Eger - hetilap, 1875

1875-04-15 / 15. szám

114

senki fel nem vetetheti, sem pedig következetlenség nélkül a mostani kormányt nem támogathatja, igen természetes, hogy továbbra is megmarad közjogi ellenzéknek, melyiyel szőrre, színre megismerhetetlenségig hasonló mezbe van öltözve, melyiyel mi politikai téren sem nem pactáihatunk, sem transactiora nem léphetünk.

De ezen programm követőivel maga a kormány sem iransi- gálhat, miután már maga Tisza K. febr. 3-ki beszédében világosan jelezte a maga politikai álláspoatjátazon szavaival: „ho g y : a túloldal, úgy tudom, ma is helyesnek tartja, hogy az 1867. évi XIL t. c. minden határozatai megtartassanak, mig ezen az oldalon most is óhajtan- dónak és kívánatosnak tartjuk, hogy annak bizonyos részei megváltoztassanak," — s ezea bizonyos részek alatt, hogy mit értett, az beszéde azon részéből, hol az 1867. évi XII. t. cikket három részre osztja, tisztán, és határozottan kivehető.

Midőn tehát a volt Deákpártiak szabadelvűbb részei szabadelvű pártokká egyesültek, elfogadták Tisza Kálmán azon politikai álláspontját, melyen az az 1867. évi XII. t. c. bizonyos részei megváltoztatását hangsúlyozza. De midőn egy volt balközéppárt, állítólagos pártja egykori vezérének határozott politikai programmján, azon programmon, melynek alapján ezen pártvezér a korona bizalmát megnyerni, s a kormányba lépni képes volt, túlhajt, és már ha tározatának első pontjával éles ellentétbe helyezi magát az egykori állítólagos pártvezérével, és a mostani kormánynyal, mert Demcsak az 1867. évi XII. t. c. bizonyos részeit, hanem az egészet megváltoztatni akarja, — az ily párt felégette maga előtt az átjárót ugyan, — de előbbi álláspontjára való visszatérhetését semmi körülmény nem akadályozza.

Ha az egri volt balközép-párt programmul tisztán csak a pestmegyei baloldal által elfogadott határozatot állitja fel, legkevesebb akadály vagy nehézség sem hárul az oly kívánatos egyesülés elé, mely a két országos nagy párt híveit itt helyben egy párttá alaki- tandja. És ezen egyesülés annál könnyebben létre jöhet vala, miután az egri volt Deák-párt, mely velők aráuybau, imposans többségben áll, többsége és ereje érzetében is minden utógondolat nélkül oly előzékeny közeledést mutatott azon küldöttség kijelölése és utasításával, april 4-én szabadelvű párttá lett alakulásakor, hogy ezen ténye által is világosan és határozottan megkönnyítette az utat az egyesülés felé és az uj pártaiakuíás tömörülésére.

Azonban a kiadott programm vagy az april 4-én tartott balközéppárt értekezletének határozata három első sora áttörhetetlen falként ásit most fel az egyesülésre törekvő pártok között, s ezen eljárás, mely majdnem a szándékosság látszatával bir, arra nézve, hogy a pártegyesülést megakadályozza,

megsemmisíteni látszik azon táplált reményeinket, hogy az ezen programmot valló volt balközéppárttal valaha egyesülnisegy célra: a haza javára vállvetve közreműködni képesek lehessünk.

Azok közétartozunk, és ezt sokszor kijelentettük, kik a politikai meggyőződést a lelkiismeret szabadságaként tiszteljük, és sem rábeszélés, sem térítés, annál kevésbbé gúny vagy kicsinyítés által senkit attól, a mi valódi, kinyilvánított meggyőződése, eltántoritani nem kívánunk; de midőn ezen elveket dogmaként állítjuk fel magunk elé, egyszersmind megkívánjuk, bogy különösen országos politikai aetiók alkalmával, a politikai álláspontok tisztán és szabatosan körvonaloztassauak, mert csakis szabatosan fovmulázott álláspontok nyújthatnak a pártoknak szoros tömörülést és elválhatlan kapcsolatot.

Kétszeresen sajnálnék azért, ha ezen merev álláspont ily alakban fogadtatnék el programmul az egri volt balközéppárt egykori tagjai által, mert ez, mint fentebb jeleztük, megsemmisítene minden egyesülési törekvést, pedig ezen egyesülés által nemcsak politikailag számítottnak nyereségre, hanem számítottunk társadalmilag is, és számítottunk a haza és közjó érdekében, miután ezen egyesülés által tekintélyes intelligens erővel hittük a szabadelvű pártot gyarapítani, és teljes reményünk volt, az egy célra való nemes törekvés mellett, a nálunk sajnosán fenállott pártdühöngésekeí és a politikai véleménykülönbségből eredt személyes gylilölséget és viszályt nagy részben megszüntetni.

