Eger - hetilap, 1874
1874-09-24 / 39. szám
307 gesnek a kölcsön felvételét, s elfogadhatóknak a kikötött feltételeket, és mert a közgyűlés folyama alatt e kölcsön felvétele ellen sok oldalról nyilváníttatott ellenszenv. Mindazonáltal a sújtott községek érdekében nem kívánja megszakítani a további tárgyalások fonalát, s ha a megye ahgközeleb- bi közgyűlésen ez ügyet újból tárgyalás alá veszi s a bizottsági tagok nagyobb száma tartja szükségesnek a kölcsönnek a megállapított feltételek mellett való felvételét, hajlandó egy nagyobb mérvű Ínséges kölcsönt a megyének rendelkezésére bocsájtani. Minthogy azonban a törvényhozás által rendelkezésre bocsáj- tott összeg, az ország szükségletéhez képest csekély, csak oly ösz- szeg lesz tényleg folyóvá tehető, mely a szükség enyhítésére elkerülhetetlen szükséges,hogy ennek szükségessége mérve s az utalványozandó összeg magassága megitéltethessék, nemcsak általánosan megjelölendő a kivánt összeg, hanem azon községek is megjelölen- dök, melyek segélyben részesítendök lesznek, hogy meggyőződhessék, miként a 249 sz. jelentésben megjelölt egész összeg csakugyan szükséges. Tudatja továbbá, hogy ezen kölcsönnek a községek irányában szükség esetén közigazgatási ü on való behajtását a megye a községi törvény 3 25 §-nak figyelembe vételével önmagának biztosíthatja ; — bogy ezen kölcsön iránt kötendő szerződések s azok betáblá- zására nézve a bélyeg és illetékmentesség kimondatott, és hogy a megye ezen kölcsön behajtásának biztosithatására pótadót vethet ki. Végre kijelenti a belügyminister, miszerint megnyugszik, ha a megye legközelebb tartandó közgyűlése alkalmával ezen ügyet újból tárgyalván, kimondja a kölcsönért való jótállást, az eddig a megyeközönségéhez ez ügyben intézett rendeletek értelmében, s a felveendő összeg részletes meghatározását azon bizottmányra bizza, melyet a múlt közgyűlés alkalmával e tárgyban kiküldött, mely bizottmány jelentésének felterjesztése s a fentjelölt feltételek teljesítése után e kölcsön folyóvá tétetnék. Ennek kapcsán olvastatott a pénzügyi szakosztály véleményes előterjesztése, melynek kapcsán batároztatik : Hogy a felveendő Ínséges kölcsön megszavazása alkalmával, a kitűzött rendkívüli közgyűlésre csak kevesen jelentek meg a bizottsági tagok közöl, és ezek közt is találkoztak számosán, kik a szavazástól tartózkodtak, ennek oka nem abban keresendő, mintha a felveendő kölcsön j és a nyújtandó segély kerülhetlen szükségességét illetőleg kételyek s nagyobb vélemény-eltérések merültek volna fel, hanem abban található fel, hogy az országos kormány, bár arra a junius hóban tartott közgyűlésből felkéreíett, nem engedélyező a feltételek akkénti módosítását, hogy nem a megjelent s szavazatukkal a kölcsön felvételét tárgyazó határozathoz járult bizottsági tagok, hanem az egész megye egyetemét terhelje a felelősség a felvett kölcsönért, mely módosítás pedig úgy az országos képviselőház e részbeni határozatának, valamint a törvényhatóságok rendezéséről szóló 1870 XL1I. t. c. határozatának is megfelel. Hogy pedig a kölcsön felvételét a bizottsági tagoknak csak csekély része jelezte szükségesnek szavazatával is, nem gyengítheti meg a hozott határozat törvényességét és jogalapját, mert a bizottság tagjai egyenként s személyesen a tárgy megjelölése mellett hivattak meg a közgyűlésre, s a meg nem jelenők már ez által kinyilatkoztatták hozzájárulásukat, valamint hogy az 1870 XLII. t. c. 3, 43 és 46 § nem is köt ki ily esetekben egyéb feltételt, mint a szavazók többségét s a ministeri jóváhagyást. Nehogy azonban az ínséggel sújtott vidék, melynek minden segély-forrása kiapadt,s mely csak államkölcsön által képesittethetik gazdaságának fentarthatására, ezen kilátástól is elessék, ami any- nyival sujtóbb lenne, amennyiben a kölcsön vetőmag beszerzésére fog fordittatui, ennek nem érvényesithetése esetében pedig az Ínség nem csak fokoztatnék, de a jövőre is kihatna, mert a vetetlen maradt területek jövőben is terméketlenek maradnának, tekintve, hogy úgy a beérkezett jelentések, a számos kérvény és a tapasztalás igazolta, miszerint a terméketlenség okozta ínség a megye területén már óriási mérveket öltött, az inségenybités tekintetéből vető magra és elégséges jelzálogi biztosíték mellett kiosztandó kölcsön fog felvétetni, melynek összege egyelőre 300000 Írtban állapittatik, mely kölcsön az államkincstárból a' közlött feltételek mellett lesz felveendő, mely határozat a jelen volt bizottsági tagok által egyhangúlag hozatott; s jóváhagyás és a kölcsön folyóvá tétele végett az 1870. XLII. t. c. 43 § d.) pontja értelmében a m. k. belügyministerhez fölterjesztetik. Ami illeti a kölcsön magasságát, az 300000 írtban a legkisebb mértékben van felvéve, mert eddigelé jelentkezett 47 község, hogy segélyben részesittessék; és pedig rend. tan. városok Mezőtúr és Szolnok 2. Deménd, Kerecsend, Bessenyő, Mezötárkány 4. a közép Tarnajárásból: Karácsond, Detk, Ludas, Ugra 4. az alsó Tarnajá- rásból :r Visznek, Erk, Méra, Zsadány, Tárná Sz. Miklós, Tárná Éörs, Átány, Nagyfüged, Kömlö 9. a gy.-pásztói járásból: Apc, Csány, Szt. Jakab, Pásztó, Szurdok-Püspöki, Horth, Fancsal 7. a gy. patai járásból: Szűcsi, Atkár, Vámosgyörk, Rhéde, Gy-Halász, Ecséd, Veresmart, Saár 8. a felső tiszajárásból: Kisköre 1. a közép tiszai járásból: Tör.- Szt.- Miklós, Fegyvernek, Kenderes 3. az alsó Tiszajárásból: Bessenszög, Kötelek, Vezseny, T.-Püspöki, Alaty- tyán, Várkony 6. a Tiszazugi járásból: Cibakház, T.- Földvár, T.- Kürth 3. Ezen 47 község közt 6 csak általánosságban az összeg megnevezése nélkül kér kölcsönt, a még ezután kimutatandó szükséglethez képest, 41 pedig termesztményekben s készpénzben kér 4872 évvel ezelőtt pillantotta meg Noe a vizözön utána földet először. 1002-ben jan. 1 én alapitá sz. István az első magyar lovagrendet, a Gereont. 1308-nak ezen éje volt szülője a svájciak szabadságának. 1481-ben meghalt Zwingli Úrik és 1515-ben elhunyt XII. Lajos francia király. Kezdődött I. Ferenc uralkodása. 1547-ben e napon csinált Fiesco (Lavagna gróf) — fiescot. 1582-ben használatba jött a Gergely-naptár. 1748-ban elszenderült Bürger német költő. 1789-ben II. József császár uj adórendszerrel övendeztette meg Magyar- és Erdélyországot. 1800 ban született Heine, — ób ünnepelte Angolország Irbon- nali házasságát. 1801-ben Piazzi felfedezte a Cerest. (Csillag ez uraim.J 1806-ban Miksa bajor és Frigyes würtembergi fejedelmek felvették a király-cimet, —Franciaországban pedig I. Napoleon a köz- társasági naptárnak betette az ajtót. 1820-ban Riego Rafael las Caberasban kihirdeté Spanyolország függetlenségét. 1834-ben ez éjjel hullottak le Németországban a vámfák a porosz-német vám és kereskedelmi szerződés következtében. 1866-ban Viktor Manó bevitte Olaszországba a polgáriházasságot. 1871-ben megalakult a „német birodalom“ a porosz király fen- hatósága alatt. S végre most 1874-ben uj reményre virad fel a nap kebleinkben egy jobb jövő iránt, melyet érjen is meg mind az, a ki él! Nagyszerű hurrah követé hosszas dictiómat, mit a classicus költő talán úgy fejezne ki: honorificabilitudinitatibus bombarladag- diofunhastaflammiloquentes ... az az bibentes. E pohárköszöntés, mondanom sem kell, Szilveszter éjeién történt tisztességes quaterkák- (Terkák nélkül) nak utánna. ■— De kérem, uraságod a toasztokat teljesen kiküszöbölné, ba jól értettem. — Jól méltóztatott érteni Nasivasi ur. — És mi lesz akkor ezek helyett a borkorcsolya, titulus bi- bendi, vagy minek is nevezzem ? — Mi lesz? —(és egy pillantással végignéztem az egész embert s azon 35 évet, melyek el nem bírták pusztítani a föld színéről) — mi lesz? kérdi ön. . . . Tessék poharát megtölteni és figyelni egy kissé ! Kiváncsi zúgás tölté meg a termet, mondaná a boldogult Os- sian, — vagy a boldogtalan ... de a név nem tartozik ide. t — Három vármegyében ismerték és tisztelték Csányi Ákost, a szelíd, komoly, de alig 40 éves gazdag urat, kinek nyílt háza soha sem volt vendég nélkül, és zárkozott szive soha sem volt bánat nélkül, ki csak akkor volt boldog, ha mást boldoggá tett. — De már erre iszunk! Éljenek azon derék urak! ily Fájdalom ö már nem él. 1865 decemb. 14-én, épen az országgyűlés megnyitása napján költözött el neje után, egészen árván hagyva all éves kis Annát. Koporsóját nagy néptömeg állotta körül, de legfeltűnőbb volt egy fiatal gyermek-arcú huszártiszt, és egy kora érettnek látszó férfi, Mindkettő a koporsóra borult, . . . mindkettőt az elhunyt neveltető. (Tolyt. köv.J *
