Eger - hetilap, 1874
1874-10-01 / 40. szám
314 Darius hadjárata után még az is történt, hogy a nagy scytha, vagy 8armata ország belső egyenetlenség következtében felbomlott; annak népei egymástól elszakadván, egymásközti küzdelem után lakhelyet cseréltek és szereztek. És ezek között, miként Lukács Béla mondja, leghatalmasabbak voltak a jászok és dákok, kik a Tisza folyó körül is összeolvadva együtt vegyesen éltek: de emezek hatalmuk tulterjesztésé- ben a jászok által megakadályoztatváo, Erdély hegyes vidékeikre szorittattak, ők pedig magok a Duna és Kárpátok közötti termékeny téreket, a Duna-Tisza közt foglalták el Kr. e. 30-ban. így lett a Dák uralom határa a Tisza, mely előbb a Dunáig kiterjedt , de melynek a rómaiak vetettek véget Traján alatt 105-ben 4). A római uralomnak pedig fölébe kerültek a gothok ésvandalok (274), ezeknek pedig a hunok. A hunok után következtek a gepidák, ezeket felváltották az avarok, s ismét ezeket a kozárok, bolgárok és szlávok 5). gyes, és Cucca (Csúcsa) nevet visel...“ Etellaka. Irta Révész Imre, 1859. 52—55 lap. „Cucca — mond Balkányi: „a debreceni ház után való földeknek, illetőleg az ondódnak legvégső éjszaknyugati csúcsát képezi, minélfogva vagy innen, vagy attól vette nevét, mivel az a hely, a körülötte úgy nevezett Hagya, Hát, és Látókép nevű magas vidékeknek egyik csúcsa. E magas tájon vo't Ethele hunmagyar király birodalmi székhelye.“ — Debreceni helynevei. Irta Balkányi Szabó Lajos. 1865. 12 lap. 4) A rómaiak emlékét fen tartják a területen a gyakran felmerülő azon császári korból való érmek. Állítólag volna még Derzs és Abád- vidékén római vízvezeték is; mi bizonyára megérdemlené a buvárlatot. Derzseu találtatott már egy Mercurius féle bronz szobor is, mely B. M. ur birtokában volt. 5) Lásd minderről bővebben a Magyarorsz. és Nagyvilág 32. 33, és 34-ik számait 1866-ik évről. Lukács Béla. E népek áramlatáról pedig Gyárfás István ekképen ir: „BenkŐ írja Fasching után, hogy a régi Dacia európai scythianak volt egy része, s Herodot azt állitván, hogy az agathyrsoktól foly a Maris (Maros) folyója, s összevegyül az Isterrel, minthogy a Ikares Erdélyben ered, önként következik, hogy az időben Erdélynek lakosai a Szytha eredetű agathyrsok voltak. Ugyanekkor Thraciában a geta nemzet urajkodott, ennek egy osztálya, hihetoen Zamolxis királyuk alatt a Dunáninneni vidékre költözött,-4 T Á Csevegj! Csevegj nekem valamit, Csevegj egy pillanatig! Hangod műdal: az irta, Kiről zeng a pacsirta. Égi báj, Ha cseng ez a pici száj ! Nézz a szemembe mélyen: Mit álmodtál az éjjel ? . . Ugy e, ugy-e, az este Lelked arcom' kereste? Kis bohó ! Mentsd már magad, hogy: „ohó!“ Volt-e már több szeretőd? tf 0 csalt-e meg, vagy te őt ? Szólj, van-e most óhajod? Ülni, állni volna jobb, Vagy pedig Repülni az egekig ? .. Melyik a te virágod ? Melyik gyöngyöt kívánod ? Melyik szebb szin: kék, piros ? Nem igaz-e a tilos? . . . Melyik több: Tizenkilenc, avagy öt ? És e népek áramlatában Darius hires hadjárata idejétől a magyar honfoglalás kezdetéig, körülbelül 1400 év gördült le; s ama néptörzseknek, melyek e hon téréin egymást Űzték, felváltották, a vagy egymást meghódítva, majd egymással egyesülve, midőn a római birodalom alapfalainak megingatására rohantak, a Tiszavidék úgy szólván egyik megállapodási, pihenő, várakozási, majd men- s várda-helyük vala. (Folyt, köv.) Városi ügyek. 1874. évi szept. 8-án Tavasy Antal polgármester elnöklete alatt Eger város részéről képviselői ülés tartatván, ez alkalommal a következő ügyek tárgyaltattak : (Folytatás.) Olvastatott néhai Császár György volt fogyasztási adó-hivatali ellenőr özvegyének kérelme, mely szerint néhai férje három havi illír. e. negyedfélszáz év körül. Dák név alatt Gothil királyukkal már mint a mai Oláhország lakosai emlittetnek, Erdélybe, s a Tisza mellékire úgy látszik Sarmis királyuk alatt Kr. e. 334 körül jöttek, hol később Sitálk, Dromiket, és Orod királyaik idejében sokat háborgattat- ván a scytháktól, vagy skolótoktól, sarmatáktól, trákoktól, illyrektöl, szüntelen fegyverben állottak, s géta név alatt vitézül harcoltak; mig nem mint dákok, Pannónia szomszédságába jutván, róluk a Duna-Ti- sza köz, Tiszántúl és Erdély Dácia nevet nyert. Berebist, Kotizó, Dórján, és Decebal dák királyok a rómaiakkal véres harcokat folytattak, s e közben, a dákok a Duna-Tiszaközről a sarmata jászok által Kr. e. 30-ban kiüzettek, majd Kr. u. 106-ban Traján császár Daciát meghódítván, a dákok egy része a Tanához visszaköltözött, más része pedig Traján római telepeivel egyesült. A rómaiaktól Daciát Kr. u. 274-ben a góthok foglalták el, kiknek hires birodalmát egy század múlva a hunok ledöntvén, s a jászok is hozzájok csatlakozván, a nagy birodalom megalakult; de 458-ban ez is összeomolván, 568-ig a gepidák, 800-ig az avarok, 900-ig a kozárok, és bolgárok voltak e vidék urai. A Jászkunok története 2-ik kötet. Kecskemét. 1873. 582 lap. A jászokra nézve megjegyzendő, hogy azok „a Sarmata nevet Sarmatiabani elébbi lakásokról, a metenassa görög nevet pedig innét lett kiköltözködésökről nyerhették.“ — Jász kunok története 1. köt. Gyárfás Istv. 1870. 320. lap. A dákokra nézve: hogy azok a görög Íróknál mint geták fordultak elő. így az erdélyi dákok egyszerűen csak geták, a tiszakörttliek tiragéták, a jászokkal vegyesek jazigetáknak neveztetnek. — Magyarom. és a Nagyvilág 1866-ik év 32. sz. Lukács Béla. Szólj, csak annyit: „Nem tudom!“ S ott vagyok a tejuton, S hallok zenét angyalit, Mely mámorba andalít, Rám ragyog Valamennyi csillag ott! Iszter. Szilveszter-éj. — Egy szerencsétlen flautás naplójából. — (Folytatás.) Az egyik Zsiga, Csányi egy hü cselédének fia, 28 éves, polgári állására nézve fiskális, és a végrendelet értelmében Anna gyámja. A másik László, 18 éves, a boldogult unoka-bátyjának gyermeke, ki pár hét előtt hagyta el az intézetet s első dolga volt sietni jótevőjéhez, hogy megmutassa annak az arany kardbojtot. Különben a két ifjú nem tűrheti egymást. A szép, nyiltszivü, de kissé pajkos Laci ép oly mértékben kerüli a viszataszitó arcú, ravasz Zsigát, mint ez öt. A temetés után Annát a növeldébe vitte egy nénje, Zsiga el ment irodájába, Laci pedig ezredéhez. — Talán mi is mehetnénk már haza, — szól Nasivasi, ki pár perc óta feltünöleg nyugtalankodik — éjfél régen elmúlt. Nasivasi indítványa egyhangúlag elvettetik. — De mikor jutunk a história végéhez, mely 1865. dec. 14-én veszi kezdetét, ha szerencsétlenségre minden személye a mai napig él ? R G A. I-
