Eger - hetilap, 1874

1874-10-01 / 40. szám

XIII. ér-folyam.

40. szám.

1874. October 1-én.

Előfizetési dij:

Egész évre . Félévre . Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám

5 ft — kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 kr.

— 45 kr.- 12 kr.

EGER.

Hirdetésekért:

minden 3 hasábzott petit Borhely után 6, bélyegadó tejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 16 kr fizettetik.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Kiadó-hivatal: a lycenmi nyomda. EiAfizetéseket elfogad .-a >zerkeazts»<sg (Széchenyi-utca 84. sz.) J ent a eh O. könyvkereskedése 8 minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 írt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben.

Megyei élet.

Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1874. szept. 14-én Knbinyi Rudolf főispán elnöklete alatt, Egerben folytatva tartott rendes év- negyedes közgyűlésén következő ügyek tárgyaltattak :

Olvastatott a m. k. belügyministernek f. évi 25610 számú rendeleté, melyben a hadkötelesek kimutatásának felterjesztésénél késedelmet tanúsított tisztviselők fegyelmi ügyében követett eljárást helytelenité, kijelentvén: hogy ámbár a megye és a fegyelmi választmány eddigi eljárásának feloldása s az illető tisztviselők ellen szigorúbb rendszabályok alkalmazásának elrendelése teljesen indokolva volna, tekintettel mindazonáltal a fenforgó körülményekre, a tiszti kereset mellőzésébe ezúttal kivételesen belenyugszik, azonban a főispánt egyszersmind felhívta, hogy az illető tisztviselőknek, az eddigi vizsgálatból is eléggé kitűnő hivatalbeli hanyagságuk miatt komoly roszalását fejezze ki és őket figyelmeztesse, hogy hasonló botrányos mulasztási eset ismétlődése, ellenök mulhatlanul a törvény teljes szigorának alkalmazását vonandja maga után.

Ennek kapcsán olvastatott a közigatási szakosztály elöter- jésztése.

Az 1870 XL1I. t. c. 80 §-a beltigyminister számára fentartja ugyan azon jogot, miszerint az esetben, ha a megye a fegyelmi választmány által eszközlött vizsgálat alapján, s a tiszti ügyész meghallgatása után, a tiszti keresetet el nem rendelné, azt a főispán indokoltfölterjesztésére elrendelheti, a vizsgálat kiegészítésének szükségességére vonatkozó intézkedést, valamint az ítélethozatalt azonban az idézett törvény 82 és 83 §. a törvényhatóság székhelyére illetékes első folyamodásu kir. tvszék hatáskörébe utasítja; miből következik, hogy midőn a m. k. belügyminister ennek ellenére nem a tiszti kereeetet rendelte el, hanem ítélt, marasztaló Ítéletet mondván a megyei közgyűlés és illetékes kir. bíróság megkerülésével, a törvényes formákat, melyekhez pedig kormányzói állásában annyival inkább szorintkoznia kellene, mellőzte; s kibocsájtott rendeletével a megye s az illető tisztviselők irányában oly eljárást követett, mely annál inkább sérelmes, mert illetéktelenül, és oly alapon mond ítéletet, mely alapot ö maga is elégtelennek jelenti ki. Ezeknél fogva az 1870 XLII t. c. 16 §-a értelmében a m. k. belügyministerhez fel- terjesztés intéztetik, melyben felkéretik, miszerint ezen a törvény rendelete s szelleméből ki nem folyó rendeletét vonja vissza.

Olvastatott Bárczay Gyula közép tiszajárási szbirónak kérvénye, melyben szolgabirói állomásáról lemond s ezen lemondását elfogadtatni kéri.

Tekintve, hogy Bárczay Gyula közép tiszajárási szolgabirónak lemondására oly körülmények szolgáltak indokúl, melyek nevezett szolgabiró élénk alkotmányos érzületét igazolják, és a törvényhezi szilárd ragaszkodásának szolgáltattak kifejezést, a megye közönsége Bárczay Gyulának szolgabirói állomásáróli lemondását el nem fogadja s a közgyűlésben jelen volt Bárczay Gyula a gyűlés elnökének hozzá intézett kérdésére kijelentette, hogy a megye nyilvánított bizodalmát köszönvén, illetőleg parancsnak tekintvén, hivatalos állását továbbá is megtartani kész.

Régészeti buvárlatok.

Y.

E szigeti panoráma leleplezésénél önként felmerülnek előttünk az östörténelem nyüzsgő alakjai, melyek valaha s későbben itt laktak, éltek, szerepeltek, vagy legalább kiknek hatalmuk e szigeti térre is kiterjeszkedhetett.

