Eger - hetilap, 1875

1875-01-28 / 4. szám

28

laszékeknek és tanítóknak vállvetve oda kellene törekedniök, hogy mentül több ily hasznos és mégis olcsó tanszerrel, mert azok előállítása leginkább, mondhatni egyedül a tanítók buzgalmától függ, lássák el iskoláikat. Igen ám, mondják kollegáim, s velők magam is, a buzgalom csak megvolna, ha csekély fizetésünk s a városunkban uralkodó nagy drágaság következiében ránk sulyo- sodó anyagi gondoka létező buzgalomnak még csiráját is ki nem oltanák belőlünk. S ha mindamellett a buzgalom mégis megmaradt, hiányzik az idő ; mert tanít óink legnagyobb része, hogy anyagi sorsukon némileg segítsenek, kénytelenek instrukto- r o s k o d n i, s igy alig marad valami kevés idejők a pihenésre, bogy fárasztó munkájúkhoz ujult erőt szerezhessenek.

Hogy mennyire szivén viseli Ausztria a népnevelés ügyét, arról tanúskodott az általa kiállított „Osztrák i s k o 1 a h á z,“ mely a tanügyi kiállítás egyik fő díszét képezte, s mely úgy orvosi, mint pacdagogiai tekintetben a legnagyobb dicséretet méltán megérdemelte. Ezen iskolában s a tanító két szobájában nagy mennyiségű tanszer volt kiállítva, melyek közöl kiemelendőknek vélem a szemléltetéshez szükséges taneszközöket, s ezek között a különféle mesterségi eszközöket, melyek ‘/so—Vioo"ac^ nagyságban igen csinosan és híven voltak készítve. Igen kívánatos, hogy ily mesterségi apró eszközökkel minden valamirevaló iskola el legyen látva, valamint a kertészeti, gazdászati s az oltás különféle nemeit ábrázoló, egybeáliitható és szétszedheiö eszközökkel is, melyeket nagy érdekeltséggel szemléltem ezen iskolában.

Leginkább kiérdemelték a szakértők elismerését a szép és érdekesen rendezett s több nagy kamiyában elhelyezett k é z m titan i (technológiai) gyűjtemények, melyeknek becse s a tanításhoz való nélkülözhetlenségök mind jobban és jobban elismertetik. Egyik katulyábau a vas, másikban az üveg, harmadikban a pa- pir, cukor, bőr, szappan, vászon, szövet stb. feldolgozásának és készítésének módjai minden átmeneteikkel, s azok készítéséhez szükséges anyagokkal együtt voltak szemlélhetök. Az emberi test egyes részeinek mintázatai és anatom i a i táblái sükertiltek és szépen színezettek ;améter rendszer ismertéséhez használt eszközök, valamint a méter hosz , négyszög-, súly- és ürmértékek, valódi nagyságukban csinosan készítve voltak kiállítva. (Folyt, köv.)

Levelezés.

A tűzoltók táncvigalma.

Pezsg a farsang ! egyik bál a másikat követi s Carneval, ki fejedelmi kísérettel vonulva be városunkba, ünnepélyesen foglalta el trónját, folyó hó 23-án újólag maga köré gyüjté híveit. S hogy a Carneval uralma nálunk még folyton szilárd lábon áll, legillöbb bizonyítéka azon táncestély, melyet városunk iíju életképes tűzoltó egylete saját javára rendezett. Rég idő óta terjengtek már szárnyaló birek e bál előkészületeiről, mesés mendemondák a diszités merész nagyszerűségéről, úgy annyira, hogy magam is túlzott remé- nyimmel keserű csalódásra készen léptem a terembe, de be kell ismernem : a hir nem mondott sokat, a való pedig arról győzött meg, hogy keveset mondott. A terem határozottan tűzoltó jelleget viselt, az égő emeletes bázak meglepően merész alkalmazása, a tűzoltói felszerelvények érdekes csoportositása, hozza még a karzat díszes háttere emelték ki tnéltáu a disziíö, főleg pedig a rendezőség ügyes eljárását s a terv választásában tanúsított tapintatát, ti való- bau uem láttuk már rég idő óta Egerben a Casino termének ódon falát a diszités nem csupán ily, a bál cinicnek megfelelő, hanem mondhatjuk páratlanul fényes burka alá vonva. De e mellett a gondos figyelem kiterjedt még arra is, hogy a jelenlevő hölgyek a díszes vörös selyem táncrendben szép emléket vigyenek magokkal haza, melynek fényes kiállítása azonban az egyszerűség tulszerény köntösében megjelent cotilionra nézve már eleve magasabb várakozásokat kelthetett. Azonban egyáltalában a rendezőség buzgalma és tevékenysége határt nem ismert, de az eredmény illő koronát is tön fáradságos művökre. Itt láttuk az igazi eoalitiót, es pedig minden elv feladása nélkül, itt „a szépség s fiatalság örök liberalismu- sát az öregkor conservativismusával,“ az ez ideig még haiározottan passiv szerepet vivő „uj polgártársaink" megjelenését a veterán résztvevők activ szereplésével. S valljuk be nyíltan: acoaliíio e téren teljesen sükerre vezetőnek bizonyult be, e mellett tanúskodik a mulatság kedélyessége — bár nem is nélkülözött minden feszt,— főleg pedig a tetemes bevétel. A házi asszony tisztét F ü 1 ö p Józsefné ö nagysága elegantiával vitte. A jelenlevő szépek közül pedig főleg kiemelendök : Sárközy Piroska, Balzó Etel, Tarnay Erzsiké, Juhász

A növényvilág óriásai.

