Eger - hetilap, 1875
1875-11-18 / 46. szám
362 mos családfőt kenyér nélkül hagyni, vagy világosabban mondva : a proletártömeget egy új sereggel szaporítani. Meggyőződésünk szerint mi, a hazai szükségek leg3züksége- sebbikeül tekintjük a népnevelés rendezését, és a központibanknak felállítását; mert tudomány és pénz nélkül haladni lehetlen. Saltusinnaturanon datur. Tekintve a mostani á'lamkormáuyunk erős pártnagyságát, terjedt népszerűségét, csakis ő van hivatva, életerős és üdvös reformok hazánkbani keresztülvitelére. A munka, mely reá vár, óriási, útja sikamlós, és mert kinek-kinek amily magas az állványa, oly mély annak az esése, ha . . . Attendendumest! Lörinczfy János. November. E hónap a tél előcsarnoka; többnyire nedves, ködös időjárás köszönt be, reggelenkint gyenge fagy és dér lepi meg a sárgulásnak indult növényzetet, gyakori eső váltakozik dara és hóeséssel. Ritka eset, hogy e hónapban hullott hó állandó legyen, a föld még nem hült ki annyira, hogy megbirja vízből alakult fehér takaróját. A levegőnek csekély viSlanyosság-tartalma miatt megszűnik a zivatar, villám és menydörgés a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, de országos eső, teljesen beboruit láthatár, napfény, hideg és langyosabb szél, a lehető legrövidebb idő alatt váltakozik. G-yakran vau alkalmunk említetteket egy nap lefolyása alatt élvezhetni. A növényzet e hónapban megszünteti fejlődését; nyugalomra készül, hogy annak idején újult erővel folytathassa életét; még virágzik ugyan a csicsóka, mályva, őszirózsa, a szironták némely faja, vadrepee és rezeda addig, mig csipösebb fagyok véget nem vetnek dicsőségüknek, némely pázsit-félék és vetett gabonáink most fejlődnek, erősödnek, mig a föld teljesen be rem kérgesedik; a legelső nagyobb fagy megakasztja növésüket, főkép ha hideg száraz széllel köszönt be. Gyümölcsöseink, erdeink kopaszodásnak indulnak, a levélzet lehűli, s a lehúllt levél játékszerül szolgál a levegő szeszélyeinek, de mig a magasabb fejlettségű növények pihenést színlelnek, addig több gomba és moh életre ébred, utóbbiak bár megdermednek, de kiengedés után újra folytatják savanyu életüket. Éneklő, rovarevö és némely szem-evő madaraink elhagytak,' vagy elhúzódni készülnek, — szebb hazába vándoroltak, hideg e föld nekik; mások ismét felkeresnek bennünket s vig csicsergéssel suhannak ágról ágra. A cinegék különféle fajai, ökörszem valódi áldás reánk nézve, mert ezek keresik fel és kevesbítik a fakéreg alatt létező rovarok petéit és bábjait.. Megérkezett a károgó varjú és csókák serege, s szívós hosszá életű szárnyasok a mily mértékben falánkok, ép azon arányban képesek koplalni is. A varjú hasonlít némi részben a verébhez, a mennyiben mindkettő a mindenevők közé tartozik. Nem haragudnánk fekete vendégeinkre, csak a kazalok tetejét ne bolygatnák. Némely állatok téli álomba merülnek, s a föld üregeiben lomhán henyélve várják a tavaszt hirdető pacsirta-dallamot. Föld alá húzódnak nem különbeu a hüllők és rovarok különféle fajai, hideg vérük dacára kerülik a hideget, elemük az árnyék és hűvös levegő. E hónapban a gazda bevégzi őszi vetését, és a mennyire ideje engedi, iparkodik őszugarolni, hogy tavasz munkája gyorsítva minél hamarább bevégeztethessék. E hónapban beszorul, zsák és takarmányra szorul minden állata, tehát itt az ideje, hogy kiki számot vessen készletével és egyensúlyba hozza szükségleteit. Bekövetkeznek a hosszú esték és rövid napok. Előbbiek arra valók, hogy gondolkodjunk a múlt felett, fur- készszlik ki, hol hibáztunk, s mit mulasztottunk s abból kiindulva mikép fogunk a jövőben cselekedni; utóbbiak pedig alig nyújtanak elegendő időt ^állataink körül vizsgálódni, azok helyes gondozása, természetüknek megfelelő takarmányozása, ápolása, tisztántartása felett őrködni. Tévesnek állitom azon elterjedt véleményt, hogy télen pihenik ki a gazdák a nyár fáradalmait, télen a semmitevés és restség sem rovatik fel bűnnek. Igaz, a téli munka magában véve nem mutat feltűnő eredményeket, de ha a téli teendők, mint trágyázás, állatok gondozása, a szaporulatoknál a célszerű ápolás és felvigyázat hiányzik vagy hiányzott: akkor a legjobb és legmunkásabb nyársam hízhatja a tel hibákat és hiányokat helyre. A nyár eredményeit a tél késziti elő. Fentebbi nézetemmel nem szándékozom a folytonos otthoni- ülést, istállóról istállóra való mászkálást ajánlani, mintha ez tenné ^ T Á R G A. Hulló levelek. ii. Súlyos gondoktól setétlik Csillagtalan bús éjszakám. — Van-e neked ily éjszakád? S ily éjszakán gondolsz-e rám ? Tudtam, hogy jő ezen óra S még sem hittem, hogy jőni fog. — Ugyan ezen ál-hit nélkül Élhettem-e boldog napot ? Mennyi emlékem van tőled! Hervadt virág egy nagy halom. . . — De ezt mind, mind túlélhetem . . . Egy lesz örök : a fájdalom. III. Sem a földön, sem az égben Báj, szépség már nincsen olyan, Mit nem ruháztam rád ébren, — Hogy álmomban lecsókoljam. Tudod-e mit kívánsz tőlem ? Csodát, sőt ami lehetlen ! — Kívánod: hogy boldog legyek, De arcodat ne feledjem. — Ha elhagy e fájdalom is, A világon mim marad még ? Végtelen boldog voltam én, Arcomon vidámság honolt. — Boldog lészsz, sőt lenned kell, mert Magaddal vitted e mosolyt. IV. Mintha rövid villám villan át Egy percig a bánat fellegén Fel-feltünik arcod kedvesem. — Nem vagyok tehát még oly szegény ! Ilányszor láttam üdvömet szemedben, És óh, hányszor tartóm kis kezed; — Milyen édes, édes a rövid múlt, S mégis fájó az emlékezet ! Te azt mondtad, hogy halni fogsz . . . Kár a földoek ily szép alak ! — Vagy talán meg akarsz halni, Hogy még jobban sirassalak ? Látlak-e még? eme fájó kérdés Ovedzi éltem, mint gyász-szalag. — Oh, ha úgy, mint hervadó virágot . . Akkor inkább soh’ se lássalak! Feledni! Téged feledni ! Hadd veszszen a fájó emlék ! Te eltűntél, mint a ragyogó nap, Újra kezdni pályáját keleten.
