Eger - hetilap, 1874
1874-02-05 / 6. szám
43 Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1873. dec. 18-án Kubinyi Rudolf főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági közgyűlésén folytatólag következő ügyek tárgyaltattak: Hamis okmány készítéssel vádolt Búzás János domoszlói jegyző a gyöngyösi királyi fenyitö törvényszék által bűnösnek találtatván, 46 ír pénzbírságban elmarasztaltatott, s miután ez Ítélet jogerőre emelkedett, a tiszti főügyész, bemutatott véleménye jelentésében, nevezett jegyzőt az 1861 XVIII. t. c. 101. §-a értelmében hivatalától elroozdittatni véleményezi. A nevezett jegyző ellen kimondott törvényszéki ítélet indokolásában oly enyhitö körülmények hozatnak fel, s bűnössége oly kis mérvre szállitatik le, hogy egyelőre kétségesnek látszik: vajon az 1871. XVIII. t. e. 101.§-ának ellenébeni alkalmazása nem vona-e a legtulságosb szigor? s igy ez esetben nines e a kivételnek, helye? Ezen méltányossági szempontból, az összes iratok visszaváró- lag Szabó Frigyes szolgabirónak azzal adatnak ki: tartson nevezett jegyző ellen szigorú fegyelmi vizsgálatot, s a szeriut amint a kérdés alatti egyénnek egész erkölcsi értékét, megbízható-, úgy megbízhatatlanságát megvilágító vizsgálat folytán, az idézett §-nak ez esetben alkalmazását indokoltnak és szükségesnek találja vagy nem: a vizsgálati iratok beterjesztése mellett tegye meg mielőbb vélemé- nyes jelentését. Fehér megyének a gözcséplő és egyéb gazdasági gépek körül foglalkozó munkások testi épségének megóvása tekintet jből alkotott s a m. kir. belűgyministerium által hasonló intézkedés végett megküldött szabályrendelete: , Az állandó választmány közigazgatási szakosztályának véle- ményes jelentése alapján elfogadtatik, a szükséges számú példányokban kinyomatni rendeltetik sa megye összes városai és községei részére a szolgabirák és polgármestereknek, szabályszerű kihirdetés végett, azzal küldetik meg: hogy az — amenuyiben ellene főlebbezés nem nyujtatik be —a kihirdetéstől számítandó 30 nap után lép életvad észreveszi mozdulatomat s oldal-irányt véve, kikerül. De ez nem menti meg öt. Szomszédom fegyvere, megdördül s a gyönyörű bak három bukfencet vetve hömpölyög elém le a meredekről. Lassú kapálózás, melyre a leveles harasztok össze-rezegnek, egy csöndes hörgés, — és elhaló könyhullatás közt adja ki a szép állat páráját. Valóban elérzékenyit vala e megható kimúlása a siró állatnak, melynek gyors lábai nem szelik már többé a rengeteg hegyvölgyeit. De az érzelgésre most nincs idő. A rendező a pecéreket lekitldi a völgybe, s új állást jelöl ki egy gerinc élén, s megkezdődik a vadászat második része: a kopaszai. Negyedóra múlva felhangzik az első uyift’anás s rögtön az egész kopó falka éktelen hangversenye hangzik szerte a rengetegben, s verődik vissza a völgyek öléből. Fiatal leány uem várja dobogóbb szívvel imádóját, ki vele első táncra foglalkozó mint én a kopó-falka közeledését. Most a szomszéd bércen, majd alattam a völgyben hangzik az éles csákó lás; közelebb, távolabb, amint a vad fátásának iránya változik ; néha egészen elhangzik ; most ismét sejteni vél az ember egy-egy vak- kantást; — lehet hogy csalódás — de nem az; közeledik folytonosan egy irányban és következetesen felém . . . Leveles kárászt és kúszó növények tömkelegéből rohan elő egy derék öz, s ép azon percben botlik meg ; midőn rá dörrentem csövemet, — s eme botlás menti meg a haláltól. Egy pillanat ... s már a szomszéd bérceken rohan tova. Most ismét feszült várakozás, s rövid idő múlva a jelenet ismétlődik. Dördül az első, — dördül a második cső, s a kis állat tova rohan, de hulló piros vére elárulja, hogy sebet kapott, s néhány pillanat múlva lassú bégetés között vesz rajta erőt az üldöző kopó-falka .... A nap a bércek mögé hanyatlott már, midőn a vadász tanyára értünk, mely egy hegyormon szemben, a Peskö sziklás homlokával, sövénynyel köritett kis nyitott szinböl áll. És amily egyszerű, ép oly célszerű eme kis vadász tanya. Három ágas a földbe verve, ezen által egy hosszú gerenda nyugszik ; eme hosszú gerendára fektetik egyik végével a hasított geredákaí, mig másik végét, a kunyhó hát-terét képező ledöntött óriás fa-törzsre fektetik. A nyílások mohával megtömve, a talaj puha szalmával behintve, és kész az épület, elfogadására a pihenni vágyóknak. De ki pihenne most üres gyomorral? A tüz-máglyák gyorsan be. Mely tekintetből a f. évi 60—I-j- sz. határozat a szolgabirák és polgármestereknek újólag figyelmébe ajánltatik. Szabályrendelet a gözcséplő és egyéb gazdasági gépek körűi foglalkozó munkások testi épségének megóvása tekintetéből. 