Eger - hetilap, 1875

1875-01-07 / 1. szám

XIY. év-folyam. 1. szám. NEM KÖLCSÖNÖZZÜK! 187.1. január 7 én. Előfizetési dij : Egész évra , Félévre . . Negyed évre . Egy hónapra Egyes szám 5 ft — kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 kr. — 45 kr.- 12 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott pett sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetést? 1 30, nyilttérben egy pet t sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó hivatal : a lyconmi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca 84. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapít­ványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Előfizetési fölhívás Î Tisztelettel kérjük lapunk t. közönségét előfizetéseik ideje-ko- rán való megújítására, nehogy a lap elküldésében fönakadás tör­ténjék. Előfizetési föltételek : 5 2 1 frt. 50 30 45 kr. Egész évre Félévre Évnegyedre . Egy bóra Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utal­vány utján — kiadó hivatalunkba küldendők. * Az ,,Egertl kiadó-hivatala (érs. lye.- nyomd*.) Régi zászlók. Még egyszer kibontjuk a régi lobogókat. Még egyszer csopor­tosulnak az ellenséges táborok vezéreik körül ; még utolsó Ízben figyelnek, s várják vezetőik ajkairól a harcra tüzelő, buzdító sza­vakat, s azután végső csatára vonják ki újra a számos évek küzdel­mei között kopottá és csorbává vált fegyvereiket, s indulnak előre: nem a rajongó lelkesedés fellobogó lángjával, hanem a makacs elszántság azon tudatával, hogy elvesznek mind — de engedni nem fognak. Ez a pártharcok története nálunk mindig, és mindörökké, s legyen az bár csatamezökön keresztül küzdve fegyverrel és vérrel, vagy pedig a tanácskozási termekben szóval és tollal, az elszántság makacssága egy részről, a fanatizmus hitetlensége más részről;—s ily elvek küzdelme között csoda-e azután, ha a haza elvesz? A beköszöntött újév napján mindkét politikai párt üdvözölte vezérét. Az alkotás nehéz munkáiban összeroskadt egykori pártve­zér reszketeg szavakkal köszöni meg elvbarátainak a személyes ra­gaszkodás ez ujabbi jelét, s lehet, bogy ez búcsú-beszéde is volt a halhatatlan érdemű s jobb sorsra méltó ősz hazafinak, melyet elv­barátaihoz nyilvánosan utoljára intézett ; mert valószínű : hogy egészsége jobbra fordultával is végkép visszavonuland a politikai küzdelmektől, mit eléggé jelez rövid beszéde, melyben — a politikai nyilatkozat teljes mellőzésével — csak a személyes barátság és ra­gaszkodás szavait hangoztatja ; s csak is ezen érzelmek kifolyásá­nak tartja az irányában nyilvánuló tömeges tisztelgést. Élete az igazság, modora a szeré n‘y s é‘ g. megtestesülése volt mindig; ő méltó m a-' radt magához. Legyen áldott életal k-o nyal Egészen máskép folyt azonban a tisztelgés, s más természe­tűek voltak az üdvözlő és erre adott nyilatkozatok Tisza Kálmán lakásán, kit pártja szintén tömegesen fölkeresett, ki nyilatkozatá­ban ismét hü maradt magához, azaz ellökve magától az alkotás ne­héz, úttörő küzdelmeit, a régi zászlót nyujtá át politikai híveinek, melyen a negatio, az alkotás ellensége, a merő tagadás elkopott, üdvnélküli jelszava van Írva, mely jelszavak, hogy nem fogják a lelkesedés ttizét fellobogtatni gyér phalanxaiban, tanúsítja oldali párt elnökének Váradynak üdvözlő beszéde, mclyne passusa világosan s kézzelfoghatólag tanúsítja , hogy a jo megúnva a régi jelszavakat, elkedvetlenedve a hazát veszthető meddő politika folytatásán, a negatio helyett az erőteljes