(Vége.)

A lombos fák közt sem ritkák a rengeteg példányok. Néhány évtized előtt még fonál it Boroszló mellett egy fejedelmi cserfa, az úgynevezett „pleischwitzi cserkirály," melynek törzse 42 lábnyi kerülettel bírt, s belső üregében 18 ember kényelmesen elfért. Az egész törzs magassága 18 lábat tön, s három ágba oszlott szét, melyeknek egyik, 1833-ban letört kisebb ágából 14 öl tűzi fa került ki.

Minden eddig ismert cserfa-példányok között azonban legna- gyobbszerü s legnevezetesebb volt az úgynevezett „Damony-cser“ Dorsetshire-beo, Angolországbao. Törzsének kerülete — állítólag — 68 lábat tett, belső ürege pedig 20 láb magas é3 16 láb széles volt, s minthogy az országúiba esett, Cromwell idejében valamelyik csapiáros utszéli csárdáját e fa üregében ütötte föl. De egy hatalmas orkán e fejedelmi fát is földre dönté 1703-ban.

Az európai, s általán a mérsékelt övbeli lombos fák közöl nagyságra s terjedelmességre nézve feltűnőbb példányokat szolgáltatnak még: a vörös fenyő, a hars, a gesztenye, és a boglár-fák. A gesztenyefák közöl egy példány, az Aetna közelében, az úgynevezett „Cento cavalli,“ egykor európai hírű volt, amennyiben lombjai alatt, állítólag, száz lovas táborozott. A platánok közöl pedig a Konstantinápolytól mintegy 3 órányi távolságra fekvő buyukderehi boglárfa lön híressé, 90 lábnyi magasságával, s mintegy 150 lábnyi kerületével, melynek árnyai alatt egykor a keresztes hadak vezére, Bouilloni Gottfried is tanyázott.

ASunda-szigetek őserdőinek fejedelme, a Rayamaladfa (Liqui- dambar Altingiana), 150—180 lábnyi magasságra nö s csak 90— 100 lábnyi magasságban ágazik szét.

A forró övi fás növények közöl rendkívül érdekes példányokat mutatnak fel: a majomkenyér fa (Adansonia digitata,) és az indiai fügefa (Ficus indica.) Afrikai Senegambia tartomány Nagy-Galar nevű falujában van egy kenyérfa, melyet méltán tartanak a föld egyik legbámulatraméltóbb növényének. Törzse alig 25—30 láb magas, de átmérője 30—34 lábat teszen, s e vastagság és erő csakugyan kívánatos is azon rendkívüli kiterjedéshez, melyet

fekmentesen szétterjedő mellékágai elfoglalnak, s melyeknek kerülete mintegy 160 lábnyi átmérővel bír. A ía maga egy egész erdő. A törzs belseje üres, üregét a néger elöljárók tanácsteremül használják.

Még nagyobb kiterjedést foglalnak el az indiai fügefák némely nevezetesebb példányai. Ezeknek elágazásai ugyanis leggyökereket bocsátanak alá magokból, melyek azián a földben újólag gyökeret vervén, egyetlen egy fa úgy tűnik fel, mintha száz meg száz vékony törzsből álló, s ágazataival egybenőtt erdő-pagonyt képezne. Madras mellett van egy ily fügefa, melynek fő törzse 28 láb vastag, s 37 mellékgyökér által van támogatva, melyek 30 — 50 láb magasak, De a legbámulatraméltóbb példánya e fajnak Neibudda szigetén látható, Barodsch helység közelében. E fa neve „Kubir Bar.“ Ma már igen szét van rongálva, s igy nem bir eredeti jellegével. De még 1783. előtt, mikor egy erős vihar rendkívül megtépte, teljes épségben s terjedelemben állott főn, mintegy 1300 nagyobb, s közel 3000 kisebb léggyökerével egymagában is egy oly hatalmas erdőt képezve, melynek lombjai alatt 6—7 ezer ember több Ízben kényelmesen eltáborozott. A monda szerint, Nagy Sáudor is tanyázott alatta, indiai hadjárata alkalmával.

Mindezen növényóriásokat azonban, legalább magasságra nézve, túlszárnyalják Ausztrália némely fajtái, névszeriní a myr- tusz- és eucalyptus z-félék. Pamberton Walcott teszen említést egy óriási eucalyptuszról, melyet nyugoti Ausztrália egy bájos völgyében látott. E fa magasságát a nevezett tudós 500 lábnyira becsülte, s törzse csak 300 lábnyi magasságon fölül kezdett elágazni. Belseje iires volt, s ürege oly terjedelmű, hogy benne bárom fölszerelt lovas kényelmesen elfért és megfordulhatott vala. Ausztráliában található hasonló rendkívüli példányokról más utazók is tesznek említést. Ha már meggondoljuk, hogy a straszburgi székes- egyház tornya 460 láb, — a Cheops-gula pedig 480 láb magas, kitűnik, hogy ha e hatalmas emberi építmények közelében volnának amaz ausztráliai növény-királyok, ezek amazokat lombjaikkal be- árnyaznák !

1