1. §. Minden gép-, úgy gyár-tulajdonos vérelállitó szereket folytonosan kéznél tartani köteles, u. m. timsót gyantaport, banya- taplót ,tépést, nyomfoltokat, sebkötöket és főleg érnyomaszt (Assa- lini-félét) mely utóbbit előforduló szerencsétlenség esetében, az orvos vagy ennek hiányában más értelmes egyén — a vérző ütértörzs- re illesztve — erősen a végtag körül csatol, hogy a betegnek kórházba szállítása alkalmával utközbeni elvérzése megakadályoztassék ; egyébiránt a géptulajdonos gyors orvosi segélyről gondoskodni tartozik a sebesültnek kórházba szállítása az érnyomás szabályszerű alkalmazása nélkül tiltatik. 2. §. A gép körül foglalkozó munkások ruházata szűk és testhez simuló legyen, mert a bő gatya, ingujj, szoknya a szél által lebegtetve könnyen a hengerek és horgok közé juthat, mely esetben azok erős vászonszövetböl lévén készülve, nem szakadnak el, hanem a végtagokat magok után vonják és igy a szerencsétlenséget előidézik. A gépfelügyelő személyes felelősséggel ügyelni tartozik, hogy ittas emberek a gép körül alkalmazást ne nyerjenek. 3. §. Az olajozó kannák hosszú csövei legyenek ellátva, hogy a géphengerek olajozása kellő távolságról történhessék. 4. §. A községi elöjáróságoknak kötelességében álland e szabályrendeletet évenként különösen a gazdasági munkák megkezdése előtt közhírré t étetni, a géptulajdonosoknak különlegesen is tudomásukra juttatni és e rendelet határozmányainak pontos teljesítését gyakori személyes ulánnézés által ellenőrizni, s ekként annak mindenekben foganatot szerezni. 5. §. Az ezen szabályrendelet ellen vétők vagy mulasztók a községi elöljáróság által 10—50 írtig terjedhető pénzbírsággal büntetendők, mely a községi szegényalapot illetendi, fennmaradván ellenük — amennyiben valakinek testi épségén vétkes gondatlanságuk által sérelem okoztatnék, a büntető törvény rendes utjáni megtorlás. fellobognak, s rövid idő alatt a párolgó gulyás lé, s a pörkölt őz- máj, — mely a valódi rtnand gyomornál királya az eledeleknek, — hideg sültek, sódar, b^feos-kenyerek pompáznak a rögtönzött asztalokon; a pohár vigan kereng s a lelkesilltség és adoma folyvást nő és szaporodik, — mig a társaság jó kedve vidám dalba megyen át. Csak egy n ern mulat a többiek között. Egy magas, erőteljes férfiú, keresztbe vetett kar okkal, mereven néz a Peskö mohos homlokára, s magába mélyed . . .A fő-vadász ez, kit ura bizalma más állásra helyezett, s most hallgatagon búcsúzni látszik régi kedves tanyájától ! Bérc és völgy, szirtek és szurdokok évek óta mind jó ismerősei. A ták sudarai hányszor köszönték, midőn a rengeteg labyrinthjaiban megjelent, s az erdők vadja benne találta oltalmát a vadórzók ellen. Azért nehéz válnia ezektől, és idegenbe menni ; azért oly borúsak a gondolatok; s azért áll oly némán és néz a bércek felé. „Tóbi, kérem, fújja meg azt a kürtőt utóljára; utoljára,— búcsúzónak . . .“ És Tóbi bele fúj a vadász-kiirtbe lágyan és erősen, — s a kürt trillázva és búgó fájdalommal adja ki a hatalmas hangokat, melyeket a bércek sokszo rosan viszhangoznak, s a csorkára kötött kopó-falka szomo rú accordokban kisér csendesen. Tóbi kürtje megmagyarázta a fájdalmat, mely egy férfi szivében dúl, midőn jól ösmert hegyei és völgyeitől bncsut vészén; s mig a kürt szava lassan lágyabb-lágyabb lesz —s bosszú elhaló hangban kezd elenyészni, azalatt a búcsúzó feje alácstigged, keresztbe öltött karjai lehanyatlanak, s a köny kigördül szemeiből. . . „Oh bérc ha éreznéd e búcsú szavát, Megolvadozna zordon szirted is, S ásvány-könyekbe folynál le hegyedről . . .“ A bérc azonban le nem folyt, hanem helyette feltámadt a szél, s oly orkánná nőtte ki magát, hogy én a szép benyomások mellett még egy becsületes hurutot is hoztam magammal a bércek közöl; — de ez azért nem tartóztat vissza, hogy ismét és újra elmenjek — ha megint meghívnak. *