actiót kívánja megkísérteni. Mert hát mit is jelenthetnének más egyebet ez igazán hazafias szavak : „Kivánságuuk másika az, hogy mielőbb egyesüljenek a képvi- selöbáznak, országgyűlésnek és az egész országnak jobbjai a küszö­bön álló nagy munka létesítésére, mert nem csak magasra csapkodó hullámok között hányatik államunk megrongált hajója, de sőt egyes részeket már a viz betódulása is fenyeget, a midőn a hajó minden munkabíró népeinek öntentartási kötelessége is parancsolja, hogy tekintet nélkül arra, hogy ki a matróz, tiszt, vagy parancsnok, és kik az utasok, szóval az egyé­nek többféle osztálya közötti különbség nélkül tétessék meg mind­azon eröfeszilő, önfeláldozó munka, a mi szükséges a fenyegető baj elhárítására s a hajónak biztos révpartra vezérlésére.u Tehát tenni, és cselekedni, alkotni és javítani, menteni és erő­síteni! És mit mond erre az üdvözölt pártvezér ? Semmi biztatót, leg­kisebbet sem arra, hogy az üdvözlő szónok vágyai általa valami­kor teljestttessenek. „Tagadhatlan az“ úgymond „hogy az év, a mely ma vette kezdetét, fontos események éve, kell bogy legyen, hazánkat illetőleg.11 Ezen szavaival elösmeri a baloldal pártvezére is, hogy a tet­tek mezején lendíteni kellene, bogy az alkotás nagy munkáját, a reform követelményeit a baza javára valósítani kellene; hanem be­széde többi részeiben üres recriminatiók vonulnak veres-fonalként kérésziül, és nincs egy szava sem arra, hogy a merev negatio poli­tikáját elhagyva, az alkotás, az actio terére volna szándéka lépni. Ily eljárással, sajnos, csak|inaugurálta továbbra is.hogy ő,és el­veit követő pártja még mindig kormányképtelen akar maradni ; hogy politikája, minden nyíltságot nélkülözve, most is személyes ambi- tiója sajnos befolyása alatt áll, hogy kormányralépése feltételei most is olyanok, melyek az uralkodó bizalmának megnyerésére elégtele­nek ; hogy politikai tactikája ezentúl is a tények kritikája,— az ese­mények hánytorgatásából fog jövőre is állani. Ezen nyilatkozat, és ebből vont fentebbi magyarázat felette lehangoló lehet azon jeles párlra, melynek ez idő szerinti vezére Tisza Kálmán; de lehangoló, felette elkeserítő az országra is, mely a múltak ciique-uralmával szakítani akarva, s az eddigi félszeg kor­mányzattal teljesen betelve, egy jobb jövő reményét látta volna abban, ha a parlamenti józan ellenzék a kormányra juthatás minden akadályait elhárítva magától, nyiltan szakit a múltban követett hi­bás politikájával, s meghajolva a megváltozhatatlan, bevégzett té­nyek előtt, Váradyként: államunk megrongált hajójá­nak komoly megmentését fogja célba venni. Ezen reményünk most egyelőre elenyészett, mert Tisza Kálmán és pártja reá nem áll azon alapra, melynek biztosítéka az 1867. XII. t. c. ; pedig mig nyiltan ki nem jelenti, hogy ezen állam­jogi egyezményt mint sarkalatos jogot bolygatni meg nem kisérli, addig ne számítson többségre az országban, sőt lemondhat arról is bízvást, bogy a parlamentben valamikor többsége és a kormányon valamikor helye legyen. Nyílt programmot és egyenes politikát kérünk azért azoktól, kik támogatásunkra számítani akarnak ; mert amint igaz, hogy a mos­tani kormány, és annak pártja ingatagságával már megelégedtünk; :y határozottan kijelentjük,'hogy az 1867.XII. t.c. mellőzésével semmi pártra sem adjuk szavazatunkat, bármikép hangoztassa is az a alismus és reform jelszavait, 8 készebbek lennénk a retrograd sre szánni magunkat, mely ha nem üdvös is, de a haza meg­

Next

/
Oldalképek
Tartalom