Eger - hetilap, 1875
1875-12-09 / 49. szám
386 De nemcsak, hogy Magyarországon gyárak nem keletkezhettek, s ha keletkeztek, megbuktak : a hazai kis-iparosok az u. n. mesteremberek is elveszték keresetük nagy részét. A vasutak kiépülvén, az osztrák gyári terményeket olcsón elszállítják mindenhova az országban, hová azelőtt el nem hatoltak s a városokon a kis-iparosok tömegesen elveszték kenyérkeresetüket a nélkül, hogy módjukban volna munkaerejüket a uagy ipar terén érvényesíteni. A nagy hódítás tehát, melyet az osztrák gyáripar a múlt évtizedekben a magyar piacon tett, a magyar városok rovására s a fejlődő polgári elem megrontásával járt ; a haszon pedig, melyet a kis iparosoktól elvett, az országból kivándorolt. De nagy kárával volt a vámközösség és az osztrák iparosoknak adott védvám az összes magyar közönségnek is, mely mint fogyasztó leginkább az osztrák áruk vételére volt szorítva. Mert minden forintot, melylyel a védvám folytán az osztrák gyáros drágábban adta nekünk cikkét, a magyar fogyasztó fizette meg anélkül, hogy a gyáros e nyeresége az országban megmaradt s adóképességünket növelte volna. A fogyasztó érdekében tehát a közös védvám nincs, mert az sok iparcikket olcsóbban vásárolhatna, ha önálló vámterület mellett a külföldi vagy osztrák áru olcsóbb financvámté- tellel rovatnék meg a magyar határon, mim minövel most a közös védvámtételel szerint megróva van. A hazai iparnak tönkretétele s a magyar piacnak osztrák árukkal tökéletes elárasztása végre eredményezték, hogy Magyar- ország kereskedelmi forgalma a legnagyobb mértékben passivvá lön, azaz hogy a hivatalos adatok szerint Magyarország osztrák és külföldi árukban évenként sok millióval többet fogyaszt, mint mennyi értéket maga kivisz. Az utolsó kimutatás szerint 1873. évben Magyarország kereskedése 156 millió forinttal többet hozott be, mint mennyi nyersterményt és egyéb árut mi Ausztriának, vagy a külföldnek eladni voltunk képesek, s tehát ezen differenciális ösz- szeget készpénzbec, vagy adóssággal voltunk kénytelenek kiegyenlíteni. Ha ehez hozzáadjuk az állam kvóta és kamatfizetéseit s a magánosok és intézetek által a külföldi tőkék után az országból kiküldött összegeket, mindenki előtt világosan meg van fejtve az oka, hogy mért évröl-évre kevesebb a készpénztöke Magyarországon, s miért oly kétségbeejtök a hitelviszonyok, s oly rémitő átalá- nos az uzsora. Mindnyájan szenvedünk tehát a vám- és kereskedelmi szerződés következményei alatt : állam, mezőgazdák, kis-iparosok, nagyiparosok, termelők és fogyasztók egyaránt, sőt még a kereskedők is, mert átalános nyomorban minden üzlet pang, vevőik elmaradnak s a pénz drágasága lehetetlenné teszi nekik az üzletben kockáztatni vagyonukat. A mi a kereskedést illeti, a közös vámterület okozza, hogy nálunk a kereskedelem nagyobb mérvű fejlődése lehetetlen, mert kereskedőink nagyrészt a Becsben központosuló nagykereskedésnek puszta ügynökei. Budapest, mint az ország természetes empo- riuma a közös vámterület folytán elesik azon előnytől, hogy a külföldi cégek bizományi lerakatokat telepítsenek ide, s ennek folytán Becsesei, mint világpiaccal nem versenyezhet. Vidéki kereskedőink is ezen Bécsbe központosított előnyök folytán arra indíttatnak, hogy Bécsböl s nem Budapestről szerezzék be áruikat. S a mit az egyesek és osztályok veszítenek, maga a nemzet összesége szenved alatta. (Vége köv.) Jegyzéke azon ügydaraboknak, melyek Heves- és K.-Szolnok t. e. vgyéknek 1875. évi december hó 13 ik s kővetkező napjain tartandó rendes évnegyedes közgyűlésén előterjesztetni fognak. 