Eger - hetilap, 1875
1875-01-07 / 1. szám
3 Nemcsak egyéni és családi, de nemzetgazdászati szempontból tekintve is vétkezik és megrovást érdemel az erdőpusztitó. De nemcsak fejszével lehet az erdőt pusztítani és tönkre tenni, hanem korai legeltetéssel is. Alig 6—8 éves vágásokban birka és marha legel. Ez á'.tal erdőnk megritkul, elcsenevészett görbe fa lesz ezen eljárásunk eredménye. Az emberi természet valóban különös. A hazárd játékost, pazarlót megrójuk és roszalásunkat fejezzük ki tettei felett. De miben különbözik az említettem eljárás ezektől? Abban, hogy ott fa és erdő, itt pénz, ott beosztás hiánya, itt játék-szenvedély szerepel; de a végeredmény mindenkor egy és ugyanaz. Aki erdejét idő előtt vágatja, vagy helytelenül kezeli, ép oly bűnös, mint aki vagyonát tékozolja. Egyik üres erszényt, másik kopár sziklát hagyományoz. A kongó erszény is elég szomorú, de szomurúbb oly hegyet látni, melyen egykor óriási fák dacoltak a szélvészszel s most elcsenevészett bokrok k apaszkodnak a sziklarepedésekhez,s nemcsak hogy semminemű jövedelmet nem nyújtanak, de még miután telek- könyvezve van területe, adót is kell érette vagy utána fizetni. Ez tiszta jövedelem, — a semminél is tisztább. Ebner Sándor, gazdatiszt. Megyei élet. Heves és K. Szolnok t. e. vmegyék központi választmánya részéről 1874 december 28-án Egerben tartott ülésén : Az összeíró küldöttségek választása következvén, megválasztattak : I. A kápolnai választó-kerület részére : Fáy László (elnök), Bedekovics Vilmos, Bory György ; póttagoknak : Czettner Károly, Kemenyik Sándor, Szabó György. II. A fiigedi választó-kerület részére : Majzik Viktor (elnök), Biró Zoltán , Beökönyi Viktor, póttagoknak; Hellebronth Béla, Széplaky György, Hellebronth Géza. III. A tiszanánai kerület részére : Petrovay György (elnök), Engel Jakab, Makay Félix; póttagoknak : Básty Ignác, Mlinkó Pál, Szalkáry Ernő. IV. A gy.-patai választó-kerület részére ,• Isaák István (elnök), Malatinszky Antal, Kürthy Sándor ; póttagoknak : Ebeczky Elek, Paczek Zsigmond, Duza Antal. Y. A tisza-abádi választó-kerület részére : Lossonezy Mihály (elnök), Fazekas Gedeon, Kormos Ödön ; póttagoknak : Dobóczky László, Petrovay Adám, Grósz Adolf. VI. A szolnoki választó-kerület részére: Plathy Zsigmond (elnök), Eördögh Elek, Hellsinger Mór ; póttagoknak: Szűcs Lajos, Szioovicz Alajos, Fülöp Péter. VIL A mező-túri választó kerület részére : Pétery Károly (elnök), Dömötör Lásztó. Singer József ; póttagoknak : Polgár József, Dörgő Dáuiel, Czebe Károly. VIII. A pétervásári választó kerületnek 20 községből álló egyik fele részére:-id. Nánásy Ignác (elnök), Beniczky György, Okolicsányi Ödön ; póttagoknak : Kovács Ferdinand, Greskovics Balázs, Ambrózy Mihály. IX. A pétervásári választó-kerületnek 17 községből álló másik fele részére : Tahy Manó (elnök,) ifj. Nánásy Ignác, gr. Kegle- vics Tibor; póttagoknak: Almásy Edmuud, Ivády Károly, Liptkay István. Miről a nevezettek, elnök az 1848, 1861, 1865, 1869, 1872-ik évi összeírások kicdása mellett, tudomás, miheztartás, az 1874-ik évi XXXIII. törvénycikk értelmébeni eljárás s a megelőző határozathoz! alkalmazkodás végett értesittetnek. Erről egyszersmind az összes szolgabirák s M. Túr és Szolnok városok polgármesterei, köröztetés s közhírré tétel végett, azzal értesittetnek : hogy a választókat összeíró küldöttségek munkálatának befejezésére határnapúi a jövö 1875-ik évi februárhó 15-e tűzetett ki. Heves és K.-Szo!uok t. e. vármegyék 1874 december 14-én, Isaák László alispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági közgyűlésén folytatólag következő ügyek tárgyaltattak: A m. k. belügyminiszter f. é. december hó 3-án 49872 sz. a. kelt rendeletében felhívja a törvényhatóságot, bogy a december hó ] 5-én hatályba lépő uj választási törvény, különösen aunak“17, 18-ik §§-ai értelmében, december 15-töl 22-ig terjedő időközben a központi választmányt válaszsza meg s a választás eredményéről jelentést tegyen. Tudomásul vétetik s a központi választmány megválasztása f. hó 16-ára tűzetik ki. Olvastatott a m. k. beügyminiszternek f. é. 39541 sz. a. kelt leirata, melyben a megye közönségének, a hadkötelesekről szóló kimutatás fölterjesztésénél késedelmet tanúsított tisztviselők fegyelmi ügyében, f. é. 263.