Eger - hetilap, 1874

1874-02-05 / 6. szám

42

veszélyekben a törökök, tatárok és ép magok a hazafiatlan magyarok ellen, kik forradalmárokká lettek. És e lázongó magyarok akarnak titeket megfosztani isten s törvénytől birt jogaitoktól, kapcájok s eszközeikké akarnak teuni titeket a roppant havasoktól a román Dunáig levő legderekabb hősöket. Titeket akarnak gúnyolni és kinozni, épen mint Bánság, Körösország (Biharmegye) és a jogaitól megfosztott szerencsétlen erdélyi testvéreiteket.

Fivéreim, közeledik az óra, midőn kényuraink arcába egy hatalmas vetőt kell csapnotok. Mert kinek az isten is törvényt, jogot adott, adott annak erőt is, hogy azt megvédhess*’.

Ismerjétek meg magatokat fivéreim; ismerjétek föl erőtöket és érvényteket különösen most az országgyűlési képviselő választásánál, és jogaiatok és erőtök ismeretében válaszszatok képviselőnek tiszta román vérbőli férfiút, román szivböli szivet; román lélekböli lelket, egy oly férfiút tehát, ki a nemzeti párthoz tartozik és a császárnak és a nép ügyének hive.

A magyar kormány minden magyarral egyetemben azon igyekszik, hogy megcsaljon édes és szép szvvakkal, mint a paradicsombeli kigyó, és képmutatása által meg akar benneteket semmisíteni. Mi ] tapasztaltak, gyötröttek és mindentől megfosztottak (rászedettek) mi tanácsoljuk, hogy idejében ébredjetek, és hogy ne higyjetek Ígéreteiknek és szavaiknak, mert vámosok, farizeusok és kényurak ők. Tetteik bizonyítják őket ilyeneknek minden nap.

Ok, a magyarok azt fogják mondani, hogy javatokat akarják, pedig ők nem is tűrhetnek benneteket, nem, nem fivéreim, ők gúnyt űznek belőletek és gyűlölnek titeket, miként gyűlölik és gúnyolják az egész nemzetet és mindent, mi román, ők, a nyomorultak, az Isten legostobább és leggyávább teremtményének nyilvánítanak bennünket, állatoknak, és telhetetlenek és barbárok lévén ők, elveszik minden művelődési és nemzeti fejlődési eszközeinket, és ők föléke- sitik, fölpöffeszkednek és elkényesztetik magukat, emelnek iskolákat ésJegyetemeket ésjmég magyar színházakat is, ami erszényünk és verejtékünkből, és aztán ők, a „modern barbárok,“ azt mondják, hogy ők hivatva vannak a „sötét keleten“ a felvilágosodást és műveltséget terjeszteni.

Ha egy magyart, vagy renegát, vagy eltévedt románt választanátok ki t. i. részetekké, a ki a nemzet árulójává lesz, nem ragaszkodván a nemzeti programmhoz, akkor ők azt mondanák, hogy joguk van titeket csalni és tyrannisálni, mert ti engeditek, hogy csaljanak és tyrannisáljanak. És ha a kényurak nyomorultak, még nyomorultabbak azok, kik magukat tyrannisáltatni engedik.

Ti azonban Trajánnak unokái, kiknek őseik megrendítették a világot, ti nem fogjátok e szégyent eltűrni.

Keressetek tehát jól érdemesült férfiúitok hosszú sorában, keressétek és válaszszátok a legjobbat, legügyesebbet és leghívebbet. Vannak nagyszámmal férfiaitok, kik a császár zászlója alatt harcoltak, mint valódi hősök; válaszszátok tehát, hű fiúi a román nemzetnek, azt, ki bizalmatokat megérdemli! tanácskozzatok, és válaszszátok azt a férfit, kit legerősebbnek és legelhatározodabbnak tartotok jogaitok és becsületetek megvédésére; egyesítsétek minden erőtöket, és vigyázzatok, hogy egyenetlenség, vagy érdekhiány miatt szégyenben ne maradjatok.

Értelmiségünket pedig kérjük, különbség nélkül a lelkészeket és tanítókat ép úgy, mint a katonákat és más tisztviselőket, segítsenek az ügynek minden megengedett és törvényes eszközzel, vezessék a népet a választási urnához, védjék és őrizzék a megvesztegetéstől, megcsalatástól és árulástól, és tanácskozván a szerb testvérekkel, velük egyetértve és egyesült erőkkel működjenek, mert érdekeink velük közösek.

Ali a ti bánáti, kőrös-menti és erdélyi tapasztalt testvéreitek szóltunk hozzátok testvéri szívből és tiszta lélekböl. Az idő itt van, az másodszor nem jön meg, és keserű bánkódás lenne büntetésiek, ha testvéri tanácsunkra nem hallgatnátok; de akkor már késő lenne, és bánkódástok mit sem érne.

Menjetek tehát mindnyájan az urnához, fivérek, menjetek és válaszszatok tiszta szívvel és istenfélelemmel az urak és mesterkedéseiktől való félelem és tartózkodástól menten, mert az igazság és az Isten veletek van.“-#§ T A R G A. §►Egri tárca-levelek.

ni.

