Eger - hetilap, 1874

1874-02-26 / 9. szám

Egerből délelőtti 9 ó. 15 perckor indulván, 10 órakor Füzes-Abonyba ér, 8 a pest-miskolci vonathoz csatlakozik; a második pedig Füzes- Abonyból délelőtti 11 óra 30 perckor iudulván, a Miskolc felől ér­kezendő utasokat hozza magával s déli 12 óra 23 perckor érkezik Egerbe. Az Egerben hétfőn és pénteken tartatni szokott népes heti­vásárok iránti tekiutetb'il azonban a napi forgalomra nézve beszün­tet tt 913 és 911 sz. eddigi vonatok a nevezett napokon egyelőre kisérletkép egy évre, hetenkint kétszer továbbra is közlekedni fog nak. Közlekedésügyi minister ő nmlga az uj menetrend életbelépte­tésére nézve a további teendők haladék nélkül leendő eszközlésére a magy. kir. államvasutak igazgatóságát utasította. * {Halálozások.) F. hó 22-én temettük el városunk egyik leg­derekabb polgárát, Lancelotti Edét. Necroiogját mai tárcánk hozza. — E hó 23-án pedig iparos polgártársaink egyik buzgó tag­ja, Stég er Ferenc hunyt el 73 éves korában. A boldogult, mint nemes szivti, ritka becs Uletességü, szelíd bjkés jellemű, s még agg korában is fáradhatlan munkás polgár, tisztelet és szeretet tárgya volt városunkban 8 közrészvét kisérte sírjába. * (A helybeli torna-egylet) mai napon tartott rendkívüli köz­gyűlése — az általa elébb megbízott küldöttség okadatolt vélemé­ny es jelentése alapján — mivel a város, a képezde, a kath. és izrta felekezeti, ügy a közös népiskolák igazgatóságai dr. Albert Ferenc tanfelügyelő úrral együtt évenkint a rendes kiadások felét fedező 585 ftaíi járulást biztosítottak — nemcsak az egylet további fenáll lását—de most már a 190-re szaporodott rendes tagoknál az eddi­gi 6 ftjévi járadéknak jövő máj. l-töl 4 ftra leszállítását is elhatáro- zá, s egyszersmind a hivatalának kielégitöleg megfelelt igazgató testület lemondását el nem fogadva — ugyanazt az év végéig hiva­taloskodásra kérte fel, és többeket a tagok közöl uj tagok gyűjtésé­ért aláírási ivekkel elláttatni megrendelt, s értesittetni határozá, az ezen legnemesebb vállalat pártfogolására újabban is felkért e város lelkes közönségét a felől, hogy úgy az aláirási ivekkel náluk jelent­kező egyes megbízott tagok- mint az egyleti elnök s pénztárnoknál és az egylet téli helyiségében is elfogadtatnak az aláírások, s gya­korlatra jelentkezések. Kelt Egerben, 1874. febr. 22. Lipcsey Péter, egyl. elnök. * (Az egri korcsolyázó egylet) ál al f. hó 8-án .tartott korcsolyá­zási ünnepélyre, a bemeneti dijak, és felülfizetésekből, bejött ösze- sen 144 fr 34 kr. kiadás volt 76 fr 96 kr. és igy tiszta hasznúi 67 ft. 38 kr maradt; ebből 34 fr 38 kr. megtartatott, 33 fr pedig Tavasy Antal polgármester úrhoz a kolera-árvák javára fordítás végett ki­küldetett. A korcsolyázási ünnepélyen fölülűzettek Polerecziy Etel 40 kr. Vogl Ágoston 30 kr. Rózsa Kálmáa 5) kr. Okolicsányi Ká­roly 10 kr. dr. Köszler 20 kr. NN. 2) kr. NN. 20 kr. Siukovits 80kr. Sir Gábor 30 kr. Gröber Sáador 20 kr. NN. 50 kr. Babies Istváa 20 kr. Frantz Lajos 10 kr. Remenyik Károly 20 kr. Makay Felix 60 kr. Skopec János 60 kr. NN. 10 kr. NN. 30 kr. Majer Alberik 10 kr. Mészáros