Eger - hetilap, 1875

1875-01-07 / 1. szám

4

megye közönségének az ezen intézkedése ellen irányzott felszólamlását is indokolatlannak kell kijelentenie.

A megyebizottságnak f. é. szeptember 14-én 263.—XLII. sz. a. kelt fölterjesztése jogos és indokolt volt, mert a törvényt máskép értelmezni, mint e fölterjesztésben értelmeztetett, alig lehetséges. Az értelmezés, e felfogás cáfolatát nem is kísérli meg a miniszteri leirat, csak az „óvás szó ellen tett kifogást s a felírást azért tartja indokolatlannak, mert az nem a rendelet végrehajtása élőit keletkezett, mert a rendelet nem a megyéhez intézett felhívás volt, hanem csak a főispánhoz intézett felhivásuak tartalmáról való értesítés, s mert az illető tisztviselők által elkövetett mulasztás nem a megyei önkormányzat, hanem az állami közigazgatás terén merült fel.

Nem akarjuk mi a szóban forgó tisztviselői mulasztást védelmünk alá venni, de tegyük fel bár, hogy az az állami közigazgatás torén fölmerülhető legnagyobb mulasztások egyike volt, ezen körülmény, úgy hiszszük, még nem adna jogot arra, hogy a mulasztók ellenében a törvénytől eltérő módon lehessen eljárni.

Miután a törvényhozás lehetségesnek találta azt, hogy az állami közigazgatás tevén fölmerülhető mulasztások ellen egyik-másik törvényhatóság nem lép föl teljes szigorral, az állami érdekek védelme szempontjából szükségesnek látta megalkotni az 1870. XLII. t. c. 80-ik § át, mely szerint, ha a közgyűlés elgnem rendelné a tiszti keresetet, a belügyminiszter azt elrendelheti, de ha a belügyminiszter ezen jogával élűi nem kivan, úgy az ügyet befejezettnek kell tekintenie.

Azt sem állíthatni — mint talán a miniszteri leirat fölteszi — hogy a roszalás, mint a dorgálásnál kisebb fok, nem büntetés, mert az az 1871-ik évi Vili. t. c. 22. §-ábsn, a bírói tisztviselőkre nézve büntetésképen lévén megállapítva, a közigazgatási tisztviselőre nézve is minden esetre oly színnel bír, mint a dorgálás, s véleményünk szerint ez indokolja azt, hogy az a megyebizottság megkerülésével ki nem mondható s hogy a roszalás kimondására fehivó miniszteri leiratnak is a megyebizottsághoz kell intéztetnie. Az, hogy a rendelet ellen nem annak végrehajtása előtt történt a fölterjesztés, szintén nem állítható, mert ezen rendeletnek végrehajtása, vagy végre nem hajtása, a megyét tekintve, csak annyiból állhatott, hogy azt tudomásul veszi, vagy ellene föl ír, ezutóbbit pedig azonnal megtette, amint a rendelet létezéséről értesült; hisz úgy könnyen illusoriussá lehetne tenni a törvényhatósági önkormányzatot, ha a törvényhatóságot képviselő bizottsági közgylés megkerülésével végrehajtott törvény- va'gy alkotmányellenes cselekmények, mint fait accompli-k ellen, még jogóvási szempontból sem lehetne felszólalni. De még e tekintetben sem tarthatá ezt a közgyűlés bevégzett ténynek, mert a leirat szererint a főispánhoz intézett felhívásnak megtörtént végrehatásáról semmi hivatalos tudomással sembirt, sőt

egy a közgyűlés előtt fölmerült eset egyenesen azt tanusitá, hogy az még végre nem hajtatott volt. Midőn tehát, ily körülmények közt, jogóvási szempontból s azon reményben, hogy ekképen az ügy vitás oldala kiegyenlíthető lesz, a m. k. belügyminiszterhez fölterjesztést, s nem sérelmi feiratot az országgyűléshez intézett a megyebizottság: csak loyalitásának adta tanujelét.

Miután azonban felszólalását indokolatlannak s óvását, mint jogtalant visszautasitaudónak találta, a m. k. belügyminiszter, most már csakugyan niacs más mód jog-feladás nélkül, ez ügyet befejezni, mint egy az országgyűlés képviselő-házához intézendő sérelmi feirattal.

Mindezeknél fogva az országgyűlés képviselő-házához felirat intéztetik.

Bel- és külföld.

Mig a képviselöház ünnepelt, azalatt az egyes ministerimiok, s az ezek által felhívott bizottságok erélyesen folytatják tevékenységüket. Ez utóbbiak közt kiváló figyelmüuket érdemlik ama bizottsági tárgyalások , melyek az országban oly igen elharapózott uzsora elleni intézkedések ügyében, az igazságügyminister elnöklete alatt tekintélyes szakférfiak részvéte mellett tartattak. E bizottság f. hó 4-én tartotta utolsó ülését, melyben némelyek a kamatláb maximumának megállapítását hangsúlyozták, bár a többség ezt céltalan , sőt káros intézkedésnek nyilatkoztatta ki. Voltak, kik a takarék - magtárak nagyobb mérvű létesítését, mások pedig azt hangsúlyozták, hogy az államilag kezelt alapítványok használtassanak fel a baj orvoslására, szóval: oda nyilatkoztak, miszerint a kormány gondoskodjék eszközökről, hogy a kisebb birtokosok olcsó pénzhez juthassanak. A kormány ígérte, hogy az itt fölmerült eszmeketaz ügy körül hozandó megállapodásnál figyelemmel fogja kisérni.

