Eger - hetilap, 1875
1875-07-08 / 27. szám
miként saját költségén kórházat kíván áliitani, elismerést érdemelvén, a beadott adásvevési szerződés jóváhagyatik és a helybenhagyást záradék reá vezettetni rendeltetik. Miről T.-sz.-Miklós községe Bárczay Gyula szbiró utján értesítendő. Egyleti élet. Heves vármegye, és a Jászkeríilet gazdasági egyesülete részéről Gyöngyösön 1875. évi május hó 3 án Kovách László egyesületi elnök elnöklete alatt tartott rendes évi közgyűlés jegyzőkönyve. 66. Elnök a szép számmal egybegyült, tagok üdvözlése után az ülést megnyíltnak nyilvánítván,- mindenek előtt a titkári jelentés felolvasását kéri; mire felolvastatott az évi jelentés. Tisztelt közgyűlés ! Mindenekelőtt bocsánatot kell kérnem, hogy az egyesület lefolyt évi működéséről kimerítő és tüzetes jelentést nem adhatok ; nem pedig azért, mert két hónapi betegségem, s még jelenleg is folyvást gyengélkedő egészségem folytán, azon hiedelemben voltam, hogy semminémü jelentést sem leszek képes adni. — Mind a mellett egészségi állapotom kissé jobbra fordúltá- val igyekeztem eme kötelességnek, a mennyire lehet eleget tenni, s habár nem kellő jelentést is, de a t. közgyűlés némi tájékozása végett, a lefolyt évi működésről — mely ugyan különben sem valami eseménydús — egy kis kivonatot adni. Egyesületünk részéről ugyan is az utóbbi években tartott közgyűlések alkalmával előterjesztett szokásos évi jelentésünket mindig azon kecsegtető reménynyel záránk be, hogy a nagy közönség az egyesülés főn állásának szükségességét végre valahára belátva, igyekezni fog tömeges hozzájárulásával anyagi támogatásban részesíteni, s annak fönállását nemcsak biztosítani, hanem azon kedvező állapotba is juttatni, melyben első éveiben volt, s melyben képes leend kitűzött feladatának teljesen megfelelni ; azonban sajnos ! egyesületünk ezen reménységben — valamint az előbbi években úgy a lefolyt évben is teljesen csalódott. Mely csalódást nem tudjuk tulajdonképen, ha a sanyarú évek eredményének-e, vagy pedig a részvétlenségnek tulajdonítsuk ? elég az hozzá, hogy az egyesület a lefolyt évben, tagok belépésével anyagi erőben nemcsak hogy nem gyarapodott, sőt többek kilépésével inkább fogyott, annyira, hogy a jelenlegi tagok utánbe jövő dijak,- ha azok teljesen biztosak volnának is — a folyó költségeket sem képesek már fedezni. Ily körülmények között nem csoda, ha az egyesület önálló miveleteket nem tehet, sőt annyira jutott, hogy ha a részvétlenség igy tart, fönállása csak egy pár évre, azon időn t. i. míg a tartozások az évi kiadás többletét fedezhetik — van biztosítva. A főnnebb elő sorolt okoknál fogva tehát, az egyesület körében alig történt valami, mit elő sorolni méltó volna; mindazonáltal tudomásvétel végett van szerencsém a történteket a következőkben elő adni. Tartatott öszvesen 1. közgyűlés. 8. választmányi, és 4 bizottsági ülés, szakosztályi ülések nem tartattak. A mi az egyesület működését illeti, azok leginkább a m. kormány által történt megkeresések folytán részint véleményadásokból; részint kiadott rendeletéinek a közönség bővebb tudomására juttatásából ; nem különben a kormány által küldött gazdá- 8zati cikkekkel való kisérlet-tételekből álltak. Ilyenek voltak a többek között, mint igen fontos ügyben, a m. kormány által történt fölhívás folytán a vám és kereskedelmi szerződés átvizsgálása tárgyában, a kiküldött bizottság munkálata nyomán adott vélemény, mely szerént az egyesület azt az országra nézve károsnak és hátrányosnak tartván, annak megváltoztatását a kormány figyelmébe ajánlá. Továbbá a vetések állapotának világlatban tartása végett, a m. kormány által eddig küldözni szokott 20. db. rovatos ivecske körüli eljárás — mely az egyesület területén ugyanannyi tagnak, bizonyos időszakban kitöltés végett szétküldetvén, a m. kormány ál-«§ T Á R G A. V. Ferdinand. sz. 1793. apr. 19. f 1875. jun. 29. A bécsi kapucinusok sírboltja ismét egy lakóját fogadta