Ez érdemben némi tájékozást előbbi cikkeink sorozatában már adtam is, de a tárgyalás rendje úgy hozza magával, hogy kissé megemlékezzünk róluk.

A kelták egynémely törzsének itteni bonolását kégségtelenné teszik az olykor iit-ott felmerülő maradványaik.

De meg kell említenem az akatzirokat is, másképen kozárokat, kiket a persák kozár, a görögök chazar, cbari, katzir, akatzir stb. néven említenek. ’) Azokat, kik Darius idejében Erdélyt lakták, kiket némelyek a kazárokkal rokonoknak, s a nagy seytha népcsaládhoz tartozottaknak hisznek.

A dolog úgy történt, hogy Darius persa király meghóditván Ba- bylont, hogya seyták ellen fentartott bosszuingerének eleget tegyen, Kr. e. 515-ben ellenök egy nagy hadjáratot indított, mely azonban reá nézve nem csekély megaláztatás, s veszteséggel végződött.

Ekkor Darius által a fekete tenger mellől Europa felöl felzavart dákok vagy geták amaz akatzirokat Erdélyből kiverték.

Vájjon ezek merre fordultak ? a vagy ama kozár népség, mely Árpád bejövetelekor a Szamos, Erdély, Maros és Tisza közti téren lakott,amelynek fejedelme, Biharban lakó Ménmarót volt, nem ezen volt erdélyi akatzirok maradványa-e?

Annyi való, hogy az akatzirokkal, miként Lukács Írónk oly figyelemre méltólag megjegyzi, „Mint vitéz néppel Etele is harcolt s töredékeikkel eleink is a honfoglaláskor találkoztak.“ a)

És e két mozzanat hosszú, mert régi emléke, őseink vándorlásaiból, mintegy szüntelen feulengő páros üstökös ragyog előttünk hazai krónikáinkban, a névtelen jegyzőnél, a bihari kozár fejedelemnek, Árpád vezér küldöttségével tartott beszélgetésében * 2 3).

!) A Jászkunok története. Irta Gyárfás István. 2-ik kötet. 3 levél. 1873.

2) Magyarország és a Nagyvilág. 32 szám. 499 lap. Lukács Béla. Kik lakták> és bírták Erdélyt a honfoglalásig ?

3) „Árpád vezér pedig néhány nap múlva, nemeseinek tanácsát elfogadva, követeket külde Bihar várába Mén-Marót vezérhez, kérvén tőle, hogy ősapja Attila király igazából engedje át neki a földet a Szamos vizétől a nyíri határszélig. — (A Nyír, Nyírség név alatt ma Szabolcs nagyobb, és Szathmár vármegye kisebb részét értjük; a régibb századokban e nevet e tájék sokkal terjedelmesebb vidéke viselte.) — Mén-marót vezér pedig, őket kegyesen fogadá, . . . kiknek azonban igy válaszola, mondván: mondjátok meg uratoknak, Magyarország vezérének Árpádnak: ... mi se jó szándékunkból, se félelemből nem engedünk neki földet csak egy maroknyit sem, jóllehet saját igazának mondja is. És szavai nem zavarják meg lelkünket, azért, hogy azt izente vala, hogy Attila király nemzetségéből származott, ... ki szintén erőszakosan rabolta el ezen földet ősapámtól ... — Béla király névt. jegyzőjének könyve. Forditotta Szabó Károly. 29—31 lap. 1860.

Ez idézetre eszünkbe jut: hogy Révész Imre Attilának székhelyét Balmazújváros határában állítja, hogy volt legyen (Attila natus est in Engaddi, educatus est in Zelemér; sepultus est in Dombegyháza, mond egy hagyomány), mely ott Ethellaka néven volt ösmeretes, kényszerítve vagyunk, mond ö: Etele székhelyét egyedül azon pontra tenni, mely az újvárosi s debreceni határban, (Ethellaka Zelemér község terjedelmes határához tartozott, s annak az uj városi határ közelében fekvő egyik részét alkotta, melyet Corvin János elfoglalván, részben az uj városi határhoz kapcsoltatott) valódi fejedelmi méltósággal emelkedik fel, s éjszakra, délre, keletre és nyugotra, mindenfelé nagy messzeföldre, oly szép kilátást biztosit, melyhez foghatót a Tisza egész síkján sem találhatni, — s mely épen emelkedettségéi fogva, mai napig is Hát, He-