Eger - hetilap, 1875

1875-06-17 / 24. szám

187

birni, a föparancsnoki két jelöltre a titkos szavazás megtörtént, s Kempelen Béla 25 szavazata ellenében, 50 szavazattal Danilo- vics Pál vár. főorvos választatott meg e tűzoltó egylet főparancsnokává, ki is a benne helyezett bizalmat meleg kifejezésekben köszönte meg, Ígérvén, hogy az egylet érdekében minden kitelhetöt elfog követni, mire nézve a tagok buzgó támogatását kérte. — Ekkor Kempelen Béla alparancsnok úr szólalt fel, s kijelentvén, miszerint közte és az újonnan megválasztott főparancsnok között az egylet vezetését illető lényegesebb differentiák állanak főn, melyek a stikeres együttes mtiködhetést akadályozzák, az alparancsnokságról ezennel lemond, s a köztiizoltók soraiban kívánja ezentúl az egylet érdekeit szolgálni. Kempelen B. ur azonban, engedve az irányában hangosan nyilvánult közobajtásnak, s különösen Babies István pártoló tagtárs ur felhívásának, melyben K. B. urnák az egylet körül eddigelé tett buzgó és sükeres fáradozásait meleg szavakban emelte ki, — lemondását visszavonta, s késznek nyilatkozott, ideiglenesen, az al- parancsnoki tisztet továbbra is betölteni.

Ezzel a közgyűlés végétért. —Tüzóltó egyletünk uj főparancsnokát, Danilovics Pál urat, őszintén becsüljük, s meg vagyunk győződve, hogy ismert ügyszeretete, Ugybuzgalma, s fáradbatlan tevékenysége csak javára, fölvirágzására leend zsenge intézetünknek. S épen azért nem akarunk hitelt adni ama kósza hírnek, — ha pedig való, csak roszalhatjuk azt, — hogy a választás megejtése után az önkéutes tűzoltók közöl az egyletből számosabban szándékoznak kilépni, mi az illetők részéről arnily kevés ügyszeretetről, ép oly kiskorú felfogásról tenne tanúságot.

A bevégzett tény ellen tehát semmi szavunk. Az tigy érdekében azonban, elvileg, a választás módja ellen van kifogásunk. A tűzoltóság intézményénél a legfontosabb állás a föparancsnoki tiszt, melyhez nem elég a puszta jó akarat s ügybuzgalom, hanem oda mindenekfelett kiváló szakképzettség kívántatik meg. Távol van tőlünk, legkevésbbé is kétségbe vonni, hogy a szakképzettség a jelöltek mindegyikénél kellő mértékben meg vagyon. Figyelmeztetésünk tehát csak a jövőre vonatkozik, miszerint ezentúl a tiszti állomások betöltésénél, a rokon- és ellenszenv félretétclével, a kellő szakképzettség legyen a mérvadó és döntő.

Egy önkéntes tűzoltó.

Az ákác-fa (Robinia pseudacacia).

A nélkül, hogy szándékom volna az ákácfa hasznosságáról, fájának kitűnőségeiről, tenyésztésének, szaporításának könnyűségéről, gyors növéséről, általában minden tekintetben kielégitő tulajdonairól dicsbeszédet tartani, — az igazsághoz híven meg kell mondanom azt, bogy az ákácfa nem szorult dicséretre, hanem ki csak felületesen is ismeri, megtanulja e fát becsülni és köszönetét szavazni annak, ki Éjszakamerikábóli behozatalát teljesítette. Dicséri öt általános elterjedése, és ha tekintetbe veszszük, hogy hazánkban mily óriási elterjedésnek örvend, ha meggondoljuk, hogy milliókra rúg az akácfák száma, melyek hazánk célba vett befásitásánál elültet- tetven, tűzi és haszonfával látják el az eddig fában szűkölködött vidéket, bátran kimondjuk, hogy vétkezik az, ki könyelmüen sérti, pusztítja és elterjedését gátolja ; helytelenül cselekszik, ki szellemileg, anyagilag nem működik előmozdítani szaporítását.

Hazánk éghajlata tökéletesen megfelel az ákác természetének, talajban nem válogatós, a kötött agyagtól a homokos talajig tenyész, inkább kedveli a sikságot, de azért a szelidebb, sőt magasabb hegyoldalokon is haszonnal ültethető, még kavicsos köves helyeken is sikerül, de sikernélküii fáradság vizenyős tözeges helyen való ültetése. Az ákácfa mindenféle gazd. szerszámfának alkalmatos, kitűnő szőlőkarót szolgáltat, újabb időben — főkép az amerikai háború alatt — a tengerészeinél szükséges fa-szegek készültek belőle. Illatos mézdus virágját a méhek dongják körűi, sikeres rajzásra tagadhat- lanul nagy befolyási gyakorol az ákácvirágböség.

Az ákác fája kemény, nehéz, nyers állapotban feldolgozva repedez.