(Karthauzi hajlamok. A parquett és a szikla-bérc. A csibuk, és a makra pipa. Elvonulás a vadonba. Találkozások és állások. A természet szépségei a ravatalon. Cinke és havasi pinty. Kopogások és dördütések. A csaholó falka, és a baklövés. Vadász-tanya és tanvázás. Vigalom és siralom.)

El a nagy természet ölébe. Vetkőzzük le a sibarita kényelmet, lökjük el magunktól a kéj habzó poharát, hagyjuk hátra a civilizatio mesterkélt simaságát; legyünk egypár napig a természet egyszerű, egyenes és edzett gyermekei, s állítsuk helyre az egyensúlyt tétovázó természetünkben. Szóval : változtasuk életmódunkat legalább egy időre, mert ez csak javunkra válik.

Úgy szép az élet, ha tarka és változatos. Ma sima parquettek fénymázos kockáin lejtünk, ragyogó csillárok szemkápráztató fénye mellett; holnap a hasadó hajnal vad szirtek élén kúszva talál bennünket. Most arasz vastag angol szőnyegekkel borított kandallós szoba melegénél, bosszú török-csibukokból szívjuk a pompás serag- liot; néhány óra múlva pedig egy zord völgy ölében pisiákoló kisded őrtűz mellett guggolva szívjuk kurta szárú makra pipánkat, s hallgatjuk a bércek élén elrohanó bősz zivatar tombolását.

így történt velem is a múlt napokban. Mámoritó vigalom karjaiból haza menve, csupán aunyi időm maradt még, hogy keztyübör topánomat erős bagaria-csizmával cserélhessem föl, s a lenge frakk és glacé kesztyű helyébe prémes vadász-öltönyömet 8 nyakba vetett rókatorkos tuszlimat vehessem fel, — midőn a kocsi előrobogott s én vállra akasztott fegyverrel húzódtam bundám kebelébe, kelet felé függesztett szemekkel lesve a láthatáron a hajnal-csík feltűnését, a virradat szürke hírnökét.

Egy óra alatt künn voltam a bércek között, az érseki uradalom nagy rengetegében, a hires tárkányi vadasban, egy csomó vadászpajtás, és egy rakás bámész hajtó, s nyifogó kopó-falka közepette.

Katonás üdvözlések, kurta bemutatás, egy korty szilva-szesz, — s megindult a társaság a kitűzött állások elfoglalására. Mig a hajtók egy bérc-alj felé húzódva vártak az adott jelre, mi puskások

egy kacskaringé hegy-nyilás különböző pontjain helyezkedénk el, dobogó szívvel, és felvont fegyverrel várva a felverendő vad megérkezésére.

Mily nagyszerű szemle ! Mily bámulatos a természet még halotti ágyán is ! Mily hatalmas a teremtő kezének alkotása, az égbe nyúló szirtektöl le egész a fák kérgére tapadt zöld moháig! És mily szép az élet, ha megelégedés, hála, és önbizalom lakik a szívben.

Körülnézek. A nap ragyogó arca most emelkedik fel egy kúpalakú hegy ormain. A fák a zúzmarától virágozni látszanak s a reá- jok eső napsugarak csillogó fényében úszva ezüst lombokként bólin- gatják magasra nyúló sudaraikat.

Mély csend és nyugalom honol a rengetegben. Minden élet és vegetatio kihaltnak látszik. Magok a csörgedező források is vastag jég-kéreg alatt sustorognak a völgybe alá! Egyedül a kis cinke, és havasi pinty jelennek meg a fák gallyain; egy-egy lassú cincogás, gyenge fütty által árulva el jelenlétüket, s okos szemekkel kérdezni látszanak bennünket a szokatlan látogatás célja felöl.

Egyszerre halk koppanás rezzent fel. Körül tekintek. Semmit sem látok. Minden csendes. Hajlandó vagyok az okozott ne-rzt a fí^i’ágó harkály kopogásának tulajdonítani. De a koppanás ismét felhangzik, s jelzi a megindult hajtók mozgalmát, kik túl a bércen ütögetik. a fák sudarait s riasztják fel a nyugvó vadat — hogy gyilkos csöveinkhez közeledjék.

Erős vértolulás, mely gerinceimen átszalad, halk remegésbe hoz. A vadász-láz kitör rajtam. Hiaba iparkodom nyugalomra terelni idegeimet, a remegés erösbüi; kinyújtott fegyverem fel s alá hintázik, sziv-verésem meg-kétszerezi magát, s a várakozás kéje és kínos gyönyöre közt merednek szemeim az erdő mélyébe.

Most lassú zörrenés hangja jut el hozzám, s rövid másod-percek alatt az erdő félénk, gyors-lábú lakói : gyönyörű karcsú özek tűnnek fel a bérc lejtőjén. Elül két suta, előre nyújtott nyakkal, magok alá kapott lábaikkal, roppant ugrásokban közelit. Nyomban követi őket a bak, mintegy fedezve a futás alatt nemes gyöngébbjeit, meghajlott gunár-alakú nyakkal, tágra nyitott szemekkel, kémlelve körös-körül; s vad rohanással csörtet elő a fák sudarai közöl.

Itt a pillanat! Óvatosan emelem fel fegyveremet, de a szemes