Ezen magasabb szempontból óhajtjuk azért, hogy a komoly egyesülés eszméit magokban tápláló, volt balközéppárti elveket valló egyének figyelembevennék az „Ellenőr" f. évi april 9 ki számában az egri balközéppárt eljárására vonatkozó ezen szerkesztői megjegyzést: „Egerben mind a jobboldal, mind a balközép szabadelvű párttá alakult, s egymással, ennek dacára sem egyesült. Alig tévedünk, ha azt biszszük, hogy a bizalmatlanságot személyi kérdés okozza. Vetkőzzenek le elvtársaink minden kicsinyeskedést, egyesüljenek komolyan, teljes őszinteséggel, akkor ügyök mindenesetre Egerben is diadalmaskodik. Most a kérdés egyelőre nem az, hogy a szabadelvüség Egerben kiben personificáltassék, hanem az, hogy annak egy erős, jól szervezett pártja legyen — és zsinór- mértékül taríauák magok előtt Tisza Kálmán febr. 3-án mondott beszédének eme passusát : „Ne azt kérdezzük egymástól, mi nézetünk a jövő kérdései felett, de kérdezzük egymástól azt : mi nézetünk * a mostani égető kérdésekről?1'

Azon erős hitben tehát, hogy az egri eddigi ellenzék volt balközéppárti tagjainak korán sem ultimátuma a fönebb közölt, s alkalmasint egyes túlbuzgók elhamarkodása szülte nyilatkozat, — s egy újabb, terjedtebb pártértekezlet uyugodtabb, s átgondoltabb politikai actiója elegendő biztosítékot nyujtand az idézett nyilatkoT À. A..

Liebig és Platen.

(Carrière M. után.)

— Horváth Zsigmond. —

(Vége.)

Kilenc évig volt már Liebig G-iesenben ; fáradhatlan buzgalommal egyik fölfedezése a másikat érte, s hírnevet szerzett magának ; ö találta fel a vegyészeti tanitás módszerét, a szerves elemzésre a lángelmüleg egyszerű készüléket állitván elő ; nemcsak Némethonból, hanem Angol- és Franciaországból is jöttek hozzá tanulók ; Liebig Gay Lussachoz ment Párisba, ez pedig fiát Giesen- be küldte. Némelyek azt hiszik, előtte minden út tárva nyitva állt, pedig bizony önmagának kellett utjából a göröngyöket elhenger- getni ; először vissza kelle utasítania a küldföldre való meghívást, midőn a ministerium 1834 végén azt ígérte neki, hogy 800 forintnyi fizetése legközelebb 1200-ra fog emeltetni. Az előző évi szünnapok alatt Baden-Badenból, hova orvosa küldte, Linde kancellárhoz hosszabb levelet irt, mely sokkal figyelemre méltóbb, hogy sem teljesen mellözhetnök, néhány helyet közlünk tehát belőle. Liebig igen óhajtotta, Logy hallgató-termet építsenek, minthogy ezáltal a vegyészi dolgozó hely számára tért nyert volna ; azonban „csak magán-érdeket" láttak benne, s mi eredménye sem lön ajánlatának. „A felmerülni szokott kellemetlenséget ezáltal kétségkívül elkerülhetném, mindezen intézkedések azonban nem csak saját kényelmem előidézését célozzák, hanem, minthogy az egyetemre nézve maradandók lennének, a vegyészeti tanszéknek, Németországban valamennyi fölött biz'oBÍtanák az előnyt. Általán az egyetem jó karban

tartására igen nagy összegeket kell fordítani, mert ez fokozza iránta a tiszteletet és ragaszkodást ; de a legszigorúbb ellenőrködésnek kell felügyelni a fáradozás célszerűsége fölött. Kéznél vannak az összegek, azonban türhetlenül nevetséges módon használják. Bizonyosságra van szükségem, mit Giesenben várok. A legvégsőre vagyok kényszerítve, hogy e télen ne menjek többé oda, mindegy, ba kapok távozhatási engedélyt vagy sem. Fogom igazolni tudni e lépésemet ; mert, mondhatom, az egyetemen senki iránt sem tanúsítottak szembeötlöbb méltatlanságot, mint irántam. 800 forint fizetéssel az annyi kéz által megkevesbitett tiszteletdij mellett nem képes az ember Giesenben megélni. Négy évvel ezelőtt egyik társammal fizetés-fölemelésért folyamodtam, megtagadták; mosolyogva biztosítottak, hogy az állampénztárnak semmi pénzalapja nincs, ebből láttam egyszersmind, hogy az ínséget s az élet gyötrő aggodalmait soha sem ismerték. E pillanattól kezdve szakadatlan munkásságom által független állást iparkodtam magamnak szerezni ; erőlködéseim nem voltak eredmény nélküliek, de felülhaladták erőimet, mellette gyöngélkedő lettem, s ha most, midőn már nem szorulok többé az államra, megfontolom, hogy nyomorult néhány száz forinttal az előző években mennyit szenvedtem, holott gondtalanul élhettem volna, a leggyötröbb gondolat rám nézve az, hogy helyzetemet ön ismerte. Más tanárok, Crediner, Scbafer, Osann 1200, 1500 írttal hivataloskodtak, én 800-at kaptam. Vegyészeti szerek kezdettől fogva csekély számmal voltak. Vegyészeti műhely helyett négy üres falat adtak. A felszerelésére s leltár szerzésére kívánt összegre kérelmeim dacára ki sem gondolt. Műszerek- s készülékekre szükségem volt, kénytelen voltam tehát saját vagyonomból éven-