Némelykor kellemetlen, de általában véve a kedvező tulajdonai közé sorolható az ákácrak az, hogy kifejlett, a törzstől messzire nyúló gyökérzete meg nem akadályozható és alig korlátolható sarj- képességet tanúsít, mi által szaporítása nagyon meeköcnyittetik, ámbár nézetem szerint, — mit a gyakorlat is igazol — célszerűbb magról kelt fákat ültetni, mint gyöksarjadékot, mert utóbbinak gyökere kévésbbé kifejlett, min.ck következtében az elültetett fácska lassabban nő s a nyár herében kockáztatva van létele — ki van téve a kiszáradásnak. Gyökhajtás tehát csak magról kelt csemete hiányában vagy kiválóan kedvező talajviszonyok között ültetendő. Az ákác majd minden évben bőven virágzik s igy rendesen mag is terem elegendő. Magja őszszel érik, de minthogy hüvelye még télen sem húll, célszerűbb azt a téli időszakban leszedetni, száraz helyre éltévé tavasz felé kicsépelni.

Vetés ideje április végétől május közepére esik.

Talán felesleges is megemlíteni, hogy az elvetendő terület felásandó vagy mélyen megszántandó még őszszel és közvetlen vetés előtt tavaszkor; apróra elboronálni vagy gereblyélni el nem mulasztható.

Vetésre esős vagy borult időt választunk.

Szükséges a magot kicsiráztatni következő eljárással .• az ákácmag faedénybe helyeztetvén, arra körülbelül kétszer annyi forró vizet töltünk, az edény durva lepedő vagy pokróccal betakar- tatik, hogy ki ne hüljön. E leforrázás következtében a magburkolat meglágyult s a mag alig 24 óra elteltével csírázni kezd.

Más eljárás pedig: a magot rostába téve, azt leforrázni s betakarni úgy, hogy az edényből felszálló vízgőz a rostán át az ákác- magot érintse. Célszerűbbnek tartom első helyen említettet.

Miután a mag kic3Írázott, vetéséhez fogunk éspedig kifeszitett

nem tudom hova. Hihetőleg azért, hogy a mendemondákat kikerülje. Készen lehetsz rá, hogy visszatértedkor a legkülönösebb nyilatkozatokat fogod hallani."

Ez a levél a legelleDkezöbb érzelmeket támasztotta fel az Alfréd szivében. Ott maradjon-e? Ez volt a kérdések kérdése. — Szerelme nem engedett neki nyugvást, sem megállapodást. Fölkeresse Rózát? Némi büszkeségi érzet száműzte Őt közeléből s barátjának titokzatos célzásai is visszatartották őt. Nem akart hirtelen tenni s egész nap elhatározatlan volt. Másnap egy távolról sem várt örvendetes meglepetés bilincselte öt le a fürdőben. Nagy bámulatára a Róza nevét pillantotta meg, a mint szórakozásból a fürdői vendégek névsorát olvasta.

Tehát ö is itt van ; vájjon mikor jöhetett ?

Az örömre-ragadtatás, mely kedvese nevének megpillantására szivét átjárta, megmondta most neki vlágosan, mennyire meg van gyökerezve abban a szerelem. .Gyorsan felöltözött és sietett a sétányra, hol kedvesének karcsú alakját csakhamar megpillantotta. Róza nyájas, elfogulatlan mosoiylyal köszöntötte őt s ö remegett a hölgy tekintete előtt. Haragja csak olyan volt, mint futó nyári zivatar A nap most kisütött s kellemes fényárt löveit a megírisült vidékre.

A fürdői társaság mindegyre kisebb számú Jett s Alfréd minden nap. sőt minden órában találkozhatott Rózával. Alfréd nem tudta eltitkolni az érzelmet, mely egész lényét betöltötte. Ott csillogott az szemeiben, ott volt remegő hangjában s mindannyiszor, valahányszor szavakba akarta öltöztetni ezt az érzelmet, nem tudta magát sehrgysem kifejezni. Róza folytonosan egyforma nyugodt, de műveltséggel s kimért nyájassággal viselte magát Alíréddal szemben, ki alig is merte föltenni, hogy Róza ő irányában a baráti érzelemnél többet táplálna.

így ment a barátságos viszony egy ideig, mikor Alfrédet barátja megérkezése lepte meg. Egy este éppen azzal kínlódott, hogy csapongó érzelmeit egy szonett szűk keretébe szorítsa, midőn barátja lépett a szobába. Az első üdvözlés után azonnal az Alfréd szive állapotairól tudakozódott a barát, s gúnyos mosoiylyal vette annak vallomását.

— Oh bátortalan ábrándozó! — kiálta fél. A boldogság megérett gyümölcse itt függ szemeid előtt s nem mered kezedet utána kinyújtani. Meg nem érdemlett boldogság vár reád, s te, még vonakodó! azt elfogadni ?

— Boldogság? — kérdé Alfréd. Te nem voltál ilyen vélemény- nyel Róza iránt. Mi változtatott meg?

— Megismerkedtem vele közelebbről s bizalmas barátságban vagyok vele.

— Úgy ? — mond Alfréd.

— Sőt a kötnéd.ában, mely által Világfitól megszabadultatok, egy kis szerepet is játszottam, Ez a szerencsés nyertes fülig volt az adósságban s azért számított, a gazdag özvegyre. Csakugyan ö járt a kertésznél s vette meg magas áron a rózsát, mely tulajdonképen — ------de csitt! Terve sikerült, de csakis éppen addig. Rózának föltét szerint meg kellett engednie, hogy házához járjon, s egyidejűleg velem is megismerkedett a kedves hölgy. Az ő megbizá-ából s pénzéből összevásároltam most Világfinak minden váltóját s őt nevemben bezárattam. Természetesen igy egyszerre megszakadt minden viszony közte és Róza közt.

*