl, az utóbbiak nyelvén értelmezhetők." Világtörténelem. 6 köt. VII. korszak 291 lap. tett, emlékoszlopot állítottak nekik, és a teret is, hol ezen oszlop állott, emlékökre tvotfitav %<Sqos (kegyelet terének) nevezték. ’) Mért verette Pompeius Sextus pénzére a fiúi kegyelet ezen symbolumát ? Megmondja a történelem, melynek tanúsága szerint Pompeiusnak a pharsali ütközetben történt leveretése és (Kr. e. 48. szept. 28-án) megöletése után, fiai Cneius és Sextus atyjokat meg- boszulandók, Caesar ellen Hispániában síkra szálltak, és a boszu harcát oly hősiességgel harcolták, hogy Caesar maga bevallotta, miszerint eddig dicsőségért, de ezen hadjáratban életéért harcolt. Ezekből megértheti t. barátom uram azt is, hogy a régi pénzek symbolumai sokszor világos vonatkozások azok életeseményeire, kik alatt verettek. És igy elvezettem önt azon pontig, hol pénzeinek származását földeríthetni vélem. Szerettem volna szólni mindazon jelekről, melyek a régi pénzek fölismerésére vezethetnek, nem lett volna érdektelen a hamisítások földerítésének módjairól is szó- lanom ; mert t. barátom uram ! egy már csak az Írott emlékekben élő vagy legalább ritkábban kapható régi pénzt valami furfanggal fölszinre vetni hálásabb fáradság ám, mint a miskolci emberé, a ki hamis kétgarasosakat gyártott, és neki minden darab, fáradságát nem is számítva, hét krajcárba került. De ezekről majd akkor szó>) Gyönyörűen énekelte meg őket Claudius Claudianus : Aspice sudantes venerando pondéré fratres, Divino mérites semper honore coli. Justa quibus rapidae cessit reverentia flammae, Et mirata vágás reppulit Aetna faces, Complexi manibus fultus cervice parentes, Attollant vultus accelerentque gradus. *
