Eger - hetilap, 1875

1875-07-08 / 27. szám

211 tál, hogy gyorsabb és könnyebb átnézetii tudósítást nyerjen, akként módosíttatott, miszerint azok helyett — fölszólítás folytán — két tag, jelesen Beökönyi Victor, és Schik Ignác jelöltettek ki és kérettek föl, kik közvetlen megkérésre a kellő jelentést minden időben megteendik. Ugyan a m. kormány által az év tavaszán küldetett két zsák chevainer árpa, továbbá három rendbeli jelesnek ismert burgonya faj ; nevezetesen Early Rost, Bkot Regent és Szász vörös hagyma, azon célból, bogy azokkal kisérlet tétetvén, annak idejében jelentés tétessék ; az illető kísérletet tevők által nyert mag mennyiség pedig vissza adatván, — azok további kisérlettétel végett más gazdáknak adattassanak ki; mi meg is történt ; azonban a kísérleti eredmény a mostoha idő járás miatt nem sikerülvén, — a kívánt céléi nem érezhetett. Ez értelemben a termelők azon óhajtása mellett, bogy a nyert mennyiség újabb kisérlet végett náluk bagyassék, a jelentés meg tétetett ; sőt az egyesület a m. kormányhoz még azon kéréssel is járult, hogy ha módjában van, — biztosabb kísérlet tétel végett, az eredeti magból újabban annyit, amennyit lebetséget küldeni, ne terheltessék ; mi meg is történt. Továbbá ugyan a m. kormány által a Mokry Sámuel békés megyei birtokos és egyesületi titkár által elő állitott nemesitett búza vető magból az ősz folyama alatt a föDnebb elősorolt föltéte­lek mellett szintén kisérlet-iétel végett küldetett egy mázsa tiszta búza, mely Beökönyi Viktor egyleti tagnak adatott ki, azon meg­jegyzéssel, hogy a kísérleti eredményről annak idején jelentés­tegyen, s a nyert mag mennyiséget — másnak leendő átadása vét gett — vissza szolgáltassa. Végre a tárgyra vonatkozólag ugyan a m. kormány által Ke- nessey Kálmánnak „A búza meg nemesítésről kiadott müvéből az egyesület rendezésére 25 példány küldetett azon célból, bogy azok búza mag nemesitéssel foglalkozó tagok közt ki osztassanak ; mi meg is történt. (Folyt, köv.) Levelezés. M.-Kovácsbáza, jul. 4. 1875. T. Szerk. úr! Az „Eger11 25-ik számában, a kisdedek nagy mérvű halandóságának okairól népünk alsóbb rétegeiben, nyilvá­nosságra hozott közlemény, nemcsak komoly figyelmet érdemel, de annak tovább fűzése is korszerűnek látszik. Ha puszta theoria lenne alapja ezen állításnak, nem szólnék hozzá ; de miután az életből merített megcáfolbatlan tapasztalásokra van fektetve, le­gyen szabad a tárgyhoz hozzá szólni. Nem lehet kétségbe voudí, hogy a közegészség, és az élet, föntartására az egészséges lak, tápláló étkek, tisztaság, szóval : mindenben a kellő mérték meg­tartása a főtényezök. De mindezen szükséges kellékek birhatása mellett is, ha a közegészségre romboló befolyások hatnak, legyenek azok bár tudatlanságból számlázottak, mégis mint bűnös cselekmé­nyeknek csirájokban elfojtatuiok, vagy legalább meggátoltatniok ha­zafi kötelesség. Nézetem szerint, ha a tudatlanságból eredt halandóságról van szó, akkor többé-kevésbbé minden eme keretbe vágó halálozások meggátlását figyelembe kellene venni. Ilyenek pl. a rézedényekben késztilt étel-nemek, továbbá a kontárok és kuruzslók, mint szakava­tatlan kezelők által előidézett halálozások. Igaz, hogy a szakava­tatlan kezelők által előidézett halálozást, beigazolás után, a törvény nem hagyja büntetlenül ; de ritkán jutnak napfényre az oly esetek, midőn a kontár-kuruzslók kezelése által a betegségnek oly fokra való emelkedése bizonyul be, bogy a mulasztás miatt az utólagosan hivott rendes orvos sem képes már az életet megtartani. Sajnosán kellett meggyőződnöm, hogy a kontár bábák hibás kezelései által, a statistical kimutatás szerint egy évben N. megyének csak egy já­rásában az illető lelkész által 40 halálozás lett kimutatva; és ily tények után is a szenvedő emberiség kárára, a szigorú felsőbb in­tézkedések dacára is korlátlan szabadalommal űzik mesterségüket a kontárok. Hát a törvénytelen házasságból származott szülöttekből „No, ha irni fog neki, Írjon minden szépet és jót részemről." A gárdista boldog volt ezen párbeszéd után, de az udvari kör­nyezet összesúgott, s mint méltósága alatti tettet bírálta a király szavait, hogy az egy kis embernek üzenetet küld. Persze a környe­zet nem lehetett magyar, mert ellenkezőleg a pusztaszeri szerződés­ből tudhatta volna, hogy ez nem volt leaiázó tett. Egy más alkalommal a könyvtárba elhelyezett tiszteleti őr­ségre kirendelt gárdistát könyvvel kezében lepte meg. Kérdezi tőle, hogy mit olvas? Cs. gárdista nem tudta a könyv cimét megnevezni, mi nem másért, mint ürügyül volt kezében, hogy7 olvasás örve alatt az utcára kacsingathasson. A király elvéve tőle a könyvet, mely egy unalmas katonai szabályzat volt, — megnézé és szokott helyére téve, egyszersmind kinyitott egy külön állványt — s utasitá a fiatal magyart az ottani könyvek olvasására, melyek a remek latin klassikusok voltak, mondván, hogy Tacitus, Plinius, Livins, Quintilian müveiből jobban mivelbeti lelkét, mint a katonai szabályzatokból. A meghalt király 1793-ban született, tehát 82 évig élt; 1830-ban még atyja életében lett magyar királylyá koronázva, s 1838-ban tette fejére Milanóban az olasz királyi vaskoronát. Alakját a ki egyszer látta, sóba sem feledi el. Kisded termete fölöttéb nagy fejjel és szokatlan hosszú derékkal birt ; testileg gyönge, de egészséges orgatumú volt, kivéve ritkán előforduló sziv- görcseit, melyek hogy nem voltak oly veszedelmesek, igazolja hosszú élete. A férfias mulatságokat nem kedveié ; két ízben udvari vadá­szaton valami véletlen következtében golyót kapott vállába, s a miatt nem igen vett részt több vadászatban. Elenben a zene és fes­tészetnek nagy barátja volt, s nagyon szerette a katonai gyakorla­tokat is szemlélni. Legutóbbi időben Prágában lakott; ennek környékén voltak gyönyörű uradalmai, melyek terjedelme állítólag Csehország Vio részét foglalja el, s a családi majoratusi javakat képezik, melyeket holta napjáig ö birt, a mely javak és jövedelmek milliókra mennek, s most az uralkodóra szállva, azt Európa leggazdagabb magán-em­berévé teszik. Az elhalt fejedelem végelgyengülésben csendesen hunyt el f. évi jun. hó 29 én. Legyen áldott emlékezete! A jó-bolond. Beszély. (Folytatás.) Kürthi Jenőtől. Gyorsan megy a íávirda sürgönye, de nem halad gyorsabban, mint ama bír, hogy a lengyel-port a birtokosa megérkezett és Óhután akar megtelepedni. Néhány pillanat alatt a legtávolabbi szomszéd (a falu túlsó oldalán) is tudja, hogy Óbuta új lakosát Plotinszkynak nevezik. Ki győzné azt mind leírni, amit róla már is beszéltek — láttat- lanban. Egyik tudni akarta, hogy emigrált lengyel gróf. Másik azt hitte, hogy kereskedő, kit a varsói gyász napok tönkre tettek. Harmadik erősítette, hogy németlovag, vagy templárius, ki e birtokára jött csendességben meghalni. Két bét múlva e gyanitások persze mind megszűntek, s Plo­tinszky Cézárt senki sem tartotta másnak, mint Plotinszky Cézárnak. Pedig eme két hét alatt Plotinszky Cézár át sem lépte a ház küszöbét. — De igy van az ember mindennel. Ha csak egy új konyha-asztal birtokába jut is, először még a sima deszkákon is rej- teket keres, — később rá se gondol, hacsak meg nem botflik benne. Két hét múlva azonban ismét csodát lát Óhuta. Plotinszky allig begombolt kabátjában elhagyja udvarát, és ünnepélyes komoly léptekkel megmérve a sártenyert, benyit Bur- zony Géni úrhoz. Burzony Géni urnái éppen össze van gyűlve az egész vidék nobilitása. November 17-ike, Jenő előestéje van. Burzony Géni ur nem tudja ugyan maga se, hogy Jenö-e hát ö, vagy ÖdöD, vagy éppen Gervázius ! Minden félreértés elkerülhetése tekintetéből tehát elfogadta patronusokúl mind a 27 Jenőt, és 30 Ödönt, kikről a martyrologium említést tesz. (Ma az ember egy patronust is megtagad! Hja, hiába! 31 és 75 között mathematice is 44 különbség van !) Akkor még volt a magyarnak egy nemzeti betegsége, melyből *

Next

/
Oldalképek
Tartalom