—XLII. sz. a kelt fölterjésztésében, a f. é. 25610. sz. min. rendelet ellen kifejezett óvását, mint jogtalant és indoktalant visszautasítja s kijelenti, hogy állásából folyó kötelessége volt az illető tisztviselőket, roszalása kifejezése mellett, hivatalos kötelességeik pontosb teljesítésére utasítani, minél fogva a ennek a történelemben. A török anya még a szárnyai alól kibocsátott ifjúnak, a független önálló férfinak is szabhat parancsot. A török nőkre éppenséggel rá nem foghatjuk, hogy dolog- talanok. Első kelléke egy török nőnek, bogy valami kézi munkát tanuljon. Iskoláikban, fájdalom, keveset foglalkoznak irás- és olvasás-tanítással. A lányoknak feladata a család körében szükséges kézimunkát végezni. Török nö nem készítteti ruháját a nöszabónál, minthogy a mesterségek között ezt az egyet nem is találjuk. A török nö maga csinálja minden ruháját, ez pedig maga is elég munkát vesz igénybe; hol vannak azonban még a hárem díszítésére és kényelmére tartozó cikkek? A mennyi függöny, divántakaró, fliggö- kosár, virágtartó, az mind a háziasszony kezéből kerül ki. Vagy menjünk végig Konstantinápoly és más városok bazárjain, s elbámulunk a sok hímzett és kivarott munkán. Ezeket mind női kezek készítették. A cipészek sátrai, melyek csak Konstantinápolyban több százra mennek, tele vannak arany- és ezüst-fonalakkal hímzett (isleme) és kivarrott cipőkkel. Asztalterítők, baslikok, humuszok, házisapkák, asztalkendők, pénzzacskók, zsebkendők, törülközők, szebbnél szebb kivarott virágokkal, ezrével kaphatók a boltokban; ezek mind női kezekből kerültek ki. Európaiak rendesen ily cikkeket hoznak emlékül keletről, s nálunk, hol a női kézimunkák elég nagy haladást tettek, méltán megbámulják e szép és fárasztó munkát. Nemcsak díszmunkákat készítenek, hanem az alsóbb osztály szövés-fonással is foglalkozik. Fehérneműiket mind otthon készítik 8 a vászon-szövés nagy iparcikket képez, mely szintén nők kezében van. A bazárokban található női és férfi harisnyákat (csorab) is mind nők készítik. Ez iparcikkből több ezer nő táplálja családját. A török nö viseletére áttérve, szabadságot veszek magamnak azt részletesen leírni, úgy, a mint az használatban van. n. salvar vagy bugyogó a török nőnél is ép oly szabású ruhadarab, mint a férfiaknál. Rendesen színes, jobbára fehér, rózsaszín, vagy sárga szinü selyem-szövetből készül, övön ráncba szedve, veres selyemkendővel (kusak) átkötve. A boka táján szintén megkötik, hogy a salvar és cipő közt csak két-három ujjnyira látszik ki a fehér harisnya. A nö lábát nem épen kicsiny, sárga, ibolya szinü vagy veres bársony s hímzett cipő (terük) fedi, melyre ha a háremből kilép, még egy felső rendesen félcipőt (pabucs) húz. A test felső részét az ing felett fehér, vagvr tarka csíkos felöltő (enteri) takarja, melynek bő ujjai a kéz csuklóján megköttetnek. A nyauát , haját gyöngyökkel ékíti. Nagy kedvelője a török nö az ékszereknek, melyekkel tele aggatja nyakát, haját, karjait, ujjait. A hajadon leányok fejükön gyöngyös pártát viselnek ; a nők turbánt, melyet a gazdagok gyöngyökkel és kócsagtollal díszítenek. Ez képezi a török nö házi öltözékét. E ruházat századok óta semmit sem vesztett szabásából, semmit sem szépségéből, s niig az európai nők divata minden félévben, vagy talán minden hóban is változik, addig a török nők a divatnak hírét sem ismerik, s azért még is oly szépek, oly bájolók. Ha a hárem küszöbén átlépni akarnak, fátyolt kell arcukra borítani; de e fátyol nem olyan és nem úgy viselik, mint a nyugati nők; hanem fehér musszeün-kendöböl (dülbend) áll, s olyformán kötik vele körül arcukat és fejüket, hogy az orr egy része és a két szem szabadon marad, mig az arc többi része egészen födve van. E fátyolt törökül jasmaknak hívják. Ma már ez is mindinkább ritkul, s a török nö kacérságának leginkább a fátyol kötésében adhat kifejezést. A fátyol viselése ellen leginkább a keleten utazó vagy lakó idegen férfiak kelnek ki; nem szeretik, hogy az utcán járó-kelő nőknek amúgy európaiasan arcukba nem bámulhatnak, s a monokli vagy cvikkernek hasznát nem vehetik. Az ilyen civilizátoroktól csak hadd viseljenek a török nők fátyolt jövőre is. A török nö házon kívül bö köpenyt hord, melynek neve fe- radse, egyszínű szövetből áll, s a nyaktól le a bokáig ér, úgy, hogy a nö e lepelben hasonlít egy doininós álarcoshoz. A feradse színe sokféle, van kék, zöld, sárga narancsszin, fekete, veres és más, de mindig egyinti, úgy, hogy mikor több nő sétál együtt, a különféle szinü felöltök igen különösen veszik ki magukat távolról. :S
