Eger - hetilap, 1874
1874-11-05 / 45. szám
356 megett a gyomor megnyugtatására, nem mernék jót állani, hogy azok mindenben megfelelnek a próféta akaratának. Egészségem igen jó, és habár a Feketetenger igen nyugtalan volt, mégis ment maradtam a tangeri betegségtől ............. Ali g egy hete, hogy itt vagyok, és már is erős honvágyat érzek. De nem is csuda; hiszen itt nincsen a legkisebb szórakozás sem, és a társas élet aequale a semmivel. Eger valóságos Párizs Stambulhoz képest e tekintetben, pedig hát ott is hamar elteszik az emberek magukat más napra. Az óra a törököknek 12-töt, nekünk, esti hatot ütött. Az ifti- char ágyú elsült, a mUsulmanok|asztalhoz ültek, nekem pedig öltöznöm kell ebédhez; de különben a papirom is elfogyott, és így, midőn levelem berekesztem, ölelve és csókolva vagyok szerető öcséd. F. A. Az egri kisdedóvoda történetének vázlata. Oh nem, hisz 18 év mozzanatait, illetőleg történetét kell vázolnom és pedig úgy, hogy főleg azon tagok, kik az intézet ügyeinek elintézésére hivatva vannak s elnökileg összehivatni fognak, teljes ismeretet nyerjenek ügyünk összes állásáról s készülten jelenhessenek meg. Ez okon, mit bevezetésemben érinték is, szükséges, hogy folytatódjanak s itt már sűrűn, a csalhatlan számok ; hogy beszéljenek ; jó ezt mind, a közönség előtt feltárni, de alkotmányos korszakot élvén, hasznos és igy szükséges is, mert megnyugtató. Fentebb érintém már, hogy 186*/3 költségvetés alkalmával azon évre 400 frtot meghaladó összeggel volt kevesebbje az intézetnek a szükségletnél. S ámbár a szülői-bizottmány, főleg pedig az elnök úr, s honleányi buzgósággal teljes széplelkti neje munkássága folytán szép összegek folytak be, azok évröl-évre mégsem pótolták a hiányokat A nevelő készpénz fizetése törültetett ugyan, — de töröltetett a nevelő jávára — a kisdedek utáni bevétel is. És ez idő óta az in- tézej pénztárának biztos jövedelme nem volt több 145 ftnál, mi a 2414 ft. töke után folyt volna be, ha itt meg két hitező a kamatokat mind a mai napig is, vissza nem tartja, igy azonban valósággal csak 36 folyt be, mert a harmadik hitelező, lK6l-ig gyűlt kamatokat 500 ftot befizettetvén, a nála maradt tőke 500 ft. után csak 40 ft. ár s egyedül ez egy hitelező, ki azóta is pontosan fizeti a 30 ftot. Ma már a kamatláb is magasabb, ezt se feledjék az illetők az intézet javára eszközölni,) a megyei takarék-pénztár, melyben a régi elhely- zett összegből tudtommal 100 ft. van, 6 ftot, ezen kivül volt még a 406 ftos gyűjtő ivén — 8 évre alá Írva, az izraelita polgárok által, —évenként 42 ft. tóvá bbá 26polgár által élethosszig évenként 1 ft, ez 26 forint; s ha ez utóbbiak is mind beszedettek, úgy az évi biztos bevétel 104 ft. lehetett. Ily helyzetben a szülői-bizottmány 1865-ben. amidőn a Bombi-féle házbérlet ideje lejárt, kisebb, 150 ftos bérfizetéssel járó lakást haszonbérlett az intézet számára, a mait, a Lieb Károly úr Széchényi útcai házában. E szerént, a fentebbiekből kitűnik, hogy 1862 október elsőtől, az 1861-iki költségvetési összeg 1050 ftról 490 ftra; 1865 jul.j elsőtől pépig 340 ftra szállt le, mi abból eredhetett és eredt, mert a nevelő, ideiglen, beérte készpénzbeli járadékának előbb majdnem fele, később pedig, t. i. az uj lakás válláláaa után csakugyan felével, — s 1865-től lakásának is, ideiglen, elmaradásával. S itt helyén lenni vélem annak feltüntetését is, hogy én failletményemet sem kaptam meg az egész 12 éven át, 8 hogy én ezt, és lakásomért is a pénzbeli illetményem megtérítését elvárhatom és el is várom. E számok a figyelmes olvasó előtt kimutatják azt is, hogy az első egy és fél évben 654 ftról, 1862 október elsőtől 1865 jul. elsőig, tehát 2y2 éven át 390 ftról; 1865 jul. elsőtől 1874 okt. elsőig — tehát 9'/4 éven át 240 ftról kellett volna gondoskodni, mely összegezve 4162 ft-ban áll elő, — ha ezt a két hitelező a kamatok nem fizetésével máig, mintegy 900 ftal nagyobbra nem nevelik vala: de igy, ezzel a tökének kell, hogy nevekedett legyen, — s a gondoskodási összeg ezzel 5062 forintra nőtt. Ez nagy összeg. — És miként lett hát ez összeg fedezve? — lássa a közönség ezt is: de minthogy én csak emlékezetem után be.szélek, — a pénztári számadás után teljes pontossággrd fogom közzé tenni; addig pedig álljon itt a következő számokban. Cim: Közvetlen kegyadomány: 1. Lévay Sándor nagyprépost és püspök úr adakozott 240 frt. 2. Bozsik N. úr hagyománya.......................................200 „ 3. A megyei t.-pénztár kegyajánd. .... 