A képviselöház tanügyi bizottságának f. hó 3-án tartott ülésében Horváth Mihály elnök bejelenté, miszerint a kormány a néptanítók nyugdij-alapjára 100,000 frtot kész utalványozni. A bizottság ennek alapján meginditá a nyugdíjazási tjavaslat iránti tárgyalásait.

Vilmos német császár az uj évi üdvözlések alkalmával megelégedését fejezte ki az általános békés viszonyok felettes Németország első feladatául a béke fentartását hangsúlyozta.

Olaszországi birek szerint Garibaldi, a kamra által részére megszavazott nemzeti ajándékot — az ország kedvezőtlen pénzügyi- viszonyainak tekintetéből — nem fogadta el.

Spanyolország ügyei a múlt év utolsó napjaiban, egészen váratlanul uj, meglepő fordulatot vönek. Mialatt a köztársasági

Otlhon, ha reggel, és pedig nem épen korán felkel, egy-két óráig házi fürdőjében fürdik, a mi a tisztaság egy sajátságos nemének megszerzésére szükséges. E tisztázást a török nő ekszirnik (arsenikum) nevű kenöcscsel eszközli. A fürdőben költi el reggelijét is. Ezután piperéhez lát. Piperéje abban áll, hogy először arcát és nyakát híg fehér festékkel bekeni. A fehér mázzal bevont arc még kirívóbb szint nyer a szürme nevű festékkel feketére festett szemöldek által, melyeket a török Ízlés annál szebbnek tart, minél vastagabbak és minél inkább közelednek egymáshoz, úgy, hogy az összenőtt szemöldek ideális szépséget képeznek. Következik a kebel. Ezt illatossá tenni szintén a török Ízléshez tartozik. Erre pedig a szegény pézsma-állatnak hólyagát (miszk) használják, melyet selyemzsinórra illesztve, keblükbe rejtenek. A test, arc és kebel piperézése után a kézre kerül a sor. A tökéletes török szépségnek narancsszínű ujjai vannak, s hogy az meglegyen, a hinna nevű port használják festöszerül. Ennek oldatába mártogatják ujjaik at, s a marós festék csakhamar úgy megfogja az ujjakat, hogy egyszeri festés egy hétig is elegendő ékességet képez. E festésnél arra kell figyelni, hogy a körmök sötét narancsszinüek, az ujjak az első baj- lásig szintén sötétek, de már valamivel világosabbak legyenek, s a szin fokonkint menjen át a világos narancsszinbe. A festett uj jak úgy néznek ki, mint mikor a gyermekek zöld dióval bemoeskitják ujjaikat. Mikor e festésen is túlestek, akkor öltözködni kezdenek. De most veszem észre, hogy a hajról majdnem elfeledkeztem, pedig ezzel is nagyon sok időt tölt el a török nő, s egyik büszkeségét képezi. Mennyiszer éneklik meg a török, persa költők a fürtös, göndör hajat, mely kígyók, viperák módjára csüng alá a fejről, s a szegény halandót kisértetbe viszi. A haj akkor szép, ha mentöl sö- tétebb és fényesebb. Fényt és sötétséget a hajnak ambra (amber) által adnak. így aztán a sokféle illat, — mert minden festéknek megvan a maga saját illata — oly vegyüléket képez, melyet szokatlan európai érzék egyelőre nehezen tud kiállni. A keleti költők dalaiban előforduló sok illat e szerint nagyon jogosait és természetes. A fogak és száj illata — edző gyanta szagú. Ez pedig a masz tixtól van, meiyet a török nő egész nap szájában tart, és idejének legnagyobb részét azzal tölti, hogy az összerágott masztixból apró golyócskákat csinál, s azokat nagy csattanással szétpattanja. E gyanta, melynek neve törökül szakiz, egyedül csak Khios szigetén terem, s jelentékeny árucikket képez. A masztix-rágásnak igen jó haszna van, mert a szájnak friseséget ad, s a fogakat rendkívül tisztítja s fehéríti; azért van minden török nőnek olyan szép fehér fogsora, mint a kristály. A költők joggal szokták e fogakat nevető gyöngysornak (dur efsan) nevezni. E masztixot nem ártana nálunk is meghonosítani; a mi szépeink is készséggel fogadnák el pipereszereik közé. Nyáron napernyőt is hordanak ; de kesztyűt soha.

A török lány, midőn tizenkettedik évét elérte, átlépi a gyermekkort, s addig fedetlen arcát fátyollal fedi el. E kor beállta után férjhez mehet a leány. A házasság körül sajátságos szokások uralkodnak, melyek némileg megkötik a leánynak szabad választását. A lányt gyakran már öt évvel előbb eljegyezték valamely ifjúnak, kiben a szülök kölcsönösen megegyeznek, a nélkül, hogy a leány ismerné leendő férjét. Legtöbb esetben azonban az ifjú házasság- szerző asszonyokra van utalva, kik nőt szereznek neki ajánlás által, vagy az ö utasítása és kívánalma szerint.

A leánynak meg kell hajolnia szülei akarata előtt, azt halljuk mondani; de ez csak a család körében történik. Amely leánya biró (kadi) kérdésére háromszor határozottan azt válaszolja, hogy nem egyezik bele a házasságba, annak számára a biró nem irja meg a házassági szerződést, s nincs hatalom, mely azt rá kényszerit- hetné.

A török nő műveltségi állapota koránt sincs elhanyagolva. A leányok rendes iskolába járnak a figyermekekkel együtt, írni, olvasni számolni s egy kis földiratot is tanulnak. Sztambulban már pár év óta egy közlöny is jelenik meg nők számára „Teraki“ (Haladás) cimen.