tágas üregébe. — Boldog emlékezetű V. Ferdinand király holttestét e napokban tették örök nyugalomra, ősei érckoporsói mellé. A gondviselés hosszú életet adott a boldogultnak. Viharos, küzdelmes országlása mellett kárpótolta boldog családi élettel, és szelíd lelkületű neje, Mária Pia királyné szelíd gonddal, és ragaszkodó szeretettel feledteté vele a fényes múltat, a visszavonultság hosszú évei alatt. Nekünk, magyaroknak, sokszoros kegyelettel kell gondolnunk az elhunyt királyra ; nemcsak szelid, emberies lelkű kormányzása, hanem nemzetünk irányában oly sokszor tanúsított, eltagadhatatlan ragaszkodása miatt ; de kegyelettel és szeretettel kell gondolnunk azért is rá, mert nemzetünk nagyszerű sörök emlékezetes átalakulását 1848-ban alatta érte el, és az ö sanctionálása és helybenhagyása mellett kezdte élvezni azon szabadság áldásait, mely a felzúdult viharok dacára lombos, virágzó és termő fává fogja magát bitünk szerint kinőni. Ki ne emlékeznék azon egyszerű néháuy szóra, melylyel az általa kinevezett első magyar ministeriumot a nemzet alkotmányos parlamentje előtt fogadta,’midőn István nádor által bemutattatott ; $ kinek ne jutnának eszébe azon buzdító szavak, melyekkel a bemutatás után a nádorhoz fordulva, hivatala buzgó teljesítésére ősz tönzi öt? Majdnem háromszázad óta először hangzottak koronás király ajkáról a nekünk oly édes hazai hangok, s a nemzet lelkesülve ujjongott örömében, s a jobb jövő reményeit hitte lerakva a király esküje által. Az udvari politika miként működött ezek után, 8 a magyar király miként mondott le koronáiról, — ez a történelem tárgya. De mi magyarok nehéz sóhajjal láttuk a magán-életbe visszavonulni királyunkat, s ezen sóhajok vajmi indokoltak voltak abban az időben ! I. Ferenc császárnak mint első szülött fia a megállapított trónöröklési rend szerint nyerte az uralkodást, de nem birta atyja sze- retetét, kinek szive, úgy látszott, — a másod-szülött felé hajlott. Mi volt ennek oka? Nem kutathatjuk, de nem is akarjuk találgatni. Annyi azonban tény, hogy V. Ferdinand fiatal éveiben már elmés, élces és jó emlékező tehetséggel megáldott ifjú volt, kinek trónörökös korában nem egy sikerült elmés bon-motja jött az udvarnál, forgalomba ; de ki e miatt sok elkeseredést okozott az udvari cou!i?sák mögött. Igénytelen külseje, szivjósága, szelid jámborsága miatt azon- bau soha sem volt félelmes egyén, s az ő rovására sokszor megengedtek alárendeltjei is oly élceket, mik más korszakban a felségsértés jellegével birhattak volna Trónörökös korában igen szerény udvara volt; összes személyzete hat tagból állott, s egyetlen egy fogattal birt. Ritkán volt látható; nagyon elvonultan tartatott; sok tette és szava, miből a szivjóság és elmésség sugárzott ki, az udvari ármány- kodók által félremagyaráztatott. Tanítói közül Görög nevű magyar konsiliarius volt az elsők egyike, kihez őszinte szeretettel ragaszkodott, s trónra lépte után is kegyeltje maradt. Cselédségének nagy része , állítólag valamennyi, magyar volt, s első nyilvános utazását, 1817-ben is Magyar országba tévé, mely alkalommal Vas megyében Németszeghy alispánnál volt szállva. Ezzel kapcsolatban megemlitbetjük, hogy 1839-ban, midőn a koronázásra Pozsonyba lejött volna, egy újonnan kinevezett gárdista, ki a lovasságtól mint kapitány lett általtéve a gárdához, útközben csatlakozott az udvarhoz, minek következtében a legközelebbi alkalommal lett a királynak bemutatva. A bemutatás alkalmával a gárda-kapitány, reá mutatva, megnevezi az újonc gárdistát, mondván: „Felséges uram! bemutatom Németszegi kapitányt.“ „Ah Németszegi?" mondja a király kis gondolkozás után, — „nem fia-e ön azon Németszeginek, ki 1817-ben vasmegyei alispán volt ?“ „Szolgálatára, felség!" — válaszola a meglepett tiszt. „Jól emlékezem rá, — folytatá a király, — veudége voltam. È1 még az öreg ur?“ „Igen, felség." „Nagyon öreg lehet már, fölül a nyolcvanon." „82 éves, felség!"
