Eger - hetilap, 1875
1875-11-25 / 47. szám
L — 372 — irtsák ki mindazon csirákat, melyekből csakugyan gyomok fejlődhetnének. Erre kell törekednie minden szülőnek ; s különösen szükséges, hogy leányaiknál ki? áló figyelmet fordítsanak a léleknek kiképzésére s annak helyes irányban való fejlesztésére, mert a szép lélek a szép testben felemel, mig egy eltorzított lelkűiét a legfényesebben felruházott testben is mindig visszataszító marad. Tehát nőnevelésünk irányadója minden tekintetben a szorgalom és az erény legyen, mert mint fölebb idézém : Két kincs van, mi felett a sorsnak semmi hatalma : Szorgalom és az erény.“ L. —s. Egyleti élet. A heves-szolnokmegyei orvos-gyógyszerész egylet 1875-ik évi november hó 22 én tartott rendkívüli havi gyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. Olvasiatottjjaz „Eger" lap 46-ik számában „Nyilt tér" rovatban megjelent, Eger város főorvosa Dr. Danilovies Pál úr által közzétett „Válasz egy egészségügyi kérdésbeu" cimü cikk, mely az egyiet f. évi aov. hó 8 án tartott havi gyűlése jegyzőkönyvének azon tétele ellen : „múlt hóban a bujakór tömegesen észlelhetett" stb. hevesen kikel s ezt a városi egészségügyi közegek eilen irányzott compromittáíási szándékból eredettnek nyilvánítja; s teszi ezt oly modorban, melyet követni az egyletnek nincs szándékában ; melyre azonban kötelességének tartja a következőkben válaszolni: Az orvos- gyógyszerész egylet igen is feladatának tartja nemcsak az észlelt járványos és szórványos betegségek felléptét constatálni, megvitatni, annak okait kifürkészni, hanem kötelessége figyelmét kiterjeszteni a bujakórra, a mai társadalom ezen rákfenéjére is, mely fertőző tulajdonságánál fogva egész családokat, nemzedékeket megmételyezhet. Midőn tehát a havi kórjárat megállapításánál a bujakór múlt hóbani jelentkezése az egyes tagtársak által oly mérvűnek lenni állíttatott, mint ez a múlt hónapok bármelyikében gém fordúlt elő s ezt jegyzőkönyvileg kifejezni az egylet kötelessé- sének ismerte : kérdés, hol lenne itt compromittáló szándék — annyival inkább, miután cikkiró maga számokkal bizonyitgatja azt, hogy a rendes kórház i helyiség a bujakóros betegek befogadására többé elegendő nem lévén, a dolgozóház helyiségét kellett ezen célra felhasználni. Kitűnik pedig cikkiró saját szavaiból, midőn mondja: „igaz ugyan, hogy a venericus nők utóbbi időben napról napra nagyobb számban küldetnek kórházi gyógykezelés alá, annyira, hogy a városi kórházból hely szűke miatt a dologház egyik elzárt, szigorún őrzött osztályán helyeztettek el, bői naponként orvosi ápolásban részesülnek. Jelenleg számra nézve 17-eu vannak. ‘ Továbbá „az itt állandón lakó nyiltuők közöl alig egy pár van, s azok is a venericus bántalom legcsekélyebb előjeleivel már behozattak s igy a nekik tulajdonított nagy iufectiót elő sem idézhették." Már most kérdjük, kell-e világosabb bizonyíték, hogy a havi kórjáratban megállapított bujakóros megbetegülések tömegesebben észleltettek, mint cikkiró fönt idézett szavai? Szükséges volté akkor, midőn állításaink igazságát önmaga beigazolja, oly éles modorú választ közzétenni ? Ennyit tartottunk szükségesnek az igazság érdekében válaszúi felhozni, az ügyet pedig részünkről befejezettnek nyilvánítjuk. *) Kelt Egerben 1875 nov. hó 22-én az egylet nevében és megbízásából. Dr. Kösztler József egyleti titkár. Hasznos tudnivalók. Közli : Ébner Sándor, gazdatiszt. 47. Sárgabarack általában gyümölcslopást megakadályozunk sőt megszüntetjük, ha a szebb példányokat bekenjük Oleum Croton- nal. E hashajtó oly gyors hatású, hogy a tolvaj még a fa alul sem tud elmenni. A mint megizlett, azonnal műkökik. Jól megjegyezzük a megkentteket. 48. Oleander gyorsabban virágzik, ha néha langyos vízzel öntözted k. 49. Nyeregtörést gyógyit: Gummi Myrrhae por. A seb kimosva a por reáhintetik. 50- Bokros lovaknak szeme pilláin és szemök körül hosszú szörök szoktak lenni, ezeket kihúzzuk s a bokrosság megszüuik. *) A francia közmondás: „Qui s’ excuse a’ incuse" — soha sem igazolta magát fényesebben, mint dr. Danilovies Pál úr kérdéses válaszában, melynek alig van egyéb érdeme, mint hogy „egészséges humorral" vagyon Írva. Ezért csudáljuk, hogy a t. orvos-egylet „komolyan11 vette azt. Mi részünkről, a kérdéses cikknek a szerk.- ségre vonatkozó végpassusát egyáltalán nem vettük komolyan. Különben ez ügyet lapunk terén mi is végleg befejezettnek tekintjük, kijelentvén, hogy az ide vonatkozó, s tulajdonkép orvosi szaklapba való közleményeknek csupán azért adtunk helyet, mert az azokban felhozott aggályos körülmények, kell, hogy a lakosság figyelmét s óvatosságát komoly mérvben felköltsék. Szerk. Jelentkezett is ! Először kirakta fehér kezeit az ablakon, azután kirakta szőke fejecskéjét. Szebb kirakatot nem láttam életemben ! Alázatosan köszönök neki. Mosolyogva int fejével, és magához int kezével. Oda rohanok. — Ugyan kérem, miféle nóta volt az, mit egész éjjel húztak itt valahol? (mintha nem tudná, hogy hói !!) Vagy ön talán nem is hallotta? (mintha nem tudná, hogy én húzattamü) Nekem igen tetszik. A szép asszony németül beszél. . . Oh, ha az angyalok beszélnek, ők is csak németül beszélhetnek. (Ezt akkor gondoltam !) — Nem akarja nekem elmondani azon darab textusát? — kérdi s olyat néz rám bűvös szemével, hogy a szivem maid kiverte az ablakot. Elpirultam, mint egy iskolás gyerek, akiuek exabrupío szavalnia kell a papa névnapján. — Hogy is van csak ? Mégis elszavaltam neki irulva, piruiva, lesütött szemekkel. Miután felmondtam a leckét, várakoztam néhány másodpercig . . . íéitem, hogy megneheztelt, (mintha bizony neheztelne egy nö azért, ha azt mondják neki, hogy szeretik!)— vártam, hogy ö kezdjen ismét beszélni. Egyszerre lábamhoz húll az ablak-párna, és az ablak zajosan húzódik be fejem fölött. Feltekintek. Életemben először történt meg rajtam az, hogy nem tudtam, mit tegyek . . . (azóta már sokszor megtörtént !) de csak néhány percig tartott a habozás . . . . s végre hónom alá kapva a trophacu- mot, fontos léptekkel siettem be a házba, alig fogadva a mellettem ellépdelő Suada Niceolo köszönését. (Ez a Suada Niccolo egy tőkepénzes férfiú volt, ki pár hét óta tartotta a falut pénzzel, s kit pár hét óta tartott a falu savóval.) Ott az ajtóküszöbön belől várt ő szemérmesen. Nem mertem rá nézni, csak az ablak párnát nyújtottam előre. Megragadta kezemet. — Oly rég vártalak! Nagyon megijedtem. Még most is restellem, hogy ijedtemben azt kérdeztem tőle : — Mire nézve? Elvette a párnát, s leültetett a kanapéra, s oly tekintettel nézett rám, melytől józan koromban bizonyára megittasodtam volna. Sokat beszéltünk . . . mit és miről, ki tudná azt ! Gyorsan repült az idő . . . estére harangoztak. — Most isten veled ! siess innen ! férjem jő, pedig az egy borzasztó ember ! — Akkor hát megölöm! — Ne hidd! ő nem duellál . . . ő képes volna patkánymérget adni neked is, és nekem is. Nem félek a haláltól, akkor sem féltem, de a patkányméreg- töl mégis megborsódzott a hátam. — Eljösz holnap ? — Igen ! igen ! igen ! — Ily időben, mint ma ? — Ily időben, mint ma. — Álmodjál szépeket! — Te léssz álmaim legszebbike ! — Hízelgő ! Jó éjt ! Boldogságomban csaknem agyonra Öleltem a véletlenségből ismét mellettem ellépdelő Suadát. (Vége köv.)