1. Az alispán, számonkérőszék, árvaszék, pénzíárnok, főorvosok és főmérnökök évnegyedes jelentései. 2. A jövő közgyűlés napjának kitűzése. 3. A felső tarnajárási szolgabirói hivatal választás utján való betöltése. 4. A m. kir. miniszterelnök 1749 m. e. sz. leirata a minisztériumban történt változásról. 5. A m. kir. belügyminiszter 4836. eln. és 4837. eln. sz. leiratai a néhai Ferdinand király halála alkalmából ö Felségéhez és az el- húnvt özvegyéhez intézett részvét-feliratokra. 6. A m. kir. belügyminiszternek 46802. sz. a. kelt az 1876. évi költségelőirányzatra vonatkozó rendelete és a pénzügyi szakosztály előterjesztése, és az 1876. évi megyei szükségletek beszerzésére vonatkozó árlejtési eredményről szóló jelentés. 7. A m. kir. belügyminiszter rendelete a levél-cimzésekröl. 8. A m. kir. belügyminiszternek 56572. számú a verpeléti megyei épület eladhatását jóváhagyó rendelete és a pénzügyi szakosztály előterjesztése. 9. A m. kir. belügyminiszter rendelete az egyetemi hallgatók részére kiállított bizonyítványokról. 10. A közmunka- s közlekedési miniszternek, a szarvas-mező-#§ X Á R G A. Tőrt dalok. Azt gondolom, — oly merész e lélek! Almodban is képem van veled, S azt, ki hozzád közeledni nem mer, Csókkal hívod, forrón öleled. Azt gondolom, — oly büszke e lélek ! Játékszernek nem tartod szivem, Mit szeszélyed könnyen összetörhet ; Drága kincsül őrződ azt híven. Azt gondolom, — oly önző e lélek! Szerelmed csak hála-jutalom, Mit egy szentebb kötelesség ró rád Szerelmemért, szolgám, angyalom ! Azt gondolom, — oly zsarnok e lélek ! Hatalmamban tartom lelkedet, S szétdúlni is tudnám, viharként, mely Dúl, ... s rá — az ég kékjében nevet . . . Azt gondolom, — ah, te balga lélek ! Egyedül én vagyok mindened, — És leversz egy puszta tekintettel . . . És éltet, áld, egy tekinteted. Dónai. A selyem-termelés rövid története. A selyem már ismeretes volt a legrégibb időben, de csak ott használtatott, hol gazdagság, féDy és pompa honolt. Indiában a selyem-hernyó szabad ég alatt élve, hjsszú idő eltelte után magára vonta a lakosok figyelmét annyira, hogy bíbelődni kezdtek vele, hasznosságáról meggyőződve lakukba hozták, szaporitották, szükségletüket fedezték s utóbb nevezetes kereskedelmi cikké emeltetett. A selyemhernyó fonadéka, gubója, illetőleg selyme, cbinai iratok szerint, Hoang Ti chinai császár Lui Su nevű neje által először hozatott alkalmazásba. Említett császár Krisztus születése előtt 2697 és Ábráimén előtt 700 évvel élt és uralkodott. Nevezett császár reábirta nejét, hogy női környezetével fordítsa minden idejét a selyemhernyó ápolására ; ez engedelmeskedve, a fákon szabadon élő hernyókat összeszedette és lakosztályában különös gond és figyelemmel ápoltatta. A reá fordított figyelem folytán észleltetett, hogy védett helyen tenyésztett hernyók sem az idő sem egyéb ellenségek által kevésbé pusztulnak, tehát aránylag sokkal több guöóval kedveskednek ápolónőiknek, mint a szabadon élők. E körülményt felhasználva, ki biztos gubó-hozamra akart szert tenni, védett helyen tartotta hernyóit. Ily módon állitatott volna eiő, az első mesterséges illetőleg emberi kéz segítségével termesztett selyem. A későbbi császárnék folytonos védnöksége alatt nem csak a hernyó tenyésztetett, de a gubók gombolyitása, a selyem megfona- tása és szövetése sok ideig csak is általuk vitetett véghez. Ritkasága és drágasága miatt a selyem csak is az uralkodók és dúsgazdagok által használtatott, később lassanként elterjedve
