Eger - hetilap, 1875

1875-01-28 / 4. szám

27

mérnöki rajz a tényleges helyzetnek teljesen megfelelő, Wodianer Albert képviselői a helyszínén értesítettek, bogy a célbavett árokásást a mérnöki terv s kijelölés szerint eszközöltethetik.

Ennek kapcsán olvastatott Békés megye közönségének 469 sz. azon értesítése, hogy a vegyes küldöttség jelentését helyeslő tudomásul vette.

S végre olvastatott a közmunka s közlekedési szakosztály véleménye.

A küldöttség véleménye tudomáséi vétetik ; s erről Békés megye közönsége értesittetik.

Olvastatott az eger-pétervásári-gömöri útvonalon a vermes csárdánál eszközlött útépítés ellen emelt panasz megvizsgálásával megbízott küldöttség jelentése, és a közmunka-szakosztály vélemé- nyes előterjeszt -se.

Tekintve, úogy a bemutatott küldöttségi jelentéshez a panasz tárgyát képező útvonal belyrajza csatolva nem lett;

tekintve, i ogy azon körülmény, hol yonúlt el tehát valóban az állítólagos régi út, s mikor, mily viszonyok közt s ki által foglaltatott el a legközelebb időben a most használt út, mikor mely évben pusztult el a régi bid s mennyi ideig történt a közlekedés hid hiányában a paíak medrén át, — föl nem deritetett ;

tekintve, hogy arra nézve lehetne-e: s miként a közlekedést a megyei útalap nagyobb mérvű megterheltetése nélkül a régi útra áthelyezni s történhetnék-e az áthelyezés olykép, hogy a híd jelen állásában fentartathatnék, vélemény nem mondatott ; — tekintve, hogy arról mily mérvben biztosíttatnának a kérdéses út melletti épületek (csárda s állás) az által, ha a híd a mérnöki előterjesztéshez képest megbövittetnék a ár l'/2 akár 2 láb átraérettel, — mennyiben az esetben ha nem a jelenleg használatban levő, hanem a régi töltetnék fel a mérnöki tervnek megfelelőleg, s mennyiben veszé- lyeztetének azok nagyobb mérvben, ha az nj ú! feltöltése foganatba vétetik,— a küldöttség jelentésében említés nem tétetik; —

tekintve, hogy arról, miként lennének az épületek az útvonalnak a mai útépítési szabályoknak megfelelőleg leendő kiépítése mellett biztosíthatók, — és arról, ki emelte ama kerítést s mikor, melynek fenállását Istenmező község lakosai panaszolják,s mely földjeik elérésében akadályozza, — a küldöttség jelentésében megoldást nem nyer ;

szedelmes gyúanyagot, melyek között járni, forogni sokkal veszélyesebb, mint ha puskaporos toronyban járna az ember.

Égő szivek, lángoló tekintetek, parázs-szemek füstölgő fejek— a hozzá tüzes csárdások,— mindezek oly vakmerő kisérlések s oly túlságos önhittségből származó experimenta- tiók voltak, hogy az eredmény iránt senki sem lehetett kétségben, s amint a következés igazolta is —-a tűzoltók jteljes lefegyerzésével végződött.

Mert ki bírna a villám hatalmának ellent állani? ki azon emberi halandó, ki a kráterek fellövelö tüzét, az omló tüzes láva folyását visszatartani elég merész lenne ? Senki ! Magok érezték ezt a tűzoltók, midőn megadták magukat sorsuknak, midőn a villám- tekintetek előtt meghajolva, a szivek égő kráterét teljesen respe- ctálva, meg sem kisérlék az ojtogatást, hanem megveretésök érzetében a füstölgő és pattogó tüzes champagneiba temették kudarcukat és e felett érzett bánatukat.

Hanem a vesztett csata kimenetele miatt még sem kellett volna megfeledkezni ez érdemes társulatnak szolgálati kötelmeiről, s azt a legnagyobb veszélyben is teljesíteni kellett volna.

Ilyen mulasztások voltak pedig:

1. Egy fellobogó láng nem jeleztetett az örök által, mely egy 16 éves kis leány szivében lobbot vetett.

2. Egy szép özvegy égő vágyát elojtatni meg sem kisérel- tetett.

3. Egy hamvadó remény pislákoló tüze mellé ör nem lett állítva.

No de a kezdet nehéz, — sa commune testületileg mosolygott ezen kezdet nehézségein, magában mormolván: „Hát ha én kezdem el, mi lesz akkor. ?“ Keve.

Az „utolsó Ítélet“ napján.

V o g 1 e r abbé, a hiresjjorgona-müvész, 1785-ben, sz. Cicelle napján, Amsterdamban egy nagyszerű orgona-hangversenyt rendezett, melynek egyik előadandó részlete „az utolsó itélet“ cimet viselte.

