Eger - hetilap, 1875
1875-11-18 / 46. szám
X1Y. évfolyam 46. szám. 1875. november 18-án. Előfizetési dij : Egész évre Félévre Negyed évre , Egy hónapra Egyes szám 5 l't — kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 kr. — 45 kr.- 12 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasAbzott petit sorholy utón 6, bélyegadc fejében minden hirdetés*?! 30, nyilttérben egy pef t sorhelyért 16 kr fizettetik Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. kiadó-hivatal : a lyoenmi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lycenm átellenében) 8 minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr Államkorm ány zatunk. ív. (V é g e.) A pénzügyi helyzet tehát most áldozatokat követel, melyeket meg kell hozni. — Jelenleg tehát már csakugyan testtel lélekkel azon vagyunk, hogy elkövetett rettenetes nagy botlásunkát helyre üssük, illetőleg a bennünket marcangoló adósságot, amennyire lehet, törleszs/Uk. No de persze ehhez pénz kell; tehát hogy az legyen, oly piszkos direct és indirect adónemekhez is mertünk nyúlni, melyeket az előttünk gyűlölt emlékű önkény idejében, midőn pedig ellenőrzés nélkül kezelték német vetélytársaink Bécsben a közpénztárt, szégyenletükben nem merték volna az adózókat ilyesmivel terhelni, annál kevésbbé ily nagy adóbefizetését e pénzszük- ség idején a végletekig erőszakolni; jó gyomiú alkotmányos életünk azért ezt is beveszi. És miután most már takarékosaknak is kell lennünk, nyúlunk tehát az általános reductióhoz, legelőször is az általunk felállított száztizenkét törvényszékből vagy negyvenet törülünk e\, illetőleg tisztviselői személyzetét szé’nek bocsátjuk, még pedig úgy, hogy a felállítandó uj törvényszékekhez tisztviselőket is újakat nevezzünk,— bravó— hát hiszen ez úgy is ducá', mert az ujministerekkel uj kliensek és fris kcgyencek is álltak elő, ezeket is tehát ki kell elégíteni a magok módja szerint. Minthogy Széli Kálmán valahára kinyomozhatta azon 'örekvés lehetőségét, hogy a mostani kormány mégis csak képes lesz egy pár millióra menő megtakarítást nem a papíron, harem tényleg ■eszközölni, e's megvalósítani, tehát kimondatott legelőször is a tisztviselők nagy részbeni brennolása. Már nem tudom, hogy itt melyik hivatalnokok értetnek, mert hiszen a törvényszékek és járásbirósá- goknáli tisztviselői létszám már eddig is annyira reducáltatott, hogy a munkát nem győzik, és igy azok létszámát még újra is apasztani ugyancsak egy örült eszme volna ; hanem igen is a ministeriumok, curia, királyi tábla osztályaiba bezsúfolt egyéniségeinek legalább felét inkább lebetne la uf passai elereszteni: vagy ha veszszük azon pogány gazdálkodás eveiben, midőn a kormánynak bizonyos szolgálatokat gazdagon kellett jutalmaznia, tömérdek oly hivatal teremtetett, melynek akkor sem volt egyéb értelme, minthogy cim lehessen arra, bogy X. vagy Y. úr jó fizetést húzhasson. Ez állások nagyrésze ma is be van töltve, húzzák a nagy fizetést, de dolguk csak annyi és olyan, melyet minden nehézség nélkül be lehetne osztani azon tárca más osztályába. Igenis az ily felesleges a ran y-g a 11 é r o s o k kiküszöbölendők! Ha már a reductió által oly kedvező pillanat kínálkozik, melyben a nem „hivatottakat11 a jóravaló tisztviselői testületből kizárhatjuk : ám akkor mutassuk meg, hogy a munkás, szorgalmas és képzett egyéneket megtartva, azokat fogjuk elbocsátani, kik hivatásukat betölteni képtelenek, vagy szakképzettség hiánya, vagy egyéb körülmény miatt nem érdemesek arra, hogy az államnál továbbra is alkalmazást találjanak. A tömeges elbocsátások veszélyes visszahatást fognak gyakorolni a hivatalban maradóknak. Senki sem fogja magát biztosnak érezni, és a bizonytalanság érzete köny- nyen előidézheti a hivatalnoki kar bomlását, demoralizátióját. Ha e veszélyes következményeknek elejét akarják venni, akkor biztosítsanak szilárd, állandó állást legalább azon hivatalnokoknak, kik a rednctió után