Eger - hetilap, 1874

1874-03-19 / 12. szám

91 A pénzintézetek felállítása, a részvénytársulatok szervezése teljesen szabaddá tétetett, és ez által mit ért el az ország? Az alapítás őrve alatt elkövethető szédelgést és koppasztgatást. Az ipar és pénztáisulatok sokszor egyfelől nem elégséges tö­kével, sőt igen sokszorosak névleges alaptőkével alakíttattak meg; más felöl azok élére nem ritkán olyan emberek állíttattak oda az összejátszás kikótázásai által, akik azon feladat teljesítésére semmi tekintetben, — sem anyagilag, sem szellemileg — képesítve nincsenek, sőt akik azzal viszonz/ák a reájok pazarlott bizalmat igen sok esetben: hogy elmeritö örvénybe viszik bele az intézetet. Az apróbb pénzintézetek, a most már átalánosan járványos pénzváltságokat nemhogy enyhítenék, sőt felfokozzák. Az ilyen intézeteknek, csakhogy üzletet csinálhassanak, elő­ször betéteket kel! hajhászniok, és hogy ezt foghassanak, nagyobb kamatot Ígérnek, mint amennyit a szolidabb intézetek a betét után adnak. Másodszor pénztár jegyek kiadásával erőlködnek forgatható tökét előteremteni. Az igy nagy nehezen előkeritett pénzzel üzletet többnyire csak olyan emberekkel csinálnak, akik az erősebb pénzintézetek­ből vagy nem kapnak pénzt, vagy ott már túl vannak terhelve. Az apróbb pénzintézetek létezésének káros hatása, leginkább a pénzválságok idején tűnik ki; mert a pénzválságot nemhogy eny­híteni tudnák, de sőt azt elméigesitve felfokozzák. Hogy a nálok lévő betéteket, felmondás esetér, és az általok kiadott pénztárjegyeket lejárat idején ki tudják fizetni,— kénytele­nek az intézet adósainak a hitelt minél nagyobb arányban felmon­dani ; ngy de hol van azon üzlet- és gazda-ember, ki pénzválság és szűk termés idején tartozása tetemes részének visszafizetésére a maga teljes megromlása nélkül pénzt tudna előteremteni. Apróbb pénzintézetek rendesen két szélsőség közt hányattat­nak ; tudniillik bő pénz idején felette könnyen adnak hitelt;—válság idején egyszerre nagy felmondással rohanják meg adósaikat. E szerint az api ó pénzintézetek államgazdászatilag s üzleti­leg sokkal több bajts nagyobb kalamitásokat okoznak, mintameny- nyi előuyt képesek a pénzforgalomnál bármi tekintetben s bármily irányban szolgáltatni. Tehát a részvénytársulatok alapításáról és vezetésé­ről alkotandó törvény határozmányai megállapításánál kell azon óvó intézkedésekről majd gondoskodni: hogy az apróbb pénzintézetek minél kevesebb kalamitást idézhessenek elé a közgazdászat terén az idők inti válságok alkalmával. Ltirinczjy János. ki még folyton a világkiállítás csillogó műremekeinek kábitó hatása alatt indulna a Künstlerhaus képeinek megtekintésére. Mert egvrészt a művészeknek a kiállítás által túlságosan igénybe ,vett ereje újabb és fokozódott mérvű munkálkodásra való képesülése, másrészt a ki­állítás folyama alatt elsajátitott eszmék kellő megérlelödése magá­ba vonulást s nyugodalmat igényelvén, a Künstlerhaus kiállítását sem kellö|idöben,sem előbbi hírnevéhez méltán nem rendezheté,mely legna­gyobbrészt aqunrellek s azon képekből áll, melyeknek a prater KUnstballeban mar többé hely nem jutott, előbb itt- ott-, most pe­dig a KUnstlerbausban vannak kiállítva, mint Hoffmann „Dráma, Idyll és Tragoediája;“ és Knaus „Játszá gyermekei,“mely körülményt a „Kunstverein“ barátjai két kézzel igyekeznek felhasználni annak elhitetésére, miszerint a művészek müveiket örömestebb veszik azon „Künstverein“-ba, mely minden időben művészi tapintattal válogatja meg kiállítandó képeit, mintsem a becsi képző művészek társulatá­nak azon épületébe, mely a világkiállítás folyama alatt egy képke­reskedő nyerészkedésének — Cornaro Catalin kiállításával, enged­tetett át, s igy a templom „vásári bódé“-vá aljasittatott. Legyen azonban s hogy a Kücstlerhaus kiállításának hátrányára eme körül­mény is befolyással—volt mindazonáltal koránsemoly nagy mérték­ben mint velünk a Kunstverein barátai elhitetni szeretnék s a csak­nem egy évig tartó szünetelés s a jelen kiállítás nemigen fényes si­kerülte inkább a már általam fennebb felhozott okokból származtat­hatók le. E kiállítás leghirhedtehb darabja Feuerbach „Amazonok harca“. Mit nem következtethetne már az ember csak magából e dinből „Amazonok harca“? hátba még hónapokkal előbb dicsbeszédek je­lennek meg a még el sem készült képről; mint a novemberi N. Fr. Pr.-ben, Ranzonitól melynek elolvasta után lehetetlen volt szorongva nem várni azon kép megjelentét, mely Rubens hasoncimti darabját ha nem is felülmúlni, de legalább is megközelíteni vala hivatva. S ime a vajúdó hegyek megsztilék az egeret. Megjelent a kép, melyet ha a catologban felírva nem volna, hogy olajfestés, inkább Az árva-ügy Hogy az árva-ügy Lazánkban mily hiányos, hosszadalmas és az illető árvákra nézve mily hátrányos kezeléssel jár, eléggé isme­retes mindazok előtt, kiknek az ezen ügyek vezetésébe tüzetesebben bepillantani, vagy azokkal foglalkozni alkalmuk volt. Ezen ügy egyike azoknak, melyek kormányunk s különösen törvényhozásunk részéről sürgős cs gyökeres orvorlást igényeinek. E szomorú tapasztalat ösztönözte közelebbről kettős megyénk némely községéit, hogy az árva-ügyek célszerű rendezését és gyors kezelését illetőleg a m. kir. beliigyministerbez feliratot intézzenek. E föliratot Kerecsend, Nagy Tálja, Makiár, Mező-Tárkány, Bessenyö, Erdőtelek, Kaál és Kompolt hevesmegyei községek elöl­járóinak nevében és megbízásából Neszvadba Sádor kerecsendi jegyző szerkesztette, s az, főbb pontjaiban, következőleg hangzik : Az 1871 -ik évi 18. t. c. életbelépte előtt e hazának összes pol­gársága sovárogva várt egy oly törvényt, mely az immár elviselhet- lenné vált árva-ügyi kezelést gyökeresen onoslandja, hogy ez üd­vös intézmény által a haldokló atya, az elkerülbetlen válság percé­ben nyugodtan hajthassa fejét az örök álomra azon tudatban, hogy a törvény őre leend hátrahagyott özvegyének és árváinak. A honpolgárok e reménye, fájdalom, nem valósult, mert az idézett törvény 24. 25 §-a az árva-Ugygyel csak felületesen foglal­kozik, mig az 1870-iki XLII. t. 8 § a az árva ügy kezelését a köztör­vényhatóságoknál a lehető legszűkebb korlátok között az árva-szé­kekre ruházza. E sztikkörü s hézagos intézkedések az árvák ügye­inek, jogai s javainak siikeres, célirányos és gyors elintézésére s biztosítására alig vezethetnek. Az árvák fölött ugyanis a legelső s legsürgősebb intézkedés mindjárt akkor volna szükséges, midőn a szülök elhalnak. Azonban, lássuk, mi történik. Az 1868. évi t. e. VII. fej. 562 § a szerint a községi elöljáróság tartozik a halál-esetet föl­venni, s azt —- bár a törvény nem kívánja, de egy szolga bírói ren­delet folytán — két párban a járási közig, szolgabirótoz beterjesz­teni, mely szbiróság az egyik példányt a kir. járásbírósághoz, a má­sikat a megyei árvaszékhez küldi meg. Vannak járások, hol a kir. járásbíróság, az úgyis sok oldalról terhelt nép megkimélése tekin­tetéből megengedi, hogy a leltározást a községi elöljáróság eszkö­zölhesse. Számosabb hesyeken azonban a járásbiróság a lehározást diága napidijas végrehajtó áital teljesitteti. Megtörténvén a leltározás, bár a haláleset! mintának, mely a szomorú emlékű Bachkorszakból maradt ránk, 15. tétele szerint ki­emeltetik, hogy a hagyatékba fölvett lábas jószág s egyéb ingók fametszetnek néznénk. Harc terülne el szemünk előtt, melyen ugyan meg nem Ítélhetné az ember, melyik részen van tehát a túlsúly, mi­kor leend vége a harcnak, némely felmerülő lagok melyik személy­hez tartoznak, hacsak a szerző commentárt nem ima hozzá. 3 ezen kívül, hogy az alakok minden központ nélkül jobb és baloldalon cso­portosulnak, az egész képben még oly csekély a cselek vény, mintáz olasz iskolába tartozó festészek némely képein. Kívüle a történelmi festészet még csak két festményt állított ki, ugyanis Kugler György gyönge „Sz. Ágnesét“ s Abronovics Bronislav „IX Károlyát'“ amint a vérengzést elrendelő határozatot aláirni kényszerűik, melyet a kiállí­tás jobb képei közé kellene számitanunk, ha a művész azon ügyes­séggel, melylye! a bársonyt, selymet stb, testé, képébe egy kis éle­tet is tudott volna lehelni. A kiállítás legsikerültebb képeit azonban kétségtelenül a gen- re-fe8tészet szolgáltatta, melyek között mégis Knaus „ Játszó gyerme­keit“ illeti az elsőség babérja. Gyermekeket ábrázol, kik agyagos sárból egy fatáblán sárházat akarnak összetákolni s a kis türelmet­lenek ruár-már hozzá is fognának az építéshez, ha egy kissé távolabb álló borzas gyerek közbekiáltása,— ki mint látszik a fökömttves sze­repét játsza köztök, s még a szükségesekért tutotr tova,— őket attól vissza nem tiltaná, A háttérben disznó, csapat s egy házikó, melyből ép akkor szénás, szekér hajtat ki. E kép az első pillanatra rögtön le­köti figyelmünket; a gyermek-arcok oly kedvesek, a képben annyi az élet, a mozdulatok oly találók!— A „játszó gyermekek" mellett Blaas Károly művészi „Zvei alte Leute“ s Friediänder Fridrich „Genre-tanuímányai“ is megérdemlik a reájok fordított figyelmet. Az egyházi festészet terén egészen uj irányt szándékozik Ro­maki sajátos „Madonna a gyermekkel“ cimü képével megállapítani; azonban igen szerencsétlenül. 0 madonnát fe3t minden áhítat nél­kül. S bizonyára legjobb ítélet e képről IX. Pius szellemdús szavai, ki e képet még a concilium alatt a St. Maria degli Angeli zárdá­ban tartott kiállítás alkalmával látváD, azt jegyzé meg: „Tudom, hogy Mária az úr szolgálója va!a, de hogy dajka volt azt nem *

Next

/
Oldalképek
Tartalom