Eger - hetilap, 1875
1875-04-01 / 13. szám
98 A haladás mindenkor a nemes verseny után nö. Arra, hogy versenyezhessünk, tudnunk kell, hogy áll szomszédom, vagy az, a kivel én versenyezni akarok ; tudnom kell, micsoda eszközökkel éri azt el, hogy előttem áll, s melyek azon akadályok, melyek előttem állanak, hogy eléje kerülhessek, — s ha ezeket legyőztük, ha eszközeink megválasztásában előrelátók voliunk, ha törekvésünk célja nem volt irigység, haladtunk; a haladást a munkatéren pedig mindenkor anyagi jólét jutalmazza. Például felhozhatnám itt a lefolyt években előállott versenyt. Ezelőtt húsz évvel vidékünkön csaknem minden ember fa-ekével túrta a földet. Láttuk azután, hogy ennek a szomszédunknak a földje jobban van megszántva, vetése szebben kelt ki, gabonája nagyobbra nőtt, nehezebb búzát termett, s ennek az oka az volt, mert annak vasekéje volt, — ezt láttuk, a sikerről meggyőződtünk, és most alig láthatni fa-ekét; s hány gépünk jött azóta alkalmazásba csak a gazdálkodás terén. Ugyanazért a nemes verseny előidézése, és hazánknak úgy a gazdálkodás, mint az ipar, kereskedelem és művészet terén elöha- iadását segitendők, adjunk módot és utat egymásnak arra, hogy ösraerjük egymás kezelési rendszerét, nyissunk utat a versenyre, a haladásra és tegyünk meg mindent, a mi a most készülendő nemzet- gazdászati statistika pontos összeállítását előmozdíthatja. Azon netalán felmerülhető kétely eloszlatására, hogy ezen magánvállalata az országos iparegyesületnek talán adókivetés alapját képezhetné, legyen elég megjegyezni azt, hogy az adókivetés alapja a telekkönyv, és a jövedelmi adó-bevallásoknál az általunk folytatott iparág, — s arra, hogy vájjon én a földemet meg- trágyázom-e és miként trágyázom, — valamint, hogy én milyen fajú marhát, sertést, juhot tartok, — hogy én földemet vetésforgásra osztom be, — vájjon én az aratást, cséplést géppel vagy emberi és lóerővel teljesitem-e, vájjon hány darab és minő fát török meg földemen, — vájjon szeretem-e a gyümölcsöt, — milyen fizetést adok cselédemnek, — hány napszámost fizetek évenkint, s vájjon én azt szöllő kapálásra használom-e fel, vagy fogpiszkáló faragásra, vájjon én egész hosszúszárú, vagy rövidszárú csizmát varrók, vagy pedig csak foltozó varga vagyok-e, senkinek semmi gondja; már pedig és főleg a fentebbiek, hogy t. i. egy birtok miként kezeltetik, képezi a nemzetgazdászati statistika tárgyát, — de főleg különösen községeknél az egész birtok, annak jő vedel meztetési módja az általánosan elfogadott rendszer egy összegbe foglalva vétetik föl, és abból egyes egyénre következtetni lehetetlen, s igy már magában azon gondolat is, hogy egy nemzetgazdászati statistika adókivetési aiapul szolgáljon, mulatságos volna. Ezt úgy kell vennünk, amiként vau, t. i. mint fejlettségünknek próbakövét, mint nemes versenyünknek alapját, — mint haladásunk egyik leghatalmasabb előmozdítóját, s épen azért a készülő nemzetgazdászati statistika összeállításánál tennünk, hatnunk és közreműködnünk emberbaráti és hazafias kötelesség. Lörinczfy János. Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1875. mart. 15-én, Kubinyi Rudolf főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági gyűlésén következő ügyek tárgyaltattak : Elnöklő főispán üdvözli a részben megújult bizottságot, a törvény értelmében újra alakítandó választmányoknak megválasztására a gyűlés másod napját tűzi ki, s minthogy az önkormányzatnak föltétele a jó közigazgatás, a bizottsági tagokat a gyűlések szorgalmas látogatására s a kiküldetésekben való pontos eljárásra hívja fel, 8 ezzel az ülést megnyitottnak nyilvánítja. Olvastatott az alispán evnegyedes jelentése, mely szerint: 1) az 1873 i bécsi világkiállításon magukat kitüntetett me- gyénkbeliek részére érmek és elismerő oklevelek e gyűlésen fognak kiosztatni ; 2) a megyei inségügy mind komolyabb alakot ölt, most már nem annyira kölcsön, mint inkább könyöradományra vaa szükség ; de a központi inségügyi bizottságnak ez irányban fölterjesztésére a m. k. belügyminister tagadó választ adott, a legsürgősebb kiadások fedezésére azonban 300 forintot juttatott az alispán kezéhez, mely már felbasználtatott, valamint a főispán rendelkezése alatt álló 1300 frtból is 426 frt; ezenfelül gyűjtőit könyöradomáayokból is történt segélyezés ; 3) az ujoncozás a megye területén végrehajtatott, de mivel a középtiszai szolgabirói és sorozó járásban az állítás csak folyó hó 15-én fejeztetett be végleg, az eredményről részletes jelentés csak a jövő közgyűlés elé terjesztethetik; 4) a közbiztonság a megye területén, egy esetet, a M.-túr szarvasi utón történt ismeretes postarablájt kivéve, nagyobb mérvben nem veszélyeztetett ; 5) az egészségügy kielégítő volt; csak himlő és vörheny mutatkozott itt-ott nagyobb mérvben : 6) a hasznos házi állatok közt ragály, vagy járvány nem adta elő magát; a debreceni ménló-teleposztály parancsnokságának értesítése folytán T.-Burán s vidékén eszközlött vizsgálat semmi nyugtalanító jelenségre nem vezetett ; 7) az évnegyedes tanügyi jelentések az iskolák állapotában nevezetesb — akár előnyös, akár hátrányos változásokat nem jeleznek ; 8) a faiskolaügy, föképen ha az idő is kedvezőnek fogé részben mutatkozni, remélhetőleg nem sokára azon stádiumba lép, hogy mind T A R G A., §►A törökök husvétje. Eródi Bélától. A mohammedanok is pár nap múlva ülik husvétjöket, azaz a Kurban bajramot (áldozat-ünnepet), mely körülbelöl ami husvé- tünknek felel meg. Ez azonb an csak véletlenül esik össze a mi ünnepünkkel; mert a mohammedan időszámítás szerint minden hó 30 napból állván, az évnek csak 360 napja van s e különbség 73 év alatt épeu egy évet tesz : minek folytán minden ünnep az év másmás hónapjára és napjára esik. A Kurban bajram nevezetes ünnep a törököknél s kegyeletes szép szokásokkal ülik azt meg egész Törökországban. Pár év előtt kétszer ültem meg ez ünnepet a törököknél s mindig épületesen hatottak rám szokásaik. A képzelem szárnyain újra bejárom a bájos tengerparti várost, hol annyi szép időt nem is átéltem, hanem inkább átálmodtam ; mert itt bizonyos bübáj leköti az ember érzékeit s álmodni, ábrándozni tanítja meg a kevésbbé fogékony lelket is. Az első megható jelenet, mely török földre léptemkor szemeimbe ötlött, egymást szívélyesen átölelő emberek látása volt. Rus- csuk utcáin sétáltam Kurban bajram előestéjén ; a törökök épen a mecsetekből özönlöttek kifelé ; a tarka-barka férfi és lefátyolozott rejtélyes nöcsoportokat kiváncsi szemmel vizsgálva, feltűnt, hogy az egymással találkozó férfiak, miután egymást „Szelam aleikttm" s „Valejküm szelam" üdvözlettel köszöntötték, egymás nyakába ború tak és átkarolva egymást, sziveikhez szorították. Azután ájta- tos sóhajokkal, mintegy megkönnyebbült kebellel váltak meg egymástól. Ez igy tartott órákon át ; mindenki a béke és üdv malaszt- ját kérte le a másik igazhivöre a szent ünnep előestéjén. Jól esett lelkemnek e megható jelenet, éreztem, hogy e nép iránti rokon- szenvem, mely eddig talán indokolatlan voltjóval megnagyobbodott, és örültem az alkalomnak, mely engem e derék nép körébe ragadott. A Kurban bajiam előestéje az engeszíelödés ünnepe. A kik máskor ellenségek voltak, vagy a kiket az emberi életben gyakran előforduló apró félreértések bizonyos időre egymástól elszigetelve tartottak, azok most egymásnak megbocsátani és egymásnak hibáit elfelejteni tartoznak, különben az isten büntető kezét vonják magokra, ha e szent ünnepen tovább is harag és viszály lakja szivöket A kiengesztelés gyakorlása után, kiki hazamegy és leöli a kurbant (áldozatot), melytől az ünnep is nevét kapta. Az áldozat áll egy ártatlan báránykából, melyet minden háznál bizonyos időn át e célra fölnevelnek. A ki engeszteletlen szívvel fog ez áldozat leölésére, annak kése alatt a szegény állat nagy kínokat szokott ki- áiiani, már pedig isten keményen bünteti az állatkínzókat. A törökök egyszerű, gyermeteg kedélye valóban különös módon nyilvánul a bárányok felnevelésénél és tartásánál. Sokszor meglett férfiakat, öreg embereket látunk kisétálni a mezőre, magukkal vezetvén madzagon a kis báránykát, melyet cifra szalagokkal feldíszítenek és gondosan legeltetnek. Eljátszanak vele órahosszat, eldédelgetik, mint a kis gyermeket; azért a báránykám (kuzum) elnevezés egyike a leggyöngédebbeknek, melyekkel a törökök kedvesüket illetik. Sokkal többet fejez ki, mint nálunk a „galambom."
