Eger - hetilap, 1874
1874-02-26 / 9. szám
67 Amennyiben azonban a 1. hó 25-ki ülés 176 számú végzésével a hogybirák eddigi minőségükben a szakosztály véleménye ellenében jövőre is meghagyattak, mi által a szakosztátyi javaslat alapjában megingattatok: és igy kérdéses javaslatnak ezen intézkedéshez szerintkezetten leendő ujabbi átalakítása vált szükségessé. Ennélfogva a szakosztályi javaslat, újabb kidolgozás, illetőleg átalakítás végett oly felhívással adatik ki Desper Antal ni. r. kapitány elnöklete alatt Fülöp József, Ecsedy László, Babies István, Mo- sóczy János, Stand Ferenc, Fekete Károly, Mészáros István, Hajnal Bernát, Bukuts Márton képviselőkből álló küldöttségnek, miként megállapodásuk a szöllö birtokosokból összehívandó közgyűlés helybenhagyása után lesz csak e testület elhatározása alá előterjesztendő. Uasiuatván egyúttal am. r. kapitány, hogy amennyiben a múlt 1873-ik év végével nagyobb mennyiségű pásztorbéri hátralék mutatkozik, azoknak behajtását a legnagyobb erélylyel foganatosítsa, s eljárásának eredményéről, illetőleg arról, vájjon általa újabban mennyi szedetett be, és mennyi maradt kint tartozásban f. év mart. 1-re jelentést tegyen. Végül a pásztorbérek beszedése és kezelése 1874 ik évtől kezdve a házipénztári hivatal kötelességévé tétetik. Miről a küldöttségi tagok, továbbá a m r. kapitány és házi pénztári hivatal végzésileg értesitendök. Elnöklő polgármester előterjeszti, miként egyes lakosok adakozásából újabban 6 útcai lámpa készíttetett, nevezetesen 2 a baktai úton, illetőleg az úgynevezett „specialis“ utcában, egy a nagy sóház során, 2 pedig a város 3 ik negyedében levő „karéj“ utcában; minthogy azonban ezek világítási költségéről gondoskodva nincs, és igy az ebből eredő költség a városi pénztárt terhelné, felkéri a testületet, miként ezen lámpák világításának eszközölhetése tekintetéből a tanácsot felhatalmazni méltóztassék. Az elnöki előterjesztés folytán meggyőződve e testület arról, hogy kérdéses lámpák oly utcákban állíttattak fel, melyeknek kivilágítása — a közlekedést tekintve — kívánatosnak sőt szükséges nek mutatkozik ; ennélfogva a k. i. tanács utasittatik, miként jelzett lámpák kivilágítását a város rovására azonnal eszközölje, miről nevezett tanács végzésileg értesítendő. (Folyt, köv.) Hirfűzér. * (Telekessy ünnepély.) Az egri papnövelde nagynevű alapítójának, Telekessy István néhai egri püspöknek emlékére a szokásos évi ünnepély, mely alkalmi beszédből és ünnepélyes gyászmiséböl áll, ez évben március 5 én délelőtti 10 órakor fog a papnöveldéi kápolnában megtartatni,melyre a t.c. közönség tisztelettel meghivatik. eyr*‘ zenekedvelök társulata) által, jövő szombaton, f. hó 28-án, tartandó zártkörű társas zene-estély műsora: 1. A kápolna; férfikar, Beckertől. 2. Vonó-négyes (Dmoll) Haydntól. 3. Az éj. Sebu- berttői magán-ferfi-négyes. 4. Sonata Beethowentő! (op. 24.) — Zongora, hegedű. — 5. Egyveleg magyar népdalokból, férfikar. 6. Ave Mária, Schuberttól (harmonium, zongora, hegedű). 7 Csatadal Weber K. M.-tól. — Az előadás az érs. lyceum I. emeletének bal folyosója végén, egy kisebb, se célra berendezett és fűtött éjszakkeletre tekintő, s 38 számmal jegyzett sarok-termében fog megtartatni. Az előadás pontban 6. órakor veendi kezdetét. Nehogy a megkezdett előadás folyama háborittassék, az előadások ésa hallgató közönség iránti figyelemből, tisztelettel kéretnek azon t. vendégek, kik netalán később érkeznének, a terembe lépéstől mindaddig tartózkodni, mig a megkezdett darab, vagy annak valamely szakasza véget ért. * (iSzemélyzeti.) Mosoray Antal eddigi sajó-ládi plébános keresztespüspöki.— Moldoványi Gyula zalkodi lelkésszé neveztettek, — továbbá Hausner Károly a törökszentmiklósi Keller József a pásztói, — és Szecsányi Dezső uj misés a kerecsendi kápláni állomásokra reendeltettek. * (Vasúti menetrendünkben) a közönség által óhajtott kedvező változások, hihetőleg még a közelgő hó elejevei életbe fognak lépni. Hiteles forrásból ugyanis azon örvendetes tudósítást vettük, hogy kettős megyénk bizottmányának az eger-füzes-abonyi szárnyvonal célszerű menetrendé^,s illetőleg az abban eszközlendó, sa közönség igényeinek megfelelő változásokat tárgyazó kérvényét az illető roi- nisterium figyelmére méltatván, közelebbről megyénk hatóságához intézett leiratában értesíti a megye