Istvánná 20 kr. Wessely 30 kr. Rápolty Károly 60 kr. Kovács Ferdi 10 kr. Pozsgai Antal 20 kr. Samassa János 80 kr. Babies János 80 kr. Begovchevich Róbert 80 kr. Kanizsay 20 kr. Szentkirályi 20 kr. Chalupekné 20 kr. NN. 10 kr Siposs Károlyné 20 kr. Vas Lajos 20 kr. Gomer József 20 kr. NN. 40 kr. Összesen 11 fr 30 kr. Ezen neraeskeblü adakozásokért, úgy a közönség töme­ges részvétéért, dacára az idő kedvezőtlen voltának, az egylet és gyámolatlan árvák érdekében nyilvános köszönet fejeztetik ki. Eger 1874 febr. 9. Fekete Sándor, korcsolyázó egyleti elnök. (Bold. emlékű Lancelotti Ede), a közelebbi napokban elhunyt -jíiíes polgártársunk, a birtokában volt Kracker-féle igen sükerült olajfestraéayt, mely a sz. családot ábrázolja, — mint hallju í — vég- rendeletileg az egri lyceurai képtárnak hagyományozta. * (Décsey Ede fényképész), rövid idei itt tartózkodása alatt már is számos és igen sükerült fényképet szolgáltatott közönségünknek, miként erről utcáinkon kiaggatott kirakataiból mindenki meggyő­ződhetik. Fényképeit correct kivitel, s Ízletes kiállítás jellemzik. Annál inkább ajánljuk őt t. közönségünk ügyeimébe, mert itteni működése már csak igen rövid időre tog terjedni. * (A hevesmegyei nöegylet) által saját árvaháza javára f. ó. jan. 24-én rendezett táncvigalom tiszta jövedelme 504 fr 14 kr; —az ez alkalommali feliiifizetések az „Eger“ lap 8 ik számában már kö­zöltettek. — Az ugyanazon nöegylet által f. é. február 15-én rende­zett álarcos táncestély összes bevétele 524 fr 40 kr, — ebből a 209 ft kiadást levonva na trad tiszta jövedelem 324 ;fr 40 kr.— Ezek mennyi nemes megvetése az ép ruháknak, és telegyomornak! Men­nyire tudnék én imádni egy költőt! Én nem feleltem, hanem haza menvén, tenyerembe dugtam fe­jem; újaim tetemesen elkoptak, egész éjjel verselék. Épen az utósó strófát faragtam, midőn egyik társam belép, szíván azon dohánynak füstét, mely miatt előbbi quártélyomat megváltoztatni kénytetém. „Ide figyelj ember!“ kiáltom neki, s lángoló arccal felolvasom egy éji müvemet. „Ejnye de megindító ! szinte a bicska kinyílik az ember zse- biben tüle. Eleinte azt hittem, gúnyolódik a fiú, de látván komoly meggyő­ződésű arcát, átláttam hogy ízlése jó, csak kifejezési stylja bir né­mi parasztos zamattal. Megbocsátottam neki. Leirtam tisztán, nagy gonddal, aranyszegélyü papírra, s úgy csúsztattam nro 1. kezébe. Más nap azt mondá hogy tetszett, s hi­szi, hogy lesz valami belőlem. E szót „valami“ olyan hangon mondá, hogy kénytelen voltam alatta „nagy embert“érteni. „Ah mi szép egy színész élete!“ — mennyi hir, dicsőség, ra­gyogás! Mint tudnék én imádni egy Talmát, Garrichet! Én nem válaszoltam semmit, hanem e szép eszmét magam­mal vivém haza, tenyerembe hajtám kezem, és----------­F ényes színházi estély. Pompa, vakító fényözön mindenütt. A csillárok ragyogását a számtalan látcsövek kristálya, a hölgyek ék­szerei, és szemeiknek gyémánt, villanása ezerszeresen tükrözik vis­sza. Az összezsúfolt számtalan fej úgy nézett ki, mintha egy törzshez tartoznék, vagy mintha a parterre fejmozaikkali lenne kirakva, me­lyen hőség urfi forró