Egy amsterdámi bárkamester, olvasván a nagy falhirdetményt,

mindezek pedig a kérdéses ügy megbirálására feltétlenül szükségesek, a bemutatott iratok a küldöttségnek a fentebbiek szerint való kipótlás s kiigazítás végett visszaadatnak, azzal, hogy figyelembe véve e közlekedés hogy a viszályos ügy elintézését sürge- töleg kívánja, az mielőbb kiegészítendő s bemutatandó lesz.

Miről a küldöttség elnöke, annak tagjai, Kubik Endre|m. főmérnök és Nánásy Ignác m. bizottsági tag értesittetnek.

Tanügyi tapasztalatok, a bécsi világtárlaton.

II. Külföld.

(Folytatás.)

A taneszközök között feltűnően voltak képviselve a térképek, melyek közői kiemelendőnek tartjuk Vogel néma térképeit; az egyes hegycsoportok, tűzhányók, vízesések és különböző néptörzsek szemléleti képeit, melyek nálunk még hiányzanak. A terményrajz tanításához papir-machéból készített állat-gyűjtemény 57 drb. — Ez szinte dicséretre méltó, mert ezen tantárgy tanításához célszerűbb eszköz, mint a képek. A számtani taneszközök között nagy számmal voltak a méterrendszer ismertetéséhez szükséges eszközök, mi tanúskodni látszik arról, hogy Au áriában már ugyancsak hozzáfogtak ez uj mértékek alapos tanításához, mig mi majd csak akkor kapkodunk ide-oda, midőn a dolog körmünkre ég. Bizony nemártana, kivált városi iskoláinkban, a tizedes törtekre s ezzel kapcsolatban a méterrendszer ismertetésére egy kis gondot fordítani, annál is inkább, mert a méter-mértékek használatát, rövid időn törvényhozásunk is életbe léptetendi.

Kiválóan érdekelték a szakértőt azon taneszközök, melyek némely ismeretterjesztő olvasmányok kezeléséhez és könnyebben való felfogásához egyes tanítók által állíttatak össze. Ezek közöl kieme- lendönek tartjuk G r i m m e J. tanító gyűjteményét; nevezetesen a „selyméríl és „juh“ citnü olvasmányokhoz. Az első egy katulyában tartalmaz : eperfa-magot és levelet, selyemhernyó-tojást és hernyókat, gubókat, lepkéket, selyemszálakat, gombolyitót, selyemfonalat és szövetet,- a másik szinte egy katulyában : juh lábat körömmel, szarvat, fésűt, enyvet, sajtot, hurt, gyapjút és szövetet.

E taneszközök paedagogiai becse elvitázhatlan, mért az iskoigy kiálta föl: „De már ezt megnézzük, anyjokommal együtt, — az utolsó Ítéletet ! Bizonyosan lesznek ott angyalok, meg ördögök is. Még soha sem láttam egyet sem ! Aztán már csak látni kell, hogy támadnak föl az emberek !“

Otthon hamarosan el is készültek az ebéddel. Gazd’uram, az „utolsó ítélet11 örömére, egy pár korsó fickó-sörrel többet is öntött fel a garatra a szokottnál. Akkor aztán idejekorán elindultak a templomba, nehogy elkéssenek, és jó helyet kaphassanak. Oda érvén pedig, biztos positiot fogtálának a templom-ajtóban.

Az ajtó azonban nem nyílt, bár vagy két hosszú órája múlt már, mióta ott ácsorogtak s dideregtek, — mert kemény hideg volt. Végre valabára megnyílt az ajtó, s ök, a többi ácsorgó néppel együtt befurakodván, jó helyet foglaltak egy szögletben. De bárkamester uram annyira át volt fázva, hogy a nagy buzgóság erőt vön rajta s csakhamar mélyen elaludt.

A templomban roppant hallgató sereg, s néma csönd. Egyszerre megszólal az orgona égi melódiákban. A bárkamestert csak lökdösi, csak költögeti a felesége, de az rá sem kederit. „Hagyj békét nekem! — dörmögé félálmosan — mit értek én ehhez a cifra muzsikához ? Majd ha az utolsó Ítélet jön, akkor költs fel.“

De az asszony sem várta be az utolsó Ítéletet. Az orgona mé- labus hangjai reá is oly andalító hatást gyakoroltak, hogy szemei la8sankint lezárultak, s férje mellett ö is elszenderült csöndesen, Mindkettő csak akkor ébredt föl, midőn a hangversenynek vége volt, s a közönség oszlani kezdett.

A bárkamester iszonyún szitkozódott, hogy nem láthatta az utolsó Ítéletet, sőt annyira dühbe jött, hogy szegény feleségét ott a helyszínén hátba verte, a miért öt föl nem költötte.

A közönség kíváncsian tolongott köréjök, hogy megtudja a botrány okát, s midőn arról értesültek, hangos kacajban törtek ki.

A furcsa esetnek csakhamar hire futamodott az egész városban. Szegény bárkásné sok ideig az utcára sem léphetett ki anélkül, hogy az emberek ujjal ne mutogattak volna rá, mint curiosumra.

„Ez az az asszony, — mondák — akit az ura még az utolsó ítélet napján is rnegdöngetett !“