100 „ 4. Csiky Sándor ur adakozott . . . • • 60 „ 5. Nánássy Mihály úr végintézve . . . 50 „ Összesen: 650 frt. riatlanságom sérthetie önt, de tudom, hogy ön sokkal nemesebb szívű, mintsem hogy haldokló bajtársára neheztelni tudna. Ezt bizonyítja önnek megjelenése kór-ágyamnál. Higyje el ön nekem, hogy mogorva önviseletem oka nem büszkeségben vagy makacsságban rejlett. Életemnek egy rettenetes története örökre elfojtott szívemben minden barátságos érzelmet. Ezek a sebek nem gyógyultak be többé soha. S én folytonosan tépelődtem iszonyú múltammal. Midőn a baráti vigaszra legtöbb szükségem lett volna: megvetettem azt. Ez elég rósz volt tőlem, mit, fájdalom, csak most későn látok be. Bárcsak addig élnék még, mig önnek miudent elbeszélhetek. Kilenc évvel ezelőtt volt, midőn öt — öt, kit egykor nőmnek nevezhetni reméltem, a szép Latour Luizát megláttam. „Alig volt még 20 éves, s mint árva, nagybátyjának, Laroche grófnak mezei házában lakott, mintegy három óra járásnyira Marseille-től. Szép nyári est volt, midőn Marseille révpartján egymást először megláttuk. Sohasem tudtam elfeledni sötét szemeinek elbűvölő tekintetét s az örömöt, mely arcán tükröződött, amint az alábanyatló nap elragadó pompáját nézte. Csaknem egyidejű két nőrokona volt vele, csinos hölgyek, de még sem oly elragadó szépek, mint Luiza. Darab idő múlva, mialatt én öt folytonosan feltűnés nélkül szemlélhettem, egy korosabb hölgy jelent meg, valószínűleg Luiza kísérőinek anyja s azzal a társaság a legközelebbi szállodába ment. Gépileg követtem őket és sokáig járkáltam fél s alá a szálloda előtt — de a kedves leányt nem latbatám többé. Minthogy ez időben sok jó barátom volt, könnyű volt a Laroche családdal ismeretséget kötnöm. E körülménynél sok dolog e- gészen váratlanul előnyömre volt; nevezetesen Laroche gróf, ki mint tábornok részt vett az algíri hadjáratban, véletlenül megtudta, hogy atyám az ő hadsegéde volt. Minthogy a tábornok még nagyon élénken emlékezett azokra a régi időkre, de öreg kora és elgyengülése miatt csaknem mindig a szobát kelle őrzenie, mezei lakában, vagy mint ő nevezte „magányában“ mint régi barát igen szívesen fogadtattam s annyival is inkább, mert az örtg ur unalmas óráiban nagyon szerette a látogatókat. Ettől fogva gyakran megfordultam az igen tisztelt úri háznál, hol mindig nyájasan fogadtak. Nyáron át a mezei lakban különféle ünnepélyek is rendeztettek ; én részt vettem mindegyikben s felhasználtam minden alkalmat, hogy Luiza közelében lehessek. Azonban nem akarom ön előtt első szerelmem rózsás napjait fejtegetni. Oh ezek szépek, elfelejthetlen szépek valának. — Két hónap múlva azután, hogy Luizát először láttam, megkértem kezét, s megnyertem. — Ez engemet szerfelett boldogá tett, úgy, hogy alig tudtam elhinni, s boldogságom felett egészen megijedtem. De hogy ön akkori érzelmeimet megértse, meg kell előbb ismertetnem önt a családdal, melynek kebeléből oly rövid ismeretség után ily kitűnő jegyest nyertem. Laroche tábornok, öreg kora s betegeskedése miatt kissé mogorva, de jószivü, és értelmes férfiú, mindenben, mi nem a politikát és sakkjátékot illette, ügyes feleségére támaszkodott, ki jóval fiatalabb volt nála. Laroche grófné finom, si- mulékony és ravasz nagyvilági delnő volt, Nagyon jól ismerte az életet, világot s igen ügyesen tudta magát a körülményekhez alkalmazni. Két idősebb leánya — fia nem volt — igen jól ment férjhez, s nem volt kétség benne, hogy a két fiatalabbnak is igen jó szerencséje lesz. Udvarlókban épen nem volt hiány. A leányok igen nagy vagyonnal bírtak, de Luiza ebben is fölülmúlta őket, mert neki korán elhalt szüléi Párisban szép házat s Bretagnéban jószágot hagytak hátra; ezt én csak azután tudtam sieg, mikor már házassági ajánlatot tettem, s természetesen a melléklelekkel igen meg voltam elégedve. — Mindazáltal ezt a gazdagságot vajmi csekélységre becsültem azzal a kincsesei összehasonlítva, melyet a szeretett leány leikével nyerni reménylettem. Volt azonban egy dolog, a jmin nem kevéssé csodálkoztam. A grófné nevezetesen teljes idegenséggel viseltetett minden úgynevezett regényes szerelmi viszony iránt s teljességgel nem adta volna egyik leányát sem másuak, mint maga^ rangú vagyonos embernek. Nekem nemesi címemen kívül nem volt egyebem más, mint tiszti vállrojtom, s a grófné mégis kedvezőleg vette ajánlatomat, sőt ebben a tekintetben elősegítette férje beleegyezését. is, kinek mint menyasszonyom gyámjának szava e tárgy körül igen nagy fontossággal birt. (Folyt, köv.)