lábaival kényelmesen sétál ide s tova, s mint­egy utcaseprő gyerek megöntözi az izzadság nedvével, hogy a hiú­ság, önhittség, s más gyarlóságok felszálló pora ne boszantsa orrát sétája közt. A künn ácsorgó tömeg száma kétszerannyi, közkívánat­ra a színház falai szélyelebb tolatnak, hogy beférjen az egész publicum. A függöny meglebben. A gyermekek szája betömecik. Min­denki óvakodik erősen gondolatokba merülni,j nehogy az erős gon­dolat zavarja a csendet. Egyszerre kilép a „vadon fia . .“ Szűnni nem akaró taps és éljen-vfhar fogadja öt, a koszorúk annyira elle­pik, hogy már csak kisúja hegyét látja a lelkesült publicum; majd jő egy sereg inas s kifogják a virágtengerböl a túl boldog vadon fiát. És ö elkezd ő játszani. A közönség hallcsöveket illeszt füleibe ; az iszonyú tetszés- vihar alatt ugyan is tömérdek feldob megrepedt. És ő játszik! Az érzelmek tulcsigázódnak. A férfiak kezet nyújta­nak egymásnak; a nők tévesztik férjeiket, s önkéntelenül idegen karokba borúinak, az idegen karok tévesztik nejeiket, s önkéntele­nül más hölgyet ölelnek. Mindenfelé testvériség! A haragosak ki­békülnek, s a ki nem békiilök nem haragszanak. A ro3zak megja­vulnak s a jók nem válnak roszakká. Erényessé lesz az egész vi­lág : a nők fogadást tesznek, hogy minden kisértet e lüzésére lényüket átbatlan zárdafalakkal veszik körül, és — krinolint csináltatnak. A férjek megfogadják, hogy a szobaleány arcát többé meg nem csipde- sik, és megtartják ;’a kereskedők megfogadják, hogy igaz mértékkel mérnek, és megtartják; a kellnerek esküt tesznek, hogy simpla krétával számolnak, és megtartják ; a suszterek és szabók becsü­letökre fogadják, hogy ézentúi á költőknek és szfe 'Szek nek ingyen dolgoznak, és meg — nem tartják ! stb. Végre a í'iigg’tuy legördül, a kimerült publicum könypocsolyában távozik, s otthona nem ismer önmagára, annyira megváltozott, annyira átszellemült; csupán az operaés ballet nem szelleműit át, hanem erősen alközmondáshoz tart­ja magát ezentúl is: fogadd be az operát és balettet, és kiver a házból. A vadon fia mint művész-király megkoronáztatík. Ö leveszi fe­jéről a borostyánt, és térden állva nro 1. lábaihoz te —------­„ Hát te kit imádsz?“ Ezen, vastag hangon ejtett szavak riasz- tának fel művészi álmaimból Pöfőkölő barátom a díványon nyujtózkodék, scsudálkozva me­resztő nagy karika szemeit reáralki,öntudatlanul térdre borultam előtte. „Olyan kádentia nélkül hadaráztál, féltem, hogy kiütöd a pipát a számból. Én felkeltem, egy megsemmisítő tekintetet veték prózai bará­tomra, s mit sem válaszoltam. Ah szépek voltak azon esti séták, nagyon szépek ! tudom nem leszek én soha többé olyan boldog, mint ama szép esti séták alatt és után! De nemcsak mindig magasztos vágyairól soh ajtozott ö nekem azon magas lelkek közé tartozott ö, kik e földi élettel elégedetlenek. Én tökéletesen nem is foghatom meg, hogy minek küld a teremtő ide le oly lényeket, kiknek ott fenn a menyekben vo Ina igaz he- lyök. Ezen kétségemet neki is nyilvánítottam, de ö sem tudott e tárgyban semmi bizonyosabbat mondani. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom