Eger - hetilap, 1874

1874-02-26 / 9. szám

66

Eíen ismétlő- és ipariskola károm osztályból áll.

Az I-sö usztban elöadatnak az irás, olvasás és számolás elemei, heti 5 órán át.

A Il-ik osztban röviden mindazon tantárgyak, melyek az elemi iskolában, heti 5 órán át.

A Ill ik osztban, mely az ipariskolát mintegy helyettesíti, az egyes iparágaknál felhasználható előnyök, a hazai ipar története, vegytan, könyvvezetés és rajzolás, heti 7—9 órán át.

Ezeken kivííi minden osztály hetenkint egy órán át oktatást nyer a hit- és erkölcstanban, s a két osztály tauoncai közöl azok, kiknek a rajzolásra szltkségök van, egy órán át a rajzolásban.

De lássuk, miként volna elérhető, hogy városunk ily iskolákkal, vagy legalább valódi ismétlő iskolával (hetenkint 7 tanórával) bírjon.

Az első lépést erre, mi ként az mindenki előtt tudva van, már megtette a kath. hitfelekezeti iskolaszék, mely iskolaszék fenállása óta minden tőle telhető módon oda törekedett, hogy városunk kívánalmainak e tekintetben is eleget tegyen.

Erősen megvagyok győződve, hogy, ha a kath. hitf. iskolaszék tapasztalni fogja az iparos mester uraknak ez ügy iránt való buzgalmát, semmi áldozatot és fáradságot sem fog kímélni, hogy az iparos tanoncok tanítását a fent kitett módon eszközölje.

A «ónban ez csak ágy érhető el, ha az egyes ipartársulatok, s különösen az „általános ipartársulat“, melynek alapszabályai, mint értesülve vagyunk, megerősítve már leérkeztek, s melynek általánosan tisztelt és tevékeny elnöke az iparos osztály szellemi kiképezte- tése érdekében annyit buzgólkodott, s ki az ipariskolák eszméjét már rég hangoztatta és folyton hangoztatja, — áthatva ezen íigy fontosságától, a kath. hitfelek, iskolaszéket megkeresik, hogy az iparos tanulók alapos oktatásának eszközlése végett a tanítást az esti órákra is, egyelőre legalább egy napon 2 órán át, kiterjeszsze; biztosítván egyúttal a nevezett iskolaszéket, hogy ezen előadásokat legalább 30 tanuló fogja látogatni.

Ennek valósulása esetén, — miután nem tehető fel, hogy Eger város iparosai, kik hazánk iparosai között értelmiség jtekintetében

kiváló helyet foglalnak el, ezen figyelmökre méltó ügyet, melytől részben utódaik jóléte függ , ne tegyék egészben magukévá , s ne használják fel ezen előnyösen kínálkozó alkalmat; miután az 1868-ik évi XXXVIII-ik törvény 50 ilt §-a kimondja, hogy „a 12-ik évet betöltött, s általában azon gyermekek, kik a mindennapi iskola egész tanfolyamát bevégezfék , az ismétlő iskolába kötelesek járni;“ 52-ik §-a pedig, hogy az ismétlő iskola heti tanóra száma télen 5, nyáron 2 óra; miután az ipartörvény 42 § a erre vonatkozólag igy szól : „az iparos köteles: c) tanoncát, ha Írni olvasni és számolni nem tud, ezeknek megtanulására, különben pedig az ismétlési, esti, vasárnapi, illetőleg ipariskolába járásra szorítani;“ a 87 ik §-a pedig ;

„Húsz fttól 200 ftig terjedő birságban elmarasztalandó: a)

.............

v

agy a segéd-személyzet iskolai oktatására vonatkozó kötelességeit nem teljesiti;“ biztosan remélhető, hogy ezen esteli tanórák is a tanulók részéről nagy látogatásnak fognak örvendeni, s ez által azok alapos és sükeres oktatása előmozdít t a t n i.

Ha a kath. hitf. iskolaszéknek ez érdemben már tettekben nyilvánuló működését megyénk tevékeny m. kir. tanfelügyelője, városunk buzgó polgármestere továbbra is támogatni fogják : az egyes ipartársulatok ezen ügyet magukévá, teszik : úgy városunk iparos tanoncai oly ismeretekkel fognak kilépni az életbe, milyenre szükségük van, s milyet tőlük a társadalom és hazánk jövője méltán megkíván. Párizsa János.

Városi ügyek.

Az 1874-ik év január hó 27-én Tavassy Antal polgármester elnöklete alatt Eger városa részéről tartott képviselői gyűlésben következő ügyek tárgyaltattak:

A f. hó 25-iki ülés 176 számú határozatához képest a szől- löhegyek őrzésének mikénti szabályozására vonatkozó javaslat vétetvén tárgyalás alá, ennek felolvasása után végeztetett.

A szakosztály azon javaslata, hogy pásztorjárásonként, az illető szőlőtulajdonosok által, fizetés nélküli két felügyelő választassák, elvben elfogadtatok.

T Á R G A. frf

Lancelotti Ede.

A múlt vasárnap, f. hó 22-én délután, városunk lakosságának tömeges részvéte mellett, kisértük egy egri polgárnak, Lancelotti Edének földi maradványait az örök nyugalom hazájába. Ki volt Lancelotti Ede? kérdezik sokan, talán városunk lakói közöl is számosán, kik e szerény elvonultságban működő férfiút nem ismerék.

Valóban fájlaljuk, hogy e kérdésre oly kimeritő választ, minőt óhajtanánk, s minőt a boldog emlékű férfiú oly méltán megérdemel vala — nem adhatunk. E sorok Írója, ki a boldogulnak legösziutébb tisztelője vala, gyakran kérte öt amily hosszá ép oly szép és érdekes életpályája részleteinek bizalmas közlésére. De a boldogult szerénysége e kérelem teljesítését határozottan megtagadta. így tehát a derék férfiú ismertetésénél csak ama hézagos adatokra vagyunk kénytelenek szorítkozni, melyeket alkalmilag itt ottföljegyezhettlink.

Lancelotti Ede a múlt század utolsó évinek egyikében látott először napvilágot. Hazája Olaszország, szülővárosa Pádua vala. Ifjú éveiben, atyja nyomdokait követve, ki katonatiszt volt, Lancelotti Ede szintéu a hadi pályára lépett s I. Napóleon franciaolasz hadseregében hadnagyi rangot viselt. A franciák nagynevű császárának végleges bukása s az olasz-francia had feloszlása után Lancelotti Ede az osztrák hadseregbe került, s itt egy ranggal alább, mint őrmester, és cs. kir. hadapród a Geppert nevet viselő ezredbe lön beosztva. Az 1820—30as években a nevezett ezred Egerben állomásozott. Itt tellett ki Lancelotti Ede szolgálat-ideje, s ö, ahelyett hogy eredeti hona-, Itáliába tért volna vissza, hazájának Magyarországot, lakhelyének pedig Egert választá több olasz honfitársával egyetemben, kik mindanynyian városunk derék és kedvelt polgárai lőnek.

Megtelepedvén városunkban Lancelotti Ede, csakhamar megnősült, égy egri előkelőbb családbeli hölgyet, Rózsa Annát vevén

hitestársaul, mintegy rózsa-lánccal óhajtván még szorosabbra fűzni ama viszonyt, mely öt uj honához, s mint immár magyar embert és magyar polgárt, városunkhoz kapcsolá.

Itt ólt, itt működött ö, szerény csendes házi körében, minden tehetségét városunk javának szentelve. Mint élt, mint működött ? Számos nemeslelkü tette közöl, melyek csak az igazak és jók örök könyvében vannak följegyezve, álljanak itt, a boldogult enyészhet- len emlékének szentelve, ama kevesek, melyeket összejegyezhetnünk 8ükerült.

Lancelotti Ede a negyvenes években hosszabb ideig volt kaszinónk gyakorizben megválasztott elnöke, s vezetése alatt ez intézetünkben jó rend, müveit társas élet, nemes egyetértés, vagyoni gyarapodás, szóval minden oldalú fölvirágzás, emelkedés, haladás nyilvánult. Később a város közügyeinek vezetésében vállalt tisztséget, minden fizetés nélkül. Az utóbbi években önként vállalkozott a legterhesebb és egyszersmind legkellemetlenebb városi hivatal viselésére. Városunk, fogyasztási adóját a pénzügyi hatóságtól kibérelvén, emez adó behajtási hivatalának élére Lancelotti Ede állott. Mindnyájunk élénk emlékezetében van még, mily ritka pontossággal, becsületességgel, hűséggel, kitartással, pártatlan, minden érdeket és körülményt mellőző lelkiismeretes szigorral felelt meg e nehéz feladatának. S épen e tisztjének természetéből, s e minden tekintetet ignoráló, részrehajlatlan szigorából könnyen magyarázható ama körülmény, hogy azok előtt, kiket kötelességeik teljesítésére gyakorta kell vala zaklatnia, nem épen valami nagy kedvességben állott. De nála minden más érdeket háttérbe szorított városunk érdeke és java. És épen e fáradhatlan tevékenységének, ez önfeláldozó, önzetlen, és példátlan buzgó munkásságának tulajdonítható, hogy —lakosságunknak a terhes adók fizetésében nem valami serény természete mellett — városunk a fogyasztási adók kibérlése által nemcsak kárt nem vallott, hanem Lancelotti Ede szigorú s lelkiismeretes kezelése és gazdálkodása folytán évről évre még szép összegeket is sükerült félretennie, melyek aztán középitkezésekre fordittatván, ama ronda város-