közönségét, miszerint oda intézkedett, hogy az eger-füzesabonyi szárnyvonalon eddig forgalomban volt 913 és 914 sz. vegyes vonatok beszüntettetvén, ezek helyébe a 911 és 912 sz. vonatok életbe léptetését rendelte ei, melyek elseje udvari deszkakerítés helyén, mely fő-uicánk egyik pegszebb részét, közbotránkozásra, évek hosszú során át éktelenité, ma már egy csinos emeletes épületszintén e derék polgártársunk, Lancelotti Ede buzgóságának emlékét hirdeti. Ugyancsak az ő terve, s anyagi hozzájárulása által létesittettek a haltéren fölállított apró boltok is, melyek városunk pénztárának évenkint szép összegecskét jövedelmeznek. Iveket kellene össszeirnunk, ha ama nemes és jótékony cselekedetei közöl, melyekről az irás azt tartja: „Ne tudja a bal kezed, mit a jobb teszen“; —csak azokat is akarnék itt föijegyezni, melyek nem maradhattak titokban. Hogy a jótékony adakozásokban a Lancelotti neve mindig az elsők között volt; hogy hajiokából valódi szűkölködő soha sem jött ki vigasz és segély nélkül ; hogy az ínséges években a szegények százankint nyertek házánál naponta táplálékot, — alig szükség említenünk. Föl vannak ezek Írva a szegények árvák és özvegyek hálás sziveiben. De nemes tetteinek hosszú sorára végintézkedése tette föl a koronát. Összes vagyonát, — csekély kivétellel — mintegy 15—20,000 forintot, egri jótékony intézetek és szegények fölsegéllésére hagyományozta. Végrendelete rendkívül érdekes. Hű tükre az szép életpályájának, nemes jellemének. Közöljük annak főbb pontjait: Temetésére vonatkozólag meghagyta, hogy az a legegyszerűbb s legtakarékosabb módon hajtassák' végre. Egyszerű fa-koporsó, szemfödél nélkül; ebbe tétessenek hamvai, leghitványabb ruháiba öltöztetve. Különös! Ugyanő, ki a múlt évben, egy régi hű cselédjét díszes egyházi szertartással, katonai zenével takarittatá el, most saját porló hamvainak sirbatételéuél mkdeu pompa ellen tiltakozott. ■—A diszesebb temetkezésekkel járó, minden költséges szertartást— végrendelkezése szavai szerint — határozottan megtiltott. Ötven szegény asszony, s ugyanannyi szegény férfi kisérje koporsóját a temetőbe. Ezeknek fejenkint 40 kr. adassák. — Hátrahagyott vagyonát illetőleg legelőször Páduában élő testvére leányáról, s egri rokonairól, —nyílt szive érdekes megjegyzéseinek kíséretében — tisztességes hagyományok által emlékezett meg. Azután elrendelte, hogy miuden java pénzzé tétessék. Tízezer forint helyeztessék a takarékpénztárba, s ennek kamatai évenkint egyenlő részben hat, férjhezmenő szegény és becsületes egri hajadon segélyezésére fordittassanak. A két egri nő-egylet javára egyenkint száz—száz forintot hagyott. Nem feledkezett meg városunkban a világosság terjesztéséről sem, s utcavilágitásunk alapjára — melynek ügyeit, utóbbi éveiben, szintén nagy buzgalommal s szeretettel vezette — ugyancsak száz forintot rendelt. Végül meghagyta, hogy e hagyományainak végrehajtása után még főn maradó vagyona szintén ta- karékpénztárilag kezeltetvén, évi kamatai hat oly egri özvegy nő fölsegélyezésére fordittassanais, kik önhibájokon jutottak Ínségre. Végrendelete végrehajtójának t. Bozik János urat, — alapítványai intézőjének a város közig tanácsát nevezte ki. Nemes, szelíd lélek, páratlan jószívűség, ritka becsületesség, igazi őszinte magyar uyiltszivüség s egyenesség, valódi hazaszeretet, polgári áldozatkészség, határozott jellemszilárdság, fáradhatlan munkásság. . . Ez volt Lancelotti Ede. Kimúlása olyan volt mint élete. Csöndes és magasztos. Agg kora megtörte a munkás életet. A vállaira sulyosodott mintegy 77 év ágyhoz szegezte öt, s néhány napi gyöngélkedés után az igazak honába költözött. Áldott hamvai fölött őrködjék a Gondviselés, s adjon városunknak számos oly jeles polgárt, minő a boldogult vala. Tizenhat év, és szerelem. (Egy barátom naplójából.) (Folytatás.) „Hát ön megbolondult az utcán ölelkezni?“ Ezen szavak riasztanak fel ábrándozásaimból. Imádottam bámúlva tekintett rám, s apprehendálni készült. „Mi lelte önt, több egynegyednél hogy kezeivel keményen hadar áz, s önmagával beszél ?" Én nem szóltam semmit; hanem megszégyenülve tettem le ve- zéri dicsőségemet; s ballagtam csendesen haza. Más alkalommal ö ismét beszélt, s én ismét hallgattam és képzetemben megaranyoztam minden szavát. „Ah mi szép egy k öltő élete! mennyi hir, dicsőség, ragyogás! *