megmaradnak. Adjanak nekik szolgálati pragmaticát, mely kötelezöleg megállapítja az állam és a hivatalnokok kötelességeit, de egyúttal jogait is. Külföldön a legbiztositottabb állásnak tekintik a hivatalnokét. A hivatalnok megelégszik aránylag kevés fizetéssel, mert biz tos jövedelme van; és gond nélkül nézhet a jövőbe. — Nálunk a hivatalnoknak rósz fizetése van, és az a kilátása, hogy a legközelebbi alkalommal kiteszik a sztírit. — Azután még panaszkodnak, hogy nincs muDkakedv, csodálkoznak, hogy tisztviselőink nem szeretik állásukat, nem birnak áldozatkészséggel. De lássuk tovább. Azzal, hogy egy pár száz tisztviselőt elbocsátunk, a megtakarítás gordiusi csomóját még nem igen oldjuk meg, mert amint a pénzügyi bizottság ülésében utóbb az igazságügyi költségvetés kerülvén tárgyalás alá, ennek folytán ismét az tűnt ki, hogy az igazságszolgáltatás lassan és elég ro- szul méregdrágán kezeltetik, gondoztatik, felügyelteik, ellenőrii- tetik, és még sem tudják azt egyszerűsíteni, olcsóbbá tenni és jobban kezeltetni. Ha tehát igy is lassan megy a törvénykezés, a tisztviselőkre szükség van ; és ba ez áll, annál kevésbbé tudhatnak a körül tetemesb megtakarítást keresztül vinni. Hej uraim ! máshol van a hiba. A minduntalani rendszerváltoztatás és ministeri változás kerül sokba az országnak ! — Kormányrendszerünk hasonló a gyakran hurcolkodó lakóhoz — Alig lépte Ilink ma életbe valami intézményt, már holnap megszüntetjük azt. — Pedig a régi magyar példabeszédként „tizszeri hurcolkodás hasonló egy leégéshez." Valóban mulatságos és érdekes a minister-vásár azokra nézve: akiknek minden eszük s kedvük a párttusa vóltozandőságni körül forog, és az valóságos politikai élvezet reájuk nézve, hogy vagy egyik vagy másik politicai viador bő kegy- vagy nyugdíjjal kidül magas állásábói, megint csak utódjának adja át a mérő kanalat. Mily sok időt és roppant költekezést igényel az, mig az uj minister cselekvényi körével, az anteactákkal, alárendeltjei minősegével megismerkedik és bele tanul teendőibe, a már megkezdett vagy az utóbb megkezdendő munkálat-tételekbe, — minden dologhoz sok tanulás szükséges, ehhez pedig idő és 80 k pénz szükségeltetik, és mind ezt természetesen az adófizetés terhét viselő azon szánandó tömeg érzi meg, és arra sulyosodik, minthogy annak az a rendeltetése: hogy ö csak fizessen; — mig a szereplők ott fenn szenvedélyüktől elragadtatva, mulatják magukat, az öntetszelgés játékszínében. —Itt, itt uraim, itt kell a dolgon segíteni! Állami kiadá-unkat legnagyobb mérvben növeli a hadseregek fentartása. Tagadhatatlan tény, hogy a monarcbicus államszervezettől elválaszthattok a zsoldos hadseregek, e vas molochok, melyek pénzt és vért, a nemzetiségek lelket és testét emésztik fel. — A társadalom e sorvasztó nyavalyája az, mely a kisebb nemzettöredékeket — legyenek bár azok az erkölcsi történelem, a hősiesség és hazaszeretet legmagasabb fokán,— hová tovább eltörli. — Vegyük csak saját helyzetünket, tekintettel fajunkra és nyelvünkre, nem látjuk a történelmi állást egyedi s rettentöleg külö nböző helyzeteket szemben az óriási idegen ajkú törzsekkel. Most ha csak védelmi és nem támadó ál ásponiot foglalunk is el, mégis hadi kiadásaink o'y mérvűek, hogy ha valahol, mindeneseire itt kell legna- gyobbszerti expensákat tennünk. Tudjuk mi azt nagyon jól, hogy ez európai óriási kiadásokon semmi más egyéb nem segíthetne, mint a nagy hatalmak egyetértő, aránylagos lefegy verkezése. — No de hagyjuk ezt, hiszen ennek elemzése reánk nem bízatott. — Ezt úgyis átláthatja bárki is, ki a monarcbicus elveket, szemben a a democratikus elvekkel alkotmányszerüen mérlegeli. De mindazonáltal lehetne a hadi ügyet több alakban módosítani, és egyelőre is, a három évi tettleges fegyverszolgálatot, — a másodévenkinti őszi gyakorlatokat ide nem értve, — egy vagy legfölebb két évre mérsékelni. Már ezáltal is sokkal nagyobb megtakarítás